Szeptember közepén volt a RUNKIL SE (Röplabda Utánpótlás Nevelő Központ Illés László) születésnapja. A fővárosi utánpótlás-nevelő egyesület sikere töretlen, így az alapító, Illés László további komoly előrelépést tervez.
— Boldog születésnapot! Három évvel ezelőtt, az indulásnál hogy tervezted ezt a klubot? Mi valósult meg az akkori tervekből, és mi az, ami nem, vagy még nem?
— A Horvát Gimnázium tornatermében szerettem volna egy központot létesíteni, de ember tervez, más meg végez, a Jókai Mór Általános Iskola hússzor tízes termében kezdtem el három évvel ezelőtt, szeptember tizennyolcadikán, tizenegy gyerekkel, mindössze két fiúval és kilenc lánnyal a munkát — mesélte a hunvolley.blog-nak adott interjúban Illés László. — Azóta sikerült a Jókain kívül két iskolába bekerülni, ott tartjuk az edzéseinket. Egy hatalmas, hárompályás csarnokban, az Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskola termében vagyunk hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken kétórás edzésekkel. A Jókaiban maradtunk, mert bár nagyon pici a terem, de nagyon hasznos, szükség van rá, a nagyfiúk ott edzenek heti két alkalommal. Illetve van még a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola, keddenként három mini pályán a legkisebb gyerekek számára. Ez mind Zuglóban van, és továbbra is itt tervezzük a munkát. A terv az volt, hogy mindkét nemben, minden korosztályban sikerüljön csapatot kialakítani, a Budapest-bajnokságban szerepelni, illetve a jobb képességűeket eljuttatni a korosztályos válogatottakba. Aztán amikor kinövik ezt az utánpótlás-nevelő központot, nyilván átigazolnak egy jobb csapatba.
— Az egyesület jelenlegi ismertségével, elismertségével mennyire vagy elégedett?
— Nagyon sok helyen megfordultunk már: Tatabányán, Székesfehérváron, Szegeden, Győrben, Gödöllőn, Ajkán, Szolnokon, az ország különböző részein, és most már eljutottunk odáig, hogy minket hívnak, elsősorban fiúvonalon. A lányok között van, aki már a Budapest B-válogatottba is meghívást kapott. A lányvonalnak sokkal nehezebb a dolga, hiszen Budapesten nagyon komolyan konkurencia van, mint tudjuk. A fiúknál viszont bár dicsekedhetnénk, hogy milyen óriási fellendülés van nálunk, de ez részben annak is köszönhető, hogy az ellenfelek kevésbé jók, mint a vidéki fiatalok, vagyis Budapesten sajnos alig van férfi utánpótlás-nevelés. Az nagyon bejött, hogy a fiúvonal rendkívül népszerű! Több mint ötven fiú jár az edzéseinkre, és több mint ötven lány. Egész eddig többen voltak a lányok, most először fordult elő, hogy kiegyenlítődött az arány. A klubunkba jöttek néhányan átigazolással, illetve mentek is el. Néhány játékosunk átigazolt a BSE-be, a Közgázba, majd vissza is jött egyikük. A serdülő lánycsapat egy kicsit szétesett, de azóta már abba a korcsoportba is nyolcan jelentkeztek.
— Ez számodra aggasztó, vagy természetes fluktuációnak tartod?
— Az a fő cél, hogy mindenképpen magasabb szintre juttassam a játékosoknak egy bizonyos százalékát. Ha nagyképű akarok lenni, azt mondom, huszonöt százalékát, de inkább maradjunk csak tíz-tizenöt százaléknál, az már jó eredmény, főleg lányoknál! A fiúknál nyilván magasabb a szám, hiszen nincsen konkurencia Budapesten, meg talán más a hozzáállásuk is. De nem mindegy, hogyan zajlik a váltás! Nem mindegy, hogy mennek el, nem mindegy, hogy az utolsó pillanatban mondanak mást, mint amit korábban mondtak. Előfordult, hogy valaki elintézte a sportorvosiját, aláírta a versenyengedély-kérő lapot, majd hirtelen egy nap múlva beköszönt edzésre, és a negyedik mondatban már kérte a sportkönyvét, és közölte, hogy eligazolna. Mivel eddig százkettő gyerek vett részt klubunk edzésein, és még biztosan jönnek, úgy érzem, nem kell aggódnom. A legfiatalabb kétezer-hármas kislány, és van egy kétezer-kettes kislány, igen magas, vékony, kevésbé ügyes, de nagy lelkesedéssel jár edzésre. Van egy mosolygós, félig nigériai kislány, tizenhárom éves, túlsúlyos, kinéz vagy tizennyolc évesnek, de mivel minden edzésen ott van, ő is nagyon sokat fejlődött már!
— Szezon közben is fogadsz új embereket?
— Persze, de korlátozott számban, hiszen a teremlehetőségeink és az edzésidőpontjaink végesek. Most is van olyan, aki úgy jár, hogy májusban jött. Igazából azt szeretnénk elérni az Yblben, hogy félig-meddig odatartozzunk. Azt lehetne, hogy felvenni oda röplabdásokat, esetleg indítani egy sportosztályt, de amíg nincs meg az új igazgató, ezt nem tudjuk megcsinálni. Olcsóbban kapnánk a termet is, mert elég magas terembérleti díj.
— Anyagilag hogy boldogultok?
— Teljesen önfenntartóak vagyunk. Kedvezményeket is csak úgy kaptunk, hogy például a Neumann igazgatója ingyen odaadta egy-egy hétvégére a termet, azért, mert megjelent az újságban, hogy ott rendezik a budapesti bajnoki döntőt, neki pedig ez egy kis reklám. A másik igazgatótól is kaptunk kedvezményt, amikor egy országos döntőt odavittünk a csarnokba, és referenciaanyagot kért tőlem, hogy milyen röplabda-eseményt rendezett az iskola. Az egyik pálya vonalazását egyébként én ragasztottam fel, mert nem volt felfestve, a hálókat is én raktam fel, én tartom karban, én szerelem össze, a harmadik háló pedig az enyém. Szeretnénk saját otthont. Ha nem így, akkor másként! Mindenképp jó lenne Zuglóban egy saját kis teremmel rendelkezni. A Bosnyák téri piac mögött lebontották az atlétikai- és sportpályát. Ott lesz az új városközpont és a sportcsarnok. Oda jó lenne bekerülni.
— Melyik eredményekre vagy a legbüszkébb?
— A minik között a fiúknál országos negyedikek vagyunk, az a csapat most indul az Országos Gyermek Bajnokságban. A veszprémiek azt ígérték, hogy kárpótlásul, amiért elmaradt a tervezett együttműködés — három fiúcsapatunk a Veszprém színeiben játszott volna különböző korosztályokban —, benevez minket az OGYB-be az ő költségükön. Sajnos azóta sem veszik fel a telefont, az sms-ekre nem válaszolnak... Magyarul azóta sem reagáltak semmit. Mindegy, én befizettem, beneveztem. A lányoknál viszont az NB II-es Honvéd Zrínyi SE juniorcsapatát adjuk, tehát két országos bajnokságban is játszunk hivatalosan. Ha a miniket is beszámítom, akkor háromban. A strandröplabda versenyeknek is rendszeres résztvevői vagyunk, jó eredményekkel!
— A MAFC-cal is terveztetek együttműködést, de a veszprémi ügy miatt kútba esett. Bánod? Akár a Veszprémet, akár a MAFC-ot?
— Néha eszembe jut... Akkor nagyon kellemetlen volt, hiszen Vocskó Györgytől türelmet kértem, mert a veszprémiek azt ígérték, hogy két héten belül választ adnak. Mivel ez nem történt meg, jeleztem a MAFC-nak, hogy szabadok vagyunk, de Vocskó Gyuri már megállapodott a Malévval a gyerekcsapatról. Két szék között a pad alá kerültünk, hiszen ez is egy pluszlehetőség lett volna. Így is indulunk, csak ez így pluszköltségeket von maga után.
— Kevés olyan klub van, amelyben így zajlik az élet, hiszen rendszeresen jártok Visegrádra, nyári táborba, voltatok a Nagy Sportágválasztón, illetve az egyesületen belül a párkapcsolatokon kívül zenekar is alakult...
— Idén negyedik éve voltunk Visegrádon. Most egy kicsit elfáradtam, mert két turnus egymás után nem semmi, főleg ilyen eleven kölyköknél, akiknek leginkább az otthoni „más típusú” neveltetésük miatt még több gond hárul rám. Nem azért, mert rendkívül rosszak, csak kiszámíthatatlanok! Össze-vissza esznek, vagy nem esznek, tehát nem igazi rendszer alapján élnek. Továbbra is létezik, fejlődik a pálya Visegrádon, továbbra is lesz tábor, de most már jobban meggondolom, hogy milyen korú és nemű gyerekekkel... Kicsit át kell majd alakítani, mert tényleg elég fárasztó. De továbbra is jönnek az ország több pontjáról, még külföldről is a jelentkezők. Minden táborba sikerült vendégeket hívni. Idén Nyári Sándor, az ország egyik legismertebb, legelismertebb, legeredményesebb edzője jött hozzánk, korábban válogatott úszó, öttusa-nevelőedző, Rátonyi Gábor tette tiszteletét. Ezzel színesítjük a programot, és szerencsére az időjárás is jó volt idén.
— Hogyan működtetek közre a Sportágválasztón?
— Megtiszteltetés, hogy László Éva ismét ránk gondolt, ő maga mondta, hogy megbízhatóak vagyunk, tudja, hogy számíthat ránk. Kiválasztottam a korosztályukhoz képest legügyesebb gyerekeket, akik nagyon örültek a lehetőségnek, főleg, mert így nem kellett iskolába menniük! Délelőtt fél tíztől délután negyed háromig tartott a program. Közben a színpadon megtartották a megnyitót, ott volt Igaly Diána, Bárdosi Sándor, Gyurta Dániel, Marosi Ádám, összesen tizenhat világhírű sportoló. Beszélgettek, és bemutatták az egész rendezvényt. Rögtön ezután a röplabdasportág következett! A gyerekek mögém sorakoztak heten, és különböző technikai gyakorlatokat hajtottak végre. Nem emlékszem, hogy egyszer is leesett volna a labda, közben pedig beszélgettünk a műsorvezető Hajdú B. Istvánnal. Ő mondta, hogy ez a világ legnépszerűbb sportága, és arra is kitért, hogy magasan a legszebb sportoló nők a röplabdások. Nem mondtam neki ellent! Tartottam egy bemutatóedzést a mini fiúkkal, akik nagy odaadással csinálták a feladatokat. Utána jött a Vasas három válogatott játékosa, és a mini fiaim 15:12-t meg 15:10-et játszottak velük. Csak egy kicsi hiányzott a győzelemhez. :) Végignyomtak négy és fél órát, aztán kettő kivételével eljöttek edzésre is. Ennyit a hozzáállásukról! Emiatt nagyon optimista vagyok. A fiúkkal nem lesz semmi gond. Hobbiszinten is vannak gyerekek, akik csak edzenek, de nem versenyeznek. A menedzselést szeretném még mindenképpen fejleszteni, illetve szükségem lenne egy társra szakmai vonalon. ÉS még valami, ami nem hagy nyugodni: a Budapesti Röplabda Szövetség edzőbizottságának tagjaként egy picit zavar, hogy a fiú Budapest-válogatottaknak nincs semmi koncepciója.
Kaposvár nem egyedülálló!
Néhány hónappal korábban a sajtóban megjelent, hogy a nemrég alakult Kaposvári Röplabda Akadémia az országban elsőként fogja össze a férfi és a női szakágat. Illés László most arra figyelmeztetett, hogy a RUNKIL SE ezt már három évvel ezelőtt megtette, s azóta is sikeresen működik. Ennek újabb látványos eredménye egyébként, hogy Batári Csaba személyében egy rendkívül tehetséges röplabdázót csábított el a klubtól a Dunaferr SE...
— Remélem, felfigyelnek a munkánkra a későbbi lehetséges támogatók is! A legmagasabb szinthez szükség lesz rájuk — zárta szavait Illés László.
Kollégáim: Illés Lászlóné, Kiss Regina, Kis Zoltán, illetve sok szülő segítségével töretlenül fejlődik klubunk. Köszönet érte!!!
A RUNKIL SE honlapja ide kattintva megtekinthető!
