Nyílt levél

 2011.03.13. 22:18

A Magyar Röplabda Szövetség elnökének, elnökségének, főtitkárának! Az elmúlt rövid időszakban sajnos három egykori kiváló röplabdás temetésére került sor.

Március 2-án Maxin Mátyást, március 9-én Mucha Józsefné Gámpé Erikát, március 11-én Kangyerka Antalt búcsúztattuk. Mindhárman válogatott játékosok voltak, illetve egyesületükben hosszú ideig magas színvonalon játszottak, többszörös bajnokok, kupagyőztesek, szolgálták, népszerűsítették a magyar röplabdázást. Kangyerka tagja volt a mindezidáig legsikeresebb férfiválogatottnak, 1963-ban Európa-bajnoki ezüstérmet nyert, 1964-ben a tokiói olimpián hatodik helyezést ért el.

Mindhárom temetésen nagyon sokan voltak, egykori és jelenlegi játékosok, edzők, vezetők, barátok, kollégák, ismerősök, de egy valaki, vagy valakik hiányoztak. A Magyar Röplabda Szövetség egyik búcsúztatáson sem képviseltette magát hivatalosan, nem kért fel senkit, hogy képviselje a szervezetet, nem küldött koszorút, még egy szál virágot sem. Az ott megjelentek először csendesen, majd egyre hangosabban fejezték ki felháborodásukat a magyar röplabdázás vezetőinek hiánya miatt, és ez a nemtetszés teljesen jogos volt, hiszen az elmúlt évtizedekre nem ez volt jellemző.

Sokan jegyezték meg rezignáltan, hogy az új vezetés, amely meghirdette a röplabda népszerűsítésének, hazai és nemzetközi megbecsülésének fokozását, arra sem méltatja az egykori röplabdás személyiségeket, hogy méltóan búcsút vegyen tőlük. Pedig ez nem kerül szinte semmibe, csak egy kis odafigyelésbe. Hogyan várja el a jelenleg még élő, aktív, vagy a sportolást már befejező röplabdásoktól a szövetség, hogy mindent tegyenek meg szeretett sportágukért, annak sikereiért, felemelkedéséért, ha ők még erre a kis gesztusra sem hajlandóak.

Ezen sorok a felháborodottak nevében íródtak annak reményében, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő, és kellő megbecsülésben részesüljön minden élő és elhunyt röplabdás, akik életük jelentős részét, ha nem az egészét a röplabdázásnak szentelték, szentelik.

Budapest, 2011. március 12.

Aláírók
• Tatár Mihály sk. 265-szörös válogatott játékos, magyar bajnok edző, a XX. század legjobb játékosa
• Stevik Péter sk. az MRSZ korábbi főtitkára, magyar bajnok edző
• Kiss Lajos sk. volt nemzetközi játékvezető

Címkék: röplabda

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr532736938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

figyelmes8 2011.03.14. 08:52:00

Osztom a véleményüket.
Más: vélt vagy valós okok miatt többen távoltartják, távoltartjuk magunkat az MRSZ-től, a röplabda mostani világától, a lehetséges okokról nem most és nem itt szeretnék beszélni. Ugyanakkor súlytalan eddig még szinte semmit sem bizonyított emberek, és talán túl fiatal és tapasztalatlan fiatalemberek, meglepően jelentős szerepet kapnak. Ezzel talán nem is lenne akkora baj, ha történt volna valami fejlődés azóta mióta új elnök, és új vezetés van, de többünk véleménye szerint nem sok eredmény könyvelhető el.

l.artista 2011.03.14. 13:58:08

Csatlakoznék a nyílt levelet jegyzőkhöz. Sajnálatos, hogy több kiváló röplabdázó is elment montanában. Sajnos személyesen nem volt módom résztvenni a temetésükön,de csodálkozom, hogy a szövetség ennyire nem figyel oda. Ez szerintem normális emberi dolog kellene, hogy legyen. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy legfőbb vezetőink egyszerűen azt sem tudják, hogy kik voltak ők? Akkor pedig már nem csak odafigyelésről van szó, hanem másról. Aki nincs tisztában a múltjával, annak a jövő sem jelenthet sokat!

orbal 2011.03.15. 17:13:40

Tökéletesen igazuk van akik felháborodtak! Ez annál is szomorúbb, hogy van a mai szövetség vezetésében olyan aki maga is játszott az elhunytakkal, és személyesen ismerte Őket!!!

Botya 2011.03.16. 22:25:01

Akik "tetszikelnek" azoknak mi tetszik ezen, én inkább nagyon szomorú vagyok, és voltam is Tóni "bácsi" temetésén...

Heatfan (törölt) 2011.03.17. 10:10:19

Ha az elnök nem is tudná, kikről is van szó, pl. Hoboth S. talán felvilágosíthatná. Tudom, ez "melóval jár", mert oda kell sétálni, elmesélni kb. 20 percben és ez tényleg nincs benne a munkaszerződésében = a fizetésében. Szerintem a szívében sem, pedig már rég nem tartozik neki semmivel a sportág, inkább pont fordítva... Maxin Matyi a teniszütőimet húrozta egy időben, Tóni bácsi a korkülönbség ellenére sem várta meg sokszor, hogy észre vegyem és előre köszönjek. Gámpé Erikát csak látásból ismertem, de mindannyiukat tiszteltem. Gondolom a elnökség következő ülésén nem lesz ebből az ügyből nagy önmarcangolás... Én barom, majdnem megvettem egy autót az elnök úr cégétől arra gondolva, hogy anyagilag is áldoz a sportágra, szóval miért másnak hozzak bevételt. De jó, hogy más megoldást választottam...

volleystar64 2011.03.17. 12:02:15

Én Csak Tónit ismertem személyesen, tiszteltem őt. !éve kiléptem a röplabda körforgásából, és nem bántam meg. A játék az még hiányzik kicsit de a sportvezetés nem . A mi a magyar sportban sportvezetés címén megy -nem csak röplabda- abból köszönöm nem kérek. Sokan pont azért maradnak távol a sportáguktól -régi "öregek" mert nem kívánnak ebben a mai közegben ténykedni:( Ez elég elszomorító a jövő sportját nézve:(:(
süti beállítások módosítása