Ismét elment a nagy generáció egyik jeles képviselője: az 1931-ben született Szlovák Aurél 81 esztendős korában, szombatra virradóra hunyt el. Kiváló röplabdajátékos volt, az MVSC-nél ütötte a labdát, tagja lehetett a magyar vasutas válogatottnak, amely nemzetközi porondon tette le a névjegyét. Jánosi Ferenccel szerepelt egy csapatban, aki magyar válogatottságig vitte.

Pályafutása befejezését követően sem szakadt el szeretett sportágától. Miskolcon maradt, és igyekezett az MVSC-nél eredményes tevékenységet kifejteni. Ő fedezte fel, és lett a nevelőedzője Sebők Évának, az évszázad magyar röplabdásának. Sebők 1963 és 1967 között játszott a miskolciaknál, majd a fővárosba igazolt, ahol a NIM csapatában futott be páratlan karriert. 236-szoros magyar válogatott, 13-szoros magyar bajnok, és közben 10 alkalommal nyert MNK-t is, tagja volt a világválogatottnak is.

Szlovák Aurél két lánya ugyancsak jól csengő nevet vívott ki magának, mindketten játszottak a vasutas alakulatban. Abban az időben éppen édesapjuk ült az együttes kispadján. A halk szavú, mindig nyugodt, következetes szakvezető többször is dolgozott az MVSC-nél, a nehéz pillanatokban rá mindig számíthatott a klubvezetés. A sportág az egész családot magával ragadta, hiszen az egyik unoka, Leidgeb Noémi is NB I-es játékossá nőtte ki magát, és a legutóbbi szezonban stabil tagja volt a miskolci alakulatnak.

Szlovák Aurél az edzősködés befejezése után sem szakadt el a klubtól, illetve a sportágtól. Játékvezetőként még jóval hetvenen felül is közreműködött az alacsonyabb osztályú bajnoki mérkőzéseken, nélküle pedig nem kezdődhetett el bajnoki mérkőzés a Csokonai utcai csarnokban, hiszen ő vezette az élvonalbeli mérkőzéseken a jegyzőkönyvet.

2011 decemberében Miskolcon, a Sportintézet székházában nyolcvanadik születésnapja alkalmából elismerést vehetett át, amelyet a Megyei Sportszövetségek Képviseletétől kapott.

(forrás: minap.hu)