A szövetségi iroda létszámát korábban mesterségesen és fölöslegesen felduzzasztották, most pedig elkezdődött a tisztogatás. A kommunikációs vezetőnek, illetve a marketing és kommunikációs igazgatónak is távoznia kellett. Búcsúlevelükben mindketten úgy fogalmaznak, mintha anyagi, szakmai, és minden egyéb fronton minden a lehető legnagyobb rendben lenne a sportágban.

A marketingnő azt írja, „remélem a megkezdett munka folytatódik, és a röplabda hamarosan újra az őt megillető, elismert helyre kerül hazánkban is.”

Utóbbiban mi is reménykedünk, azt azonban nagyon sajnálnák, ha a jelenlegi banda által megkezdett rombolás folytatódna, mert az a sportág teljes amortizálódásához és megszűnéséhez vezet.

A sajtófőnök cifrázza! Kijelenti, hogy „nagyon hálás és boldog voltam, amikor tavaly szeptemberben felkértek és visszakerültem a röplabda vérkeringésébe.”

Biztos vagyok benne, hogy velem van a baj, mert én korábbról egyáltalán nem emlékszem rá. De nem baj, szerintem nem is vesztettem sokat. „Az elmúlt időszakban nagy eredményeket értünk el a sportág kommunikációja terén, ami Nélkületek nem jöhetett volna létre. Ezért mindig hálás leszek magam és a röplabdasport, a klubok, a sportolók és a szurkolók nevében.”

Ez már egyre meredekebb, persze a konkrét felsorolás hiányzik, így talán sosem tudjuk meg, mire is gondol pontosan. A történet úgy teljes, ha hozzátesszük: állítása szerint lemondott, mi azonban úgy tudjuk, nem önszántából távozott.