Lemondott elnökségi és ügyvezetőségi tagságáról Hóbor Béla. A nemzetközi játékvezető erről írásban értesítette a szövetség illetékeseit. A hosszú, és rendkívül tanulságos levelet változtatás nélkül, eredeti formájában tesszük közzé, mindannyiunk okulására! Szívből reméljük, hogy a békéscsabai Kormos Mihálynak, valamint Hóbor Bélának mihamarabb lesznek követői, és egyre kevesebben vállalnak közösséget a jelenlegi fővezérkarral!
Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Elnökségi Tagok!
Tájékoztatom Önöket, hogy a mai napon lemondok a Magyar Röplabda Szövetség Elnökségében és Ügyvezetőségében betöltött tagságomról.
Megtisztelő volt számomra, hogy két évig tagja lehettem a Magyar Röplabda Szövetség irányító testületének. Vállalva az elmúlt két év minden rám eső felelősségét, hosszas vívódás után hoztam meg a döntésemet! Rájöttem arra, hogy segíteni a továbbiakban nem tudok.
Két évvel ezelőtt a Közgyűlés a legmagasabb szavazati aránnyal választott a Magyar Röplabda Szövetség Elnökség tagjának. Ez óriási megtiszteltetés volt a számomra. Úgy gondoltam, hogy elkezdődik valami, be lehet bizonyítani, hogy Magyarországon nemcsak múltja, hanem jövője is van a röplabdázásnak. Ezidáig az én értékítéletem szerint ebből nem valósult meg szinte semmi.
Sem pénzügyileg, sem morálisan, sem szakmailag nem léptünk előre, sőt…
Két évvel ezelőtt, Elnök úr azt mondta, hogy a gazdasági feladatok az ő, valamint az ő általa kiválasztott menedzser csapatnak a gondja, a szakma csak a szakmával foglalkozzon. Mi történt azóta? Hol van ez a csapat? Az általam nagyon tisztelt Szebeni Lajos kivételével nem tudok arról, hogy bárki is komolyabb összeget tudott volna a Röplabda Szövetség számlájára utalni. A röplabdázás a jelenlegi struktúrában nem eladható árúcikk! Az Elnök úr elképzelése, hogy bekerünk a TAO kedvezményezettek körébe az én információim szerint kevés realitással bír. Döntéshozótól hallottam, hogy elképzelhető, hogy 2013-tól megszűnik a TAO. Nem vagyunk kiemelt sportág, nincsenek eredményeink, nincsenek elképzeléseink a jövőt illetően. Illetve álmok vannak, csak kérdés, hogy ezeknek az álmoknak van-e reális valóság alapjuk?
A döntésem meghozatalához az utolsó cseppek az elmúlt hétvégén történtek voltak. A Közgyűlés létszáma, a szakmai anyagok előkészítetlensége, a felvetett kérdésekre adott válaszok, méltatlanok voltak a magyar röplabdázás múltjához. Azoknak, akik nem voltak ott, szeretném jelezni, hogy a tudomásom szerint több mint 70 tagszervezettel rendelkező Magyar Röplabda Szövetség legmagasabb fórumán 17 azaz 17 szervezet képviseltette magát! 17 tagszervezetnek volt fontos, hogy mi történt az elmúlt egy évben. A legutolsó szavazásnál 9 képviselő volt jelen! Vessük össze ezeket a számokat a két évvel ezelőttivel!
A legmagasabb szintű magyarországi rendezvény az Európa Liga. A hétvégén a külföldi játékvezetők, elmondásuk szerint 3 órát várakoztak a megérkezéskor a szálloda halljában. Az ok az volt, hogy a hotelben közölték velük, hogy addig nem mehetnek a szobájukba, amig a Magyar Röplabda Szövetség előre nem fizet. 26 éve vagyok nemzetközi játékvezető, de én a világ egyetlen pontján ilyen megalázó helyzetbe ezidáig nem kerültem.
A Szerbia elleni mérkőzést használta fel az MRSZ, hogy felköszöntse az elmúlt év legjobb női röplabdázóját, Horváth Dórát. Nagyon jó gondolat, a televízió nyilvánossága előtt atadni a díjat! De az, hogy ezt a Magyar Röplabda Szövetség Főtitkára rövidnadrágban, szandálban, mezítláb teszi meg ez számomra elfogadhatatlan. Egy szál virág megvásárlására sem voltunk képesek! Ez ugye nem pénzkérdés! Szégyen! Látott már valaki ilyen díjátadást kézilabdában, kosárlabdában?
A mérkőzések nézettsége a negyede a tavalyinak. Lehet ezt a foci EB-vel magyarázni, de biztos, hogy csak ez az oka? A női válogatott nyomaiban nem emlékeztet arra a csapatra, amelyik az elmúlt évben sok szép meccset játszott az Európa Ligában, a röplabdázást szeretőket maguk mellé állítva.
A röplabda csapatok többsége a lét és nemlét határán mozog. Nincsenek játékosok az edzőink többsége nem felel meg a jelenkor követelményeinek. Az, hogy ez miért van így hosszan lehetne boncolgatni. Lennének olyanok, akik mindent a pénztelenségre vezetnek vissza. Ez nagyrészben becsapás saját magunknak. Én úgy gondolom, hogy ebben nagyon nagy szerepet játszik a magunkkal szembeni igénytelenség, a „jó az úgy” effektus. Kérdezem én, ha lenne egy ember egy pénzzel teli zsákkall és bemenne egy kosárlabda, kézilabda vagy röplabda mérkőzésre hova tenné a zsákját? Ugye nem a röplabdázásba… Ki az aki ma Magyarországon a röplabdázásra pénzt ad? Vagy olyan aki, a múltjából fakadóan kötődik ehhez a csodálatos sporthoz, vagy őrült! Én ilyen őrülttel mostanában nem találkoztam.
Egyetlen utánpótlás válogatott sem tudott számottevő eredményt elérni. A „szakmának” a fok mérője az eredmény. Ez a fokmérő a a nemzetközi szinthez képest közel van a nullához. Tudom lehet mindig kifogást találni, lehet a külső körülményekkel foglalkozni, de csak azután, ha mindenki megtette azt ami, tőle tellett. A fiatal játékvezetőknak azt szoktam mondani, hogy magadnak mondd el egy mérkőzés után, hogy hogyan dolgoztál. Másnak sem szép dolog hazudni, de ha ezt valaki saját magával teszi, az nem hazugság, hanem önmaga becsapása.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett a lemondásom indoklása.
Ahogy írtam az elején, segíteni nem tudtam, ártani pedig nem akarok…
Még egyszer köszönöm a bizalmat, remélem, hogy a levelemben leírtakat a jövő átírja!
Jó egészséget kívánok!
Sporttársi üdvözlettel:
Hóbor Béla
