Visszavonult a röplabdaéletből Nagy Jenő, a Honvéd férfi bajnokcsapatának egykori edzője, a BSE aranykorszakának emblematikus alakja, szakosztályvezetője. A hunvolley.blog érdeklődésére elmondta, nem egészségügyi problémák, hanem kiábrándultság, motiválatlanság miatt döntött így.
Olyan edzőkkel dolgozott, mint Spányik, Abád, Porubszky vagy Prohászka. A válogatott keret tagjaként Antalpéter, Németh Zoltán, Benke, Róka, Spányik, Tatár, Flórián, Czakó és Czafik voltak a társai. Ezen a színvonalon röplabdázott, majd edzőként kétszer bajnoki aranyérmes volt a Honvéd legendás együttesével, illetve az ifjúsági-válogatottat is irányította. Vezetőként az elfeledett BSE-t többször is a csúcsra juttatta, vállvetve olyan szakemberekkel, mint Forman, Ludvig, Németh Lajos, Kasziba, Nyári, vagy Hollósy. Amikor a városmajori klubnál a „női vircsaft” (idézet tőle!) vette át az irányítást, távozott, de hamarosan már Újpesten tűnt fel szaktanácsadóként. Ami az évtizedeket illeti, egyre közelebb van a nyolcvanhoz, de mostanáig fáradhatatlanul dolgozott.
Igen, mostanáig, hiszen 2012. július 31-én, a hunvolley.blog hasábjain bejelentette visszavonulását.
– Hogyan született meg ez az elhatározás?
– Nem most döntöttem el, hanem akkor, amikor véget ért az előző idény, amikor még nem is tudtam, mi lesz a felállás Újpesten a jövőben – nyilatkozta Nagy Jenő. – 1946-ban alakult a röplabdaszövetség, én pedig 1952-től vettem részt aktívan a hazai röplabdaéletben. Eddig. A BSE volt a csúcspont! Huszonkét évet töltöttem ott, és az utolsó évtizedben harmadik helynél rosszabbak nem voltunk. A mai röplabdában már nincs kedvem dolgozni, mert ha a közgyűlés hatvan embernek kellene ott lennie, de csak 17 jön el, az a teljes érdektelenséget mutatja. És ezt nem veszik észre azok, akiknek észre kellene venniük. Sajnálom, mert egészségileg rendben vagyok, attól függetlenül, hogy elmúltam 78 éves, tehát minden további nélkül bírnám. Nincs is felkérés, de nem is érdekel, mert nincs motivációm. És nem is az a legnagyobb baj, hogy bennem nincs, de a fiatalokban sincs.
– Mi vezethetett idáig?
– A kialakult helyzet nem a játékosok hibája. Az edzők, a vezetők, és a szövetség irányítói tehetnek róla. Nem minden a pénz! Persze, sok körülménybe belejátszik, hogy nincs annyi, amennyi korábban volt, de nem minden. Sokkal nagyobb baj, hogy hozzá nem értő, kapkodó a vezetés.
– A lelátón, a meccseken azért találkozunk még?
– Igen! Úgy, ahogy eddig is. Tartom a kapcsolatot néhány sportbarátommal, és velük továbbra is el fogok menni néhány meccsre. De vajon lesz olyan meccs, amire érdemes? Annak idején láttam a kezdeteket, aztán láttam a felemelkedést, később pedig láttam a hanyatlást. Ha még sokáig élek, akkor talán a megszűnést is látni fogom? Szerettem ezt csinálni, de nem ebből éltem, hiszen mindig volt állásom, ahonnan a pénzt kaptam. Szerencsés vagyok, mert örök életemben azt csinálhattam, azzal foglalkozhattam, amit szeretek.
