„Később felnőtt fejjel légvárat is építettem én,
Színes reményekkel, szerelemmel díszítettem én.
Aztán jött valaki, hazudott, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.”

Az Apostol együttes egykori nagy slágerének szövegét nem a magyar röplabda 2012-es helyzetéről írták, pedig a jelenlegi állapotoknak tökéletesen megfelel.

Miért játssza a hazai Európa-bajnoki selejtezőtornáját Szegeden a férfi- és Budaörsön a női válogatott? A jelenlegi vezetés számára ezek még szűz területnek számítanak, itt még nem halmoztak fel adósságokat az elmúlt években. Nem véletlenül hanyagolják a korábban jól bevált városokat (lásd a női csapat kirúgását Tiszaújvárosból)...

Egy ideje nagy csend támadt a TAO-kábítással kapcsolatban! Régebben hónapokon keresztül azt lehetett hallani, hogy a röplabda lesz a hatodik az államilag támogatott látványsportágak sorában! A lobbitevékenység a szövetségnek olyan jól sikerült, hogy a MOB új sportfinanszírozási tervezete a röplabdát gyakorlatilag kihagyta minden további forrásbevonásból! Minderről ide kattintva meg lehet bizonyosodni.

A sok homokvár, légvár és kártyavár közül, a népbutításnak, parasztvakításnak tökéletes látszatintézkedések közül a legtovább a női válogatott Euroliga-szereplése tartotta magát. A kisebb-nagyobb balhék, botrányok ellenére a kívülállókat egészen mostanáig meg lehetett ezzel etetni, azonban az idei év eredménytelenségével és Jókay kapitány lemondásával kiderült, hogy ott is komoly, nagyon komoly a baj!

A közgyűlés időszakában 44 millió forint körül volt a hiány, ami most már ötvenhez közelít. A felnőtt válogatottak lepusztultak, de ez csak az egyik (az egyik leglátványosabb) tünete a vészhelyzetnek! Utólag már sopánkodni kár? Nem! Sopánkodás helyett valaki(k)nek végre tenni is kellene valamit az évek óta tartó ámokfutás ellen!