Kedves Olvasóink! Ez egy rendhagyó cikk. Nem, ne ijedjen meg senki, most nem mondunk véleményt semmiről, nem bántunk senkit, nem kritizálunk, nem kötözködünk. De nem is tudósítunk sehonnan, nem idézünk senkitől. Ezt a néhány sort most azért írjuk, mert honlapunkon ez az 1000. bejegyzés! Október 1-én indultunk, azóta még fél év sem telt el, ennyi idő alatt talán nem is rossz teljesítmény. Ezt a kerek számot mérföldkőnek tekintjük, úgyhogy most megállunk egy pillanatra, és...
...és a blog fennállása során talán először átváltok többes szám első személyről egyes szám elsőre. Egyénként nem azért szoktam többes számban fogalmazni, mert amögé könnyebb elrejtőzni, hanem azért, mert amikor véleményt fogalmazok meg, az nem csak a sajátom, hanem elég sok emberé. Ezen kívül pedig nem az egyént, például magamat tartom fontosnak, hanem a híreket, a tudósításokat, a véleményeket, a cikkeket, illetve hát végső soron a röplabdát, amiről ugye ez az egész cirkusz szól.
Ez számomra egy küldetés. Hivatás, kedvtelés, vallás. Mindegy, melyik szót használom, a lényeg, hogy ez nagyon fontos számomra, mert látom, hogy van értelme. Látom a statisztikákat napról napra, látom, hogy milyen sok ember figyeli, olvassa, terjeszti, szereti ezt a kis blogot. Pedig szerintem nincs is rajta semmi különös. Ez nem álszerénység, tényleg így gondolom. Szeretett sportágunk hírei. Olyan, mint régen a Tallózó című újság volt. Nyilván ez is megosztó, mint ahogyan a magyar röplabdasportban szinte minden és mindenki. De az nem baj, sőt! Soha senkinek a szimpátiájára nem törekedtem, és soha nem is fogok. Van is sok ellenségem, akiken jókat szoktam röhögni. De sokkal több barátom van, akiket viszont nagyon szeretek és becsülök.
Ők azok, akik segítenek. Azzal is, hogy kritizálnak, és azzal is, hogy dicsérnek. Számomra is meglepően sok visszajelzést kaptam és kapok folyamatosan a bloggal kapcsolatban Budapestről, vidékről és külföldről egyaránt. Ismerősöktől és ismeretlenektől is. Ennek mondjuk a 97 százaléka elismerés. Hülyeség ezt így számmal meg százalékkal kifejezni, de tényleg így van. Ez persze nagyon jólesik, és erőt ad a folytatásra. Nem akarok én bizonyítani senkinek semmit. Magamnak meg pláne nem. Két és fél évig pénzt kaptam azért, amit csináltam, most körülbelül ugyanazt csinálom, csak ezúttal már én költök rá. És? Kinek mi köze hozzá? Senkinek semmi. Nekem most ehhez van kedvem, és tudom, hogy ez sok embernek örömet okoz. Ez nagyon jó érzés. Jó érzés az is, hogy számos helyen használják a honlap anyagait, cikkeit, illetve több alkalommal hivatkoztak már rá, például a Magyar Távirati Iroda is. Jó érzés továbbá, hogy sokan küldenek anyagokat azért, hogy ezen az oldalon megjelenjenek! Várjuk őket a továbbiakban is! Vannak persze olyanok is, akiket ez az egész bosszant! Az is nagyon jó érzés! :)
Következzék a legfontosabb és elmaradhatatlan! A köszönetnyilvánítás! Köszönöm mindenkinek, aki minket olvas! Köszönöm azt az elképesztően sok visszajelzést, dicséretet, elismerést és szeretetet, amelyet az elmúlt szűk fél évben kaptam, ez minden pénznél és fizetségnél többet ér. Köszönöm azoknak is, akik néha (gyakran) segítenek strigulázni! Legszívesebben tényleg mindenkinek név szerint megköszönném, de nagyon félek, hogy a szita agyammal valakit kihagynék, azt pedig nem szeretném, úgyhogy álljon itt a három legfontosabb név: Kovács Gábor, Erdős Levente és János. Nélkületek ez nem működne, köszönöm szépen, hogy elviseltek és mindig önzetlenül segítetek!
Kedves Olvasóink, itt az idő, hogy újra többes számot használjunk! Nem történt semmi különös, megyünk, dolgozunk, csináljuk tovább. Várjuk önöket továbbra is minden nap a magyar és a nemzetközi röplabdasport friss, érdekes híreivel, exkluzív beszámolóival. Tartsanak velünk továbbra is, olvassák a következő ezer anyagunkat is.
Üdvözlettel
Budapest, 2011. március 19.
Rodics Dániel
