Nem sok magyar röplabdacsapat mondhatja el magáról, hogy egy olimpiai ezüstérmes segíti a felkészülését. Az Egyesült Államok történetének egyik legjobb feladójaként számon tartott Debbie Green múlt hét csütörtök óta tartózkodik Békéscsabán.

Debbie az 1984-es Los Angeles-i olimpián ezüstérmet nyert az amerikai válogatott feladójaként, majd 23 éven keresztül edzősödött az amerikai egyetemi bajnokság első osztályában szereplő Long Beach-i egyetemen. Olyan játékosok kerültek ki a kezei alól, mint Misty May, aki strandröplabdában olimpia aranyérmes lett 2004-ben és 2008-ban.

Debbie nagyon szereti Magyarországot, örömmel érkezett hazánkba, ahol már játékosként is járt korábban. Ő a csabai klub feladója, Dana Vargas édesanyja!

— Hogy érzi magát nálunk? Igaz, hogy korábban járt már Magyarországon?
— Nagyszerű napokat töltöttem el Békéscsabán. Dana mondta, mennyire aranyosak és kedvesek itt az emberek és a város is csodálatos, akár egy délutáni séta alkalmával is. Igen, voltam többször is Magyarországon korábban, mikor a válogatottal játszottam.

— Már látott néhány edzést, és ott volt az Újpest elleni hazai mérkőzésen is. Mi a véleménye a lányokról? Hogyan tudná jellemezni a BRSE-t?
— Nagyon lenyűgöz a csapat lelkesedés és küzdeni tudása, valamint, igazán csodálatos látni milyen keményen dolgoznak a lányok az edzéseken. A hétvégi meccs nagyon izgalmas volt. Az első szettben nem azt a játékot mutatták a lányok, amit az edzéseken láttam tőlük. Tudtam, hogy sokkal jobban tudnak játszani ennél. Örömteli volt látni, mikor megmutatták az igazi arcukat. Úgy látom, nagyon tehetséges játékosok alkotják a csapatot, akik nagyon jó barátságot is kötöttek egymással.

— Nagyobbik lánya Franciaországban légióskodott. Nála is volt látogatóban? Mit gondol, Dana jól döntött, amikor Békéscsabát választotta?
— Igen, kétszer látogattam meg őt, egyszer egyedül, majd Danával közösen mentünk Párizsba egy pár napra. Dana édesapja nagyon izgatott volt, amikor megtudta, hogy a lánya magyarországi ajánlatot kapott, hiszen ő is sokszor járt itt az amerikai vízilabda válogatottal. Dana nem sokat tudott Békéscsabáról, de az ügynöke azt tanácsolta, jöjjön ide, és nagy élményekben lesz része. Most már én is látom, igaza volt!

— Két évig Dana egyetemén is dolgozott, mint segédedző, most a távolból mennyiben tudja segíteni munkáját?
— Nem voltam biztos benne, hogy segíthetek neki mikor ide érkeztem, hiszen már nem vagyok az edzője. De Kormos Mihály megengedte nekem, hogy kicsit részese legyek az edzéseinek. Tudom, miután haza megyek semmilyen szakmai kérdésben nem lesz szüksége rám, mert látom, nagyon jó edző kezei alatt dolgozik, és ezért nagyon szerencsének érzem magam. Dana nagyon tiszteli őt, és tudja, sokat tanulhat még tőle irányítóként. Nagyon jó kezekben van itt Magyarországon.

— Milyen hasonlóságokat, különbségeket lát a magyar és az amerikai edzésmódszerek között. Össze lehet hasonlítani a két stílust?
— A különbség, hogy Amerikában sokkal több játékos van minden csapatban, és mindenütt legalább három edző tartja az tréningeket. Az edzések hosszabbak, mint itt, de a szezon sokkal rövidebb. Itt a közös edzés sokkal gyakoribb, mint otthon. Az államokban sokkal több egyéni képzés van.

(forrás: brse.hu)