Az egyesület hagyományaira alapozva tizenhat fiatal készül az NB II-re. Ez a történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor megszűnt a ZTE röplabdacsapata. A sportág gyökerei azonban mélyek a városban, a szünet nem tarthatott örökké. Tavaly nyáron el is kezdődött valami, s most úgy néz ki, újraéled a ZTE együttese!
Hangos labdapattogás fogad bennünket a zalaegerszegi Csány László Közgazdasági Szakközépiskola tornatermében. A fiúk kosárlabdáznak, miközben ősröplabdás szemek szegeződnek rájuk. Tomanóczy Tibor figyel, aki kétszer is volt a ZTE edzője az NB I-ben, aztán ott van az egykori játékos, Merth Attila, és persze az edzőt, Tislér Józsefet sem hagyhatjuk ki. Utóbbi ugyan nem zalai származású, de most itt él, és NB I-es múltja révén persze ő is fertőzött a sportággal. A kosárlabda pedig csak a bemelegítés, mert itt minden a röplabda körül forog. Lehet, hogy megint lesz csapat Zalaegerszegen? A ZTE röplabdázói amúgy is kiemelt helyet foglalnak el a megye sporttörténelmében, hiszen 1967-ben, Zala első élvonalbeli együtteseként jutottak fel az NB I-be.
„Teszünk érte, hogy ismét szervezett, NB II-es csapata legyen a városnak – vág a dolgok közepébe id. Tomanóczy Tibor. – Hónapokkal ezelőtt hallottam, hogy létezik és edz egy fiatalokból álló társaság, amely mellett most már én is segítek. Szervezéssel, hogy sikerüljön az ősztől az NB II-ben indulnunk. Látja, van rá igény, ezek a srácok a bizonyíték rá. A nyári strandröplabda-tornákon mindig sok induló van, s nemcsak a régi nagy öregek, hanem fiatalemberek is ütik a labdát. Most azt szeretnénk, ha a ZTE RC – amúgy nem megszűnt, hanem a tevékenységét szüneteltető szakosztálya – jogán nevezhetnénk az NB II-be. Már egyeztettünk erről, és senkinek nincs kifogása. Amikor ugyanis felvetődött a csapat megszervezése, a ZTE nevet mindenképpen szerettük volna belecsempészni a későbbi elnevezésünkbe."
Persze a hagyományok is erre köteleznek. Az egykor a vidék legjobbja címet (ez óriási szó volt akkoriban) is elhódított zalaegerszegiek közül válogatott játékosok kerültek ki, utolsó nagy dobásuk az volt, hogy 2005-ben bejutottak a Magyar Kupa négyes döntőjébe. Ugyanabban az évben anyagilag teljesen ellehetetlenült az akkor Markó Gábor által irányított, NB I-es tagsággal rendelkező csapat, amely azóta csak az emlékekben él. De vissza a jelenbe! Tislér József hangja harsan, maga köré gyűjti a játékosokat és ismerteti a napi penzumot. Amíg a fiúk a hálót állítják, váltunk néhány szót az edzővel, először is arról, hogyan futottak össze ismét a szálak a röplabdapályán?
„A nyári strandröplabda-tornákon tűntek fel ezek a fiatalok, s hála istennek az akkori fogadalom, hogy majd ősszel és télen is együtt maradunk, nem pillanatnyi fellángolás volt – meséli az edző. – Hadd dicsekedjek, túljutottunk már egy versenyen is, a hazai rendezésű Bokor László-emléktornán, ahol az NB IIees Gyenesdiást legyőztük, s bár a döntőben persze kikaptunk az egykori NB I-es játékosokkal is felálló Somogyjádtól, igenis biztató volt a játék. Jelenleg tizenhat fős a keretünk, tizenhat és huszonöt év közötti srácok vannak benne, de bárki csatlakozhat hozzánk. Sőt, reméljük is, hogy minél többen leszünk, hiszen iskolai szinten vannak most is csapatok a városban. Most sokat szeretnénk játszani, tornákra utazni, hogy az ősszel már az NB II-ben szerepelhessünk.”
Egyelőre kedden és pénteken tartják edzéseiket a még név nélküli zalaegerszegi röplabdázók, akikben – ennek jelei a tréningen is világosan látszottak – nagy elszántság és akarat dolgozik. Olyannyira, hogy egyelőre saját zsebből fizetik a terembérletet, de ugyanígy dobják össze utazásaik költségeit is, pedig gyakran mozdulnak ki otthonról. A következő állomás például egy somogyi felkészülési torna lesz. Ősztől pedig az NB II-ben indulnak, efelől nincsenek kételyeik.
„Meglátja, lesz ebből csapat – veszi vissza a szót id. Tomanóczy Tibor. – Szakosztályként akarunk működni, és komolyan gondoljuk a folytatást! Decemberben már mindenkivel egyeztettünk, áprilisig rendbe szedjük a jogi dolgokat, és várunk a sorainkba mindenkit, régi röplabdásokat is. Főleg azokat, akik részt vállalnának a közös munkából, a sportág újjáépítéséből.”
(forrás: Zalai Hírlap)
