Élvezettel néztem a röplabda Európa-bajnokságot, már csak azért is, mert a szerb válogatott azzal ment el, hogy neki nagyon megfelel a hatodik hely! Tehát nem fogadkoztak, nem álmodoztak semmilyen éremről, de szép lassan, szinte észrevétlenül mind közelebb jutottak a dobogóhoz.

Aztán vérszemet kaptak! Ha már itt vagyunk, lökjük le ezeket — bárkik legyenek azok — a legmagasabb lépcsőről is! Legutóbb élőben a jugoszláv válogatottat, ha jól emlékszem (két meccsen is) Sydneyben, az olimpiai játékokon láttam. Biztos vagyok benne, hogy nem a döntő volt. Ott láttam először Miljkovicsot, akit most a torna legjobbjának kiáltottak ki. Ezt úgy mondják, hogy ő a bajnokság MVP-je. Ott még nem ő volt a tata, inkább a vízhordó, de az aranyérem nagyon jól állt a nagydarab suhanc nyakában.

Ő most már számomra jobb, mint Budisin, az én időm legnagyobbja, akibe minden szabadkai nő bele volt bolondulva a negyvenes években. Abban az időben más volt a játék. Mindenki mindent csinált! S egészen mások voltak a szabályok is. Az, ahogy most fogadják a labdát, akkor húzás volt. S ma annyi a specialista, hogy szinte nem fér a pályára! Van sáncoló, fogadó, irányító, liberó, pontszerző, leütő, adogató... Na kérem... És itt van még az MVP!

S minderre jön az, hogy ma annyi a kétméteres srác, hogy a Dunát is át lehetne sáncolni velük, de ezeknek meggyűlik a bajuk a még magasabb ütőkkel. Szinte nem lehet védeni, amit ma ezek összehoznak a hálón. Az az érzésem, hogy meg kellene emelni a hálót legalább tíz centivel, hogy ismét legyenek hosszabb labdamenetek! Fogadok rá, hogy tíz év múlva ezt meg is teszik. Persze azt már én — aki már majdnem nyolcvan vagyok — nem fogom megérni.

Ha már említettem Budisint és a nőket, akkor hadd írjam le, hogy Miljkovicsról azt írják a lapok, hogy nem nős, csak tíz éve él együtt egy nővel! De nincs papírja?! Mennyinek van papírja meg menyasszonyi ruhája is, és a templom előtt fényképezkedtek, de az egész, amire esküdtek, nem tart az ötödéig sem, mint a Miljkovics-eset.

A magyarszo.com jegyzete