Némi szerencsével egyszámjegyű helyezést is elérhetett volna a Sümegi RE a férfibajnokságban, hiszen mindössze rosszabb játszmaaránya miatt nem a kilencedik, hanem a tizenegyedik helyen végzett. Röplabdás berkekben köztudott, hogy a kisvárosban hazánk egyik legnépesebb és legjobb szurkolótábora buzdítja a helyi alakulatot. Markó Gábor játékos-edző is ezzel kezdte évértékelését.

– Mindig kiemelten kezeltük a hazai összecsapásokat, hiszen a sümegi közönség csodálatos, és sehol másutt nem találkoztunk hasonlóan népes és lelkes drukkerekkel. Az idei jó eredményt nagy részben nekik is köszönhetjük.

– A szurkolókon kívül nyilván az is sokat számított, hogy az évad elején alaposan beerősítettek.
– A tavalyi keretből egyedül Németh Zoltán távozott, aki Veszprémben, az Extraligában próbált szerencsét. A helyére sikerült leigazolnunk Koós Krisztiánt Zalaegerszegről. Aztán a bajnoki rajt előtt kiderült, pénzhiány miatt nem tud elindulni az NB II-ben a Somogyjád együttese, ezért Porkoláb Tamás és Erdei Tamás hozzánk szerződött. A három érkezővel szinte biztosra vált, az idén nem a kiesés elkerülése lesz a feladatunk, mert megvethetjük a lábunkat a középmezőnyben is.

– A bajnokság elején, októberig Petre Antonio irányította a csapatot.
– Ezt követően vettem át tőle a karmesteri pálcát. A vezetőséggel közösen úgy állapodtunk meg, Antonio az utánpótlásban tud igazán rutint szerezni az edzői feladatokhoz, nekem viszont már volt hasonló tapasztalatom, így nem járt problémával a váltás.

– Az alap-, majd a középszakaszban kiderült, valóban megragadt a csapat a mezőny közepén.
– Sőt, a rájátszásban bizonyítottuk, valójában mire is vagyunk képesek, hiszen hazai pályán az Extraligát megjárt Szolnokot és a Szegedet is sikerült két vállra fektetnünk. A pontvadászatból ezt a részt tartom a legsikeresebbnek, hiszen idegenben is becsülettel helyt álltunk. Csak rosszabb játszmaarányunk miatt lettünk tizenegyedikek.

– Mi a szezon pozitív és negatív tanulsága?
– Sümegi, zalaegerszegi, kaposvári és szombathelyi játékosok alkotják a csapatot, vagyis ennyi embert nagyon nehéz volt összetoborozni egy adott időpontra, mindig akadt valami, ami hátráltatott bennünket. Sajnos nem történt meg, hogy legalább négy-hat mérkőzésen ugyanabban az összeállításban kezdjünk. Viszont éppen emiatt áttörtünk egy komoly gátat: míg az előző évadban nem tudtunk idegenben nyerni, addig az idén ez sokszor sikerült. Az állandó variálás miatt az is erényünkké vált, hogy a padról beálló játékosok mindig hozzá tudtak tenni a meccsekhez, teljesítményükkel vesztes állásból fordítottunk is néhányszor. Megtanultunk tehát csapatként, egységesen működni, ami a jövőre nézve biztató lehet.

Markó Gábor elmondta, jövőre Bíró Gáborra biztosan nem számíthatnak, aki családjával más városba költözik. Az idei remek teljesítményhez a csapatból Petre Eduard és Horváth Csaba kiegyensúlyozott produkcióval járult hozzá. Fontos láncszemként számított Porkolábra és Erdeire is az edző, akik a pályán kívül és belül is szellemi vezetői voltak a társaságnak. A két helyi fiatal egyike, Kaposi Tamás inkább a szezon elején mutatott többet, míg Soós András nagy tehetség, akire még szép jövő várhat. Koós Krisztián hozzáállása dicsérendő, míg Gerencsér Gábor nagy akarattal küzdött mindvégig. Gőczi Roland a sportág iránt mutatott alázattal járt az élen.

(forrás: Veszprém megyei Napló)