Tíz évvel ezelőtt, 2001. június 3-án jutott ki legutóbb az Európa-bajnokságra a magyar férfiválogatott. Akkor volt ugyanis a horvátok elleni idegenbeli, 3:2-es siker, a selejtezősorozat utolsó mérkőzése. Az évforduló alkalmából többrészes exkluzív cikksorozatot készített a hunvolley.blog!

1983 után 2001-ben jutott ki újra az Európa-bajnokságra a magyar férfiválogatott. 18 év szünet után jött a nagy siker, de azóta sajnos ismét a kilátástalanság az úr. A tíz évvel ezelőtti szenzációs eredmény évfordulóján a hunvolley.blog a főszereplők (edzők, játékosok, újságírók) megszólaltatásával, exkluzív cikksorozattal emlékezik!

A második részben játékosok és újságírók elevenítik fel tíz esztendő távlatából a magyar válogatott remek eredményét.

Demeter György, edző: – Nagyon fontos volt, hogy a hazai meccsek közül mindkettőt megnyertük. Két győzelemmel és két vereséggel álltunk az utolsó két forduló előtt. A görögök elleni visszavágó egy fantasztikus hangulatú, nagyon értékes mérkőzés volt, amely Kaposváron nem csak a válogatott, hanem az egész röplabdasport szempontjából különös fontossággal bírt! Sok kaposvári kötődésű játékos szerepelt a nemzeti csapatban. Külön erre az alkalomra mobillelátókkal zsúfolták tele a Táncsics Mihály Gimnázium tornatermét, mert a Városi Sportcsarnok már akkor sem volt alkalmas ilyen meccsekre. Idegenbeli horvát meccs eredménye egyáltalán nem számított Horvátországnak, csak nekünk volt vesztenivalónk. Akkor mi még lesajnáltuk őket, kötelező győzelmet kalkuláltunk, de a következő Európa-bajnokságoknak sajnos már nem mi, hanem ők voltak rendszeres résztvevői.

Mészáros Péter: – Akkoriban még tudtunk is készülni, ha nem is sokat. A dunavarsányi edzőtáborban a terem olyan volt, mint egy egérluk, amikor utána beléptünk a tízezres pireuszi csarnokba, nem láttunk el a tetőig. Számunkra az volt a kulcsa az egész sorozatnak, a fordulópont, amikor idehaza megvertük a görögöket. Az volt itt a nagy szám! Teltház volt a Táncsicsban! Meglepetés volt az elsőségünk, mert a görögöket várták az élre. Az utolsó meccsen a horvátok vezettek 2:1-re, onnan fordítottunk, és kezdődhetett az ünneplés. Vannak fényképeim is! A kaposvári szurkolók közül néhányan kint voltak nyaralni, és átjöttek meccset nézni. Éjjel a főtitkár jött le a mi emeletünkre, és azt mondta, hogy hagyjuk abba az üvöltözést, mert kirúgnak minket a szállodából! Jó volt a társaság is, megérdemelten jutottunk tovább. Aki azt átélte, soha nem felejti el. A finnek ellen Pásztor Attilának például az öltözőben ment ki a bokája öt perccel a kezdés előtt. Nekem csupa jó emlékem van azokból az időkből. A legnagyobb baj az, hogy a nagy siker ellenére nem lépett előre a sportág. Nem történt jelentős változás. A röplabdát fel lehetett volna lendíteni itthon. Meg kell nézni, hogy az ellenfeleink hova jutottak később, vagy hol tartanak most, és mi hol vagyunk... Egy fillért nem kaptunk a továbbjutásért, persze nem is ezért csinálta az ember. Megköszönték, aranyosak voltak...

Veres Péter: – Tudtuk, hogy mi a cél, nagyon egyben volt a csapat! Minden közösségben van egy-két magának való ember, de ez sem hátráltatott minket. Én mostanában is azt mondom, hogy ha az akkori keretnek körülbelül a felét vissza tudnák csábítani, most is szívesen vállalnám a szereplést. A horvátok ellen 1:2 után lelkesen, felszabadultan játszottunk, és ami utána történt... Nyári Sándor és Demeter György szereplése a hotelban felejthetetlen volt! Ha álmomból felkeltenek, akkor is kapásból eszembe jut, és aki ott volt, mind így van vele! Az ünneplés és a boldogság máig emlékezetes. Akkor még nagyon fiatal voltam, és nagyon nagy dolog volt az Európa-bajnoki kijutás. A görögök elleni, kaposvári meccs azért volt különleges, mert a közönség közel volt a pályához, így egy játékos sokkal jobban átérzi a hangulatot. Sokkal jobb ilyen teremben játszani, mint egy hangárban. A hideg kirázott, libabőrös voltam! Nem ma volt, de sok emlék beugrik róla. Akkor még mindenki motivált volt. Én újoncnak számítottam, de a társaság jelentős része együtt volt már körülbelül négy-hat éve. Akkoriban elég sokan kikerültünk külföldre, és mindenki meg akarta mutatni Európának, hogy mit tud.

Tomanóczy Tibor: – A görögök elleni meccs óriási volt! 3:2-re nyertünk Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Rengeteg ember volt! Nagyon egyben volt a társaság, és nagy ötlet volt a Táncsics Gimnázium, mert a görögök hozzá voltak szokva a nagy termekhez. Splitben a maréknyi magyar szurkolótábor végigtombolta az egész meccset, nagyon jó élmény volt és hatalmas fegyvertény. Elég jó kis csapatunk volt... Mészáros Döme szétvágta a horvátokat, élete meccse volt! Összetett dolog ez. Jó csapatot alkottunk, sokan már a nemzetközi porondon szerepeltünk, és mindenki játszott is a klubjában. Ezen kívül voltak olyan fiatalok, akik ki akartak jutni külföldre, és ugródeszkának tekintették ezt a lehetőséget. A társaság jó volt, Sanyi bácsi a maga stílusával, őt ismerni kell... Demeter György pedig a komolyságával és a kiváló edzésvezetésével. Tudták kezelni a helyzeteket. Nagyon fontos, hogy a szerencse is mellénk állt, és a kulcsjátékosaink merték vállalni a rizikós helyzeteket, és megcsinálták! Ez a harcosság hiányzik azóta. Akkor sem volt pénz, ugyanúgy, ahogyan azóta sincs. Jó átlagmagasságú válogatottunk volt, négy darab kétméteres emberünk volt, sáncban nem voltunk annyira rosszak!

Koch Róbert: – Fiatal voltam, és akkor indult be igazán a karrierem. Az volt az első légiós évem, és kezdőként szerepeltem a válogatottban. Az eredményekre emlékszem, és arra, hogy a görögök és a horvátok elleni volt a két sorsdöntő meccs. Játszmaaránnyal jutottunk tovább, aztán 2006-ban játszmaaránnyal estünk ki... Az osztrák csapatom, az Aich/Dob edzője volt akkoriban a horvát válogatott feladója! Ez számomra most derült ki, amikor Kastelában játszottunk. Felismertem a termet, és mondtam, hogy én itt már játszottam. Erre közölte, hogy igen, őket vertük meg...

Öt újságíró is útra kelt Horvátország felé, hogy a helyszínről tudósítsa a magyar válogatott utolsó selejtezőmeccsét. Lantos Gábor a Magyar Rádiótól, Kibédi Péter és Méhes Gábor Szegedről, Csorba András Kaposvárról, Szabó Gábor pedig a Nemzeti Sporttól utazott Splitbe.

Lantos Gábor: – Azt tudtuk, hogy Split környékén lesz az utolsó, horvátok elleni, idegenbeli meccs. Felhívtuk Stevik Pétert, aki akkoriban a szövetség főtitkára volt, ki azt monda, hogy Split Kastel Stari. Erre én meg visszakérdeztem, hogy az Kastel Stari utcát jelent? Helyeselt, hogy persze! Felültünk vonatra délután, egész éjszaka utaztunk. Reggel megérkeztünk reggel, becuccoltunk a szállodába és fáradtan lerogytunk. Szabó Gábor a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy hol van pontosan a csarnok, és ekkor derült ki, hogy 25 kilométerre a városközponttól, hiszen ez nem egy utca, hanem egy önálló település, megállt ott a vonatunk, amikor érkeztünk Splitbe. Amikor mentünk a meccsre, Szabó rábeszélt egy fickót, hogy vigyen ki minket kocsival. Az ötödik szett kezdetén elfogyott az adásidőnk. Megnyertünk a meccset, kijutottunk, együtt vacsoráztunk a fiúkkal, de aztán nekünk Splitből jött vissza a vonatunk. Persze, nem mentük vissza, hiszen Kastel Starinál is megállt. Kitettek minket az állomásnál, és három perc múlva jött egy óriási zivatar meg jégeső. Annyira emlékszem, ott álltunk a pusztában a sín mellett, nagyon meleg volt, de szakadt az eső. Helyjegyünk volt, de rengetegen voltak, és a lengyel turisták befeküdtek a helyünkre! Én kidobáltam őket a folyósóra, mire előkerültek a rendőrök! Zágráb elvileg húsz perc volt az átszállásra. Tudtuk, ha lekéssük a csatlakozást, hat és fél órát kell várnunk a következő vonatra. Egy perccel az indulás előtt érkeztünk meg, Kibédi Peti a mozdony elé állt, addig nem engedte elindulni, amíg fel nem szálltunk. Így szerencsésen hazaértünk! Péntek délutántól hétfő délutánig így is úton voltunk, de megérte! Az egy nagyon jó csapat volt!

Méhes Gábor: – Arra nagyon emlékszem, hogy a horvátországi meccs előtti este a szálloda teraszán ültünk, néztük, ahogyan a delfinek ugrálnak a tengerben, és a román-magyar futballmeccset hallgattuk a Kossuth Rádióban. A másnapi meccs után persze nagyon örültünk, gratuláltunk a srácoknak, és sajnáltuk, hogy nem tudunk maradni ünnepelni, mert indul a vonat. A görögök elleni, kaposvári meccset a tévében néztem, s nagyon szurkoltam. Nagyon szerettük azt a csapatot! Aki közel volt a válogatotthoz, mindenki érezte, hogy mekkora esély, történelmi lehetőség kapujában áll ez a garnitúra. Az mindent elmond, hogy megverték itthon a görögöket és idegenben a horvátokat! Akkor azt hittük, hogy ez most valaminek a kezdete, hogy a hosszú böjt és kihagyás után megint évekig nem fognak nélkülünk Európa-bajnokságot rendezni. Akkor, abban a pillantaban nem tudtuk elképzelni, hogy az Európa-bajnokságon ne szerepeljünk jól, és amíg az a generáció nem fut ki, ne legyünk ott rendszeresen a kontinens legjobbjai között. Ehhez képest tudjuk, mi történt...

Európa-bajnoki selejtező, férfiak, 2000–2001

3. csoport
2000. május 27. Magyarország–Horvátország 3:0 (20, 18, 17)
2000. június 4. Görögország–Magyarország 3:1 (25, 17, –27, 18)
2000. június 10. Magyarország–Finnország 3:0 (21, 24, 20)
2000. június 16. Finnország–Magyarország 3:0 (23, 25, 18)
2001. május 4. Magyarország–Görögország 3:2 (23, 23, –16, –22, 12)
2001. június 3. Horvátország–Magyarország 2:3 (21, –20, 19, –22, –9)

A csoport végeredménye
1. Magyarország 10 pont (4/2, 13:10)
2. Görögország 10 pont (4/2, 15:12)
3. Finnország 9 pont (3/3)
4. Horvátország 7 pont (1/5)

A magyar válogatott kerete (és az akkori klubcsapatok)
• Bugyi József (Nyíregyházi VSC-Szabolcs Gabona)
• Gelencsér Balázs (Kométa-Kaposvár)
• Gubik János (Dunaferr SE)
• Jánosi Gábor (Medikémia-Szeged)
• Kántor Sándor (Noicom Alpitour Cuneo, olasz)
• Koch Róbert (VfB Friedrichshafen, német)
• Mészáros Péter (Medikémia-Szeged)
• Mészáros Dömötör (European Padova, olasz)
• Mondi Gergely (Medikémia-Szeged)
• Pampuch Csaba (Nyíregyházi VSC-Szabolcs Gabona)
• Pásztor Attila (Kométa-Kaposvár)
• Szabó Gábor (Dunaferr SE)
• Tomanóczy Tibor (Videx Da.Mi. Grottazzolina, olasz)
• Tullner Roland (Németország)
• Urfi Csaba (Kométa-Kaposvár)
• Veres Péter (Yahoo! Italia Volley Ferrara, olasz)
• Zarka Péter (Kométa-Kaposvár)
Szövetségi kapitány: Nyári Sándor (Medikémia-Szeged)
Edző: Demeter György (Kométa-Kaposvár)

Folytatása következik!

Címkék: válogatott röplabda

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr382958780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása