Magyar röplabda 2010 (1. rész)

 2010.12.13. 14:27

Hamarosan véget ér az esztendő, itt van hát az ideje a visszatekintésnek. A közelmúlt felidézését Nyári Sándorral kezdjük, aki tavasszal bajnoki- és Magyar Kupa-aranyérmet ünnepelhetett a BSE női csapatával, ősz óta viszont újra a férfivonalon, Veszprémben dolgozik.

Nyári Sándor neve fogalom a szegedi sportéletben. A Medikémia korábbi sikeredzője (kétszeres bajnok és négyszeres Magyar Kupa-győztes) már két éve a fővárosban dolgozik a BSE trénereként. A városmajori női csapattal 2009-ben bajnoki címet szerzett, míg az idei szezonban az Extraliga-arany mellett az együttes begyűjtötte a Magyar Kupát is. A szakembernek ez a harmadik duplázása, hiszen 1995-ben és 1996-ban Szegeden is végrehajtotta ezt a bravúrt csapatával.

– Gratulálok az idei szezonhoz! Bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem, ez az év BSE históriás könyvébe is bekerül!
– Először is köszönöm szépen, hogy Szegedről még mindig keresnek. Tényleg szépen sikerült ez az idény. Az elmúlt szezonban, amikor megnyertük a bajnokságot, az mondhatni meglepetés volt. Elcsentük az aranyat az esélyesek elől. A 2009–2010-es szezonban azonban kötelező volt megvédeni a címünket, a duplázás viszont csak a legmerészebb álmainkban szerepelt. A kettő közül a Magyar Kupa volt a nehezebb, hiszen ott a döntőben egy meccsen kell számot adni a tudásunkról. A Vasas nagyszerű ellenfél volt a fináléban, a győzelmet nem kell megmagyarázni. A kupasiker után azt mondtam a lányoknak, hogy a bajnokságot ennél könnyebb lesz megnyernünk, hiszen ott akár egy-két botlás is belefér. Az utolsó hetekben is azt sulykoltam a lányokba, hogy ők a legjobbak és szerencsére ezt bizonyították is.

– Volt akkora ünneplés, mint anno Szegeden, a Mars téren?
– Más világ ez, de én ezt tudtam, amikor visszajöttem Budapestre. Nem mindig méltó módon ünneplik meg az embert, ha nyer. Ezek a lányok a BSE színeiben nagyon tudatosan és sokat dolgoztak, heti kilenc, tíz alkalommal edzettek. Adta magát a lehetőség, hogy bajnokuk legyünk. Az 1995-ös és az 1996-os szegedi ünneplés az felülmúlhatatlan. Az az óriási szeretet, amit akkor kaptunk, az nem pótolható és nem ismételhető. A helyi tévések által készített Bajnokcsapat című kétórás filmet néha megmutatom a lányoknak. Csak ámulnak és bámulnak, hogy ilyen is volt. Nem hiszem, hogy az valaha is megismételhető.

– Magyarországon egyetlen szakembernek sikerült női és férfi röplabdacsapattal is a duplázás. Nyári Sándornak! Ez óriási eredmény!
– A minősítést Ön mondta, köszönöm szépen. Köszönöm szépen, nem tudok mást mondani. Lelkes vagyok, maradjunk annyiban.

– A BSE-nél mi várható jövőre?
– Nem nagyon beszélünk erről a nyilvánosság előtt, de a BSE is nehéz időket él, az egyesületnél is gondok vannak. A vezetőség szerényebb költségvetéssel tervez, és talán megdöbbentő, de még magam sem tudom, mi lesz, milyen beosztásban leszek. Nem szoktam keresgélni a szavakat az ilyen beszélgetések alatt, de most nem is tudom, mit mondjak. A BSE történetének legnagyobb sikere ez az év, de nem tudom, hogy itt maradhatok-e. Nincs konfliktushelyzet, de egyszerűen nem tudom mi lesz.

– Meddig lehet ezt szívvel csinálni?
– Jelen pillanatban úgy gondolom, hogy a magyar röplabda a végnapjait éli. Nem ez a huszonnegyedik óra, hanem már átbillentünk rajta. Itt nem a Nyári Sándorok, és más kollégák lelkesedésén múlik a dolog. Olyan világot élünk, hogy az egyik napon még volt Medikémia-Szeged, másnap már nem volt. Ez most is bármelyik egyesülettel előfordulhat, akár a BSE-vel is. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a gyönyörű sportág a legjobb úton halad az amatőrizmus felé. Ez nem minősítés, mert jó néhányan vagyunk, akik ezelőtt és ezután is sok munkát fektetnek bele. A jövőben is lesz magyar bajnokság, de ha a csapatok csak napi egyet, vagy még annyit sem tudnak edzeni, akkor garantált a színvonalcsökkenés, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan egyre kisebb a merítési lehetőség. Sokat harcoltam ellene, de most úgy érzem belefáradtam.

– A pekingi olimpia tévéközvetítései során az egyik legnézettebb műsor volt a röplabda és a strandröplabda. Látszik, hogy óriási a népszerűsége a sportágnak. Nálunk miért nem működik?
– Sokan feltették már ezt a kérdését, de nincs rá válasz. Mi valamit nagyon elszúrtunk, én is. Az aranyérmekért és a válogatottal szövetségi kapitányként elért sikerekért meg lehet veregetni a vállamat, de én is hibás vagyok. Megelégedtünk azzal, hogy amit elértünk az elég, az jó, nem akartunk még jobbak lenni. Azt mondják Nyári Sándornak, hogy sikeres volt, de abba sokan nem gondoltak bele, hogy ennek nagy ára volt, sok áldozattal és szenvedéssel járt, és ami nem normális, hogy sok rosszakaróval is. A magyar röplabda tele van intrikával, irigységgel. Amíg azt a bizonyos hajót nem egy irányba húzzuk, addig nem lesz előrelépés. Az európai topcsapatok 300 millióból gazdálkodhatnak és ebből természetesen a válogatottak is profitálnak. Magyarországon hol van erre 300 millió? Jó, ha harminc van. Nem bántok meg senkit azzal, ha azt mondom, a röplabda sajnos nem foci, nem kézilabda és nem vízilabda. Most új elnöksége van a szövetségnek, remélem, valami elindul majd a megújulás felé.

– Áprilisban bejelentette visszavonulását Petheő Gábor, a legendás Medikémia-Szeged csapatkapitánya. Hogyan emlékszik vissza rá, milyen játékos volt?
– Gabi nagyon nagy egyéniség volt. Két korszakra osztanám a szegedi életemet. 1980-ban kerültem a városba, a felségem is odavalósi, és én is szegedi lettem, hiszen ott váltam emberré, többek között Verba László, Arany Laci, Katona Jancsi és Nusser Elemér áldozatos munkájának is köszönhetően is. Az akkori csapat Nagy Lajossal és Nagy Zoltánnal megerősítve 1986-ban bronzérmes lett. Szerencsére Titkos Lajos, Lali András tanár úr és Nusser Elemér sok tehetséges fiatalt nevelt. Rendszeres látogatója voltam az ifjúsági-válogatott meccseinek is, hiszen az együttes gerincét a Medikémia utánpótlása adta. A Csíkos Gábor és Polgár Gábor fémjelezte csapatból Petheő Gabi rendelkezett a legjobb emberi tartással. A válogatottnak is ő volt a csapatkapitánya, nagyon halk szavú volt, mégis odafigyeltek rá a többiek. Először nem tudtam, hogy miért, de aztán megfejtettem. Amikor a Medikémiánál a kapitányválasztás volt, azt mondtam a fiúknak, hogy most az edző választ. Az akkor mindössze 18 esztendős Petheő Gabi mellett döntöttem. Beszélgettem vele erről, és vállata. Kiemelkedő tudású játékos volt, nem véletlenül szerepelhetett a felnőtt válogatottban is. Nem azért kapott mindig meghívót, mert Nyári Sándornak hívták a szövetségi kapitányt, hanem mert oda való játékos volt a szellemisége és a játékintelligenciája alapján is. Az utóbbi tizenöt-húsz év egyik legkiemelkedőbb egyénisége vonult vissza.

– Hogy szolgál az egészsége?
– Túl vagyok egy mélyvénás trombózison, amely most már életem végéig elkísér, sűrűn kezelni kell. Kis túlzással szinte egész nap térdig érő gumiharisnyában vagyok. Amíg viszont dolgozhatok, addig jól érzem magam, lendületben vagyok és ez a fontos.

– És akkor mi lesz ősztől?
– Amikor felköltöztem Pestre, adtam magamnak három évet. Úgy voltam vele, ha megkeres valaki egy munkaajánlattal, akkor belevágok, így kerültem a BSE-hez 2008-ban. Most azonban még tényleg nem tudom, hogyan alakul a klub sorsa. Nem tagadom, egy-két egyesülettől már érdeklődtek, milyen terveim vannak. A BSE természetesen elsőbbséget élvez, de ahhoz az kell, hogy biztosított legyen az egyesület jövője. Majd meglátjuk...

(forrás: szeged.hu, készült: 2010. július)

Címkék: röplabda bse nyári sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr42513075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása