Bár még sosem végeztem széles körű közvélemény-kutatást az alábbi kérdésben, de nagyon gyanítom, hogy ha az utánpótlással foglalkozó edzőket megkérdeznénk, hogy milyen hangokat szeretnek legjobban, akkor két válasz volna a leggyakoribb: a gyerekzsivaj és a csend. Ha egy edző sok gyerekkel dolgozhat, akkor az értelemszerűen öröm számára, mint ahogy az edzéseken a két zsibongás közti csend ad lehetőséget a feladatok kiosztására, a munka végzésére.

És ha a fejlődés szempontjából elengedhetetlen tornákon vesz részt a csapat, a zsivaj csak hatványozódik, és már alig várja az edző, hogy hazafelé az autóban a fáradtságtól szendergő gyerekektől nyugodtan lehessen hallgatni egy kis Luis Armstrongot, bár néha az is előfordul, hogy minden logikus viselkedést felborítva a visszaút a kocsiban zajosabb, mint az egész nap! A hazai rendezésű Kaloplasztik Kupa óta több ilyen utánpótlástornán vettek részt a Kalocsai SE mini röplabdás lányai. Sümegen a Vár Kupán egy magas színvonalú tornán a csoportmeccsek során egy kiélezett meccsen elszenvedett vereség elég volt, hogy ne az élbolyban végezzen a csapat. Nem egészen egy héttel később két kalocsai együttes vett részt a bajai Sugovica Kupán, ahol az egyik csapat dobogón, míg a másik a középmezőnyben végzett.

Az ajkai Borsos Miklós Kupán a 19 csapatos mezőnyben több együttes volt elsőversenyes, az ellenfelek is megértően várták, míg a testnevelő a helyükre állítja a pályán a kicsiket, ám a végjátékban – ahová a kalocsai csapat magabiztosan jutott csoportgyőztesként – a dunántúli röplabda szinte mindegyik korosztályos élcsapata ellen játszhatott. Itt az erősebb ellenfelekkel szemben a végén már a fáradtság okán (ötórai kelés) sem sikerült mérkőzést nyerni, de az ötödik hely egy ilyen mezőnyben remek teljesítmény. A tornáknak nem felétlenül a jó helyezés megszerzése a célja, hanem az, hogy a kicsik versenykörülmények között tapasztalják meg az edzéseken gyakorolt technikai és taktikai elemek precíz kivitelezésének a fontosságát. Az ilyen éles helyzetben szerzett tapasztalatoknak, élményeknek sokkal intenzívebb hatásuk van a fejlődésükre. Nem utolsósorban fejleszti, erősíti a gyerekek koncentrációs képességét, önfegyelmét, csapattársuk felé a toleranciát, és az így szerzett rutin remélhetőleg előbb-utóbb még jobb eredményekben mutatkozik meg. E tornák lényege elsősorban az ott mutatott játék minőségében írható le, nem számokban, és az ilyen fiataloknál hónapról hónapra, versenyről versenyre változhat ez, így a hosszútávon elért fejlődés a fokmérője e munkának, bár kétségtelen, hogy minden egyes önbizalom-növelő győztes mérkőzés, eredményes torna után egy kicsit könnyebben, hatékonyabban lehet előrelépni. Kalocsán erre nem lehet panasz, hiszen az elmúlt években nem volt olyan év, amikor – a többi között az ilyen tornák eredményeképpen is – ne lett volna valamelyik korosztály diákolimpia országos döntőjében érdekelt kalocsai csapat.