Globális érdeklődés, kétszázhúsz tagország, több százmillió játékos. Háromszázezer dollár összdíjazású, több ezer néző előtt megrendezett tornákon léptek föl a strandröplabda kiválóságai a versenyidőszakban.

Az Emanuel, Alison brazil férfi kettős több mint háromszázezret tett zsebre a nyáron, miközben a szakág Marcaliban tartott magyarországi évadnyitó versenyén öt női páros vetélkedett az aranyéremért...

Az igazi röplabdát szinte fölfoghatatlan mértékű globális figyelem övezi, hazai pályán azonban a méltatlanul elfeledettek közé sorolható a sportág. A férfiválogatottak Világligájában több tízmillió dollárt osztanak szét a résztvevő csapatok között, s a nemzetközi helyzetet jelzi, hogy a viadal legutóbbi kiírásában Argentína, Brazília, Lengyelország, továbbá Oroszország jutott a legjobb négy közé. Mi több, a világranglista élmezőnyében föllelhető az Egyesült Államok, Kuba, Olaszország, valamint Szerbia is.

E széles körű hódításnak köszönhetően a röplabda-világszervezet (FIVB) a legnagyobb sportszövetségek egyike: 220 tagországgal működik, és összesen 800 millió játékost számlál. A sportág hívei szervezett keretek között űzhetik kedvenc játékukat Tuvalutól Palauig, Montserrat-tól St. Luciáig. Ezzel együtt az illetékesek igyekeznek tovább népszerűsíteni a sportágat, busásan dotált fejlesztési alapot hoztak létre, amelynek feladata az elmaradottabb régiók fölzárkóztatása.

A sportág szembeszökő felfutásának lényeges állomása volt az a szabályreform, amelynek nyomán minden szerva után pontot lehet szerezni, s a szettek huszonöt szerzett pontig tartanak. E változás nyomán a játék pörgősebbé, látványosabbá vált, ami a televíziózás virágkorában a világsiker legfontosabb feltételeinek egyike. A magyar közönséget ez sem hatotta meg: a régóta családi körben zajló hazai bajnoki mérkőzések látogatottsága nem változott. Igaz, a meccsek színvonala is jócskán elmarad az európai vagy dél-amerikai klasszisok produkciójával csábító találkozók nívójától.

Az itthon vegetáló röplabdának kitörési pontot jelenthetett volna az úgynevezett látványszakágak támogatóinak társaságiadó-kedvezményt nyújtó jogszabály, ám a döntéshozók kihagyták a sportágat a kedvezményezettek köréből. A hazai szövetség elöljárói még reménykednek a fordulatban, miután több illetékes is jelezte: idővel értékelik a rendszer működését, s esetleg átgondolják a favorizált társaság összetételét. Ám a potentátok alighanem inkább csak kedélyjavítónak, mint számon kérhető ígéretnek szánják e nyilatkozatokat.

Ennek tükrében még nehezebbnek tetszik a föltámadás, pláne, hogy a legjobb magyar játékosok többsége külföldön játszik.

– Ha egy sportoló csupán ötszáz euróval keres többet a határokon túl, akkor már évi hatezer eurót nyert, így aligha marad itthon – magyarázza Kántor Sándor, az olimpiai elő-előselejtezőtől a minap búcsúzó férfiválogatott szövetségi kapitánya. – Jelenleg is tizenhét röplabdázó keresi a kenyerét külföldi ligákban.

A korábbi klasszis játékos rámutat: a szponzoroknak sem jelent túlságosan vonzó befektetési célpontot a sportág, mert a mai beruházásnak csak hat-nyolc év múlva lehetnek látható eredményei. Épp azért kellene a nemzeti együttesnek többször pályára lépnie hazai környezetben, hogy a magyar játékosok példaképpé, de legalábbis ismertté válhassanak szélesebb körben is. Ehhez nyilván sportági fejlesztési programokra, az eddiginél nagyobb médiajelenlétre lenne szükség. A női válogatott Euroliga-szereplése e célt szolgálja, s ezért szeretnék megpályázni a 2015-ös Európa-bajnokság rendezési jogát is.

(forrás: Népszabadság)