Tíz évvel ezelőtt, 2001. június 3-án jutott ki legutóbb az Európa-bajnokságra a magyar férfiválogatott. Akkor volt ugyanis a horvátok elleni idegenbeli, 3:2-es siker, a selejtezősorozat utolsó mérkőzése. Az évforduló alkalmából többrészes exkluzív cikksorozatot készített a hunvolley.blog!

1983 után 2001-ben jutott ki újra az Európa-bajnokságra a magyar férfiválogatott. 18 év szünet után jött a nagy siker, de azóta sajnos ismét a kilátástalanság az úr. A tíz évvel ezelőtti szenzációs eredmény évfordulóján a hunvolley.blog a főszereplők megszólaltatásával, exkluzív cikksorozattal emlékezik!

A harmadik részben felelevenítjük, mi történt a 2000–2001-es selejtezősorozatban pályára lépő válogatott játékosokkal (a nevek mellett zárójelben az akkori klubcsapat szerepel), illetve megnézzük, a korabeli selejtezőcsoportban szereplő négy nemzeti együttes közül melyik hova jutott az elmúlt tíz esztendőben.

Bugyi József (liberó, Nyíregyházi VSC-Szabolcs Gabona)
Mindvégig hűséges maradt a szabolcsi megyeszékhelyhez, még a korábbi bajnokcsapat megszűnése után is. Tulajdonképpen ő tartotta életben a nyíregyházi amatőr férficsapatot, amely manapság is az NB I-ben szerepel. A válogatott korábbi liberója még mindig játszik, de ő az együttes edzője is. Testnevelő-tanárként dolgozik, iskolacsapatai a diákolimpiák rendszeres résztvevői.

Gelencsér Balázs (center, Kométa-Kaposvár)
A center a tíz évvel ezelőtti nagyszerű eredmény után még számos siker meghatározó szereplője volt. Kaposvárról Kazincbarcikára, majd az osztrák Innsbruckba szerződött. Egy év kihagyást követően még visszatért a Dunaferr együttesébe, de egy évvel ezelőtt végleg abbahagyta a játékot.

Gubik János (feladó, Dunaferr SE)
A tatabányai feladó egy évvel később, 2002-ben bajnok lett Dunaújvárosban, aztán Kaposvárra igazolt, ahol szintén rendkívül sikeres évek következtek számára. Visszavonulása után egy évig volt a BITT-Kaposvári NRC női csapatának vezetőedzője, de azóta sajnos eltávolodott a sportágtól, sikeres üzletember.

Jánosi Gábor (nyitásfogadó-szélsőütő, Medikémia-Szeged)
Nem várta meg a csongrádi együttes megszűnését, Kecskemétre igazolt, majd hazatért Kazincbarcikára, mígnem 2004-ben a finn Salon Piivolley játékosa lett. A skandináv ország annyira megtetszett neki, hogy legjobb tudomásunk szerint pályafutása befejezése után sem tért haza.

Kántor Sándor (nyitásfogadó-szélsőütő, Noicom Alpitour Cuneo, olasz)
A tíz évvel ezelőtti nagy siker idején már csak egy év volt hátra az olaszországi légióskodásából, hiszen 2002-ben a japán Panasonic Panthers Osaka röplabdázója lett. Bajnoki és kupaérmekkel gyarapította gazdag gyűjteményét, egyszer megfordult Katarban is, majd 2006-ban hazatért. Előbb ismét a Kaposvár játékosa volt, vezérletével a somogyiak megint egyeduralkodóvá váltak a magyar mezőnyben, majd előbb játékos-edzőként, a legutóbbi szezonban pedig már vezetőedzőként tevékenykedett. A válogatottól sem szakadt el, 2008 óta ő a nemzeti csapat szövetségi kapitánya.

Koch Róbert (feladó, VfB Friedrichshafen, német)
A kiváló feladó pazar karriert futott be. Tíz évvel ezelőtt a német bajnoknál szerepelt, majd tett egy török kitérőt, és visszatért. A Friedrichshafen után volt az osztrák hotVolleys Wien, az olasz Piacenza és Catania játékosa volt, majd hazatért Magyarországra, utánpótlásnevelő röplabda-akadémiát alapított, és közölte, már csak levezetésként röplabdázik. Volt a MAFC és a Szolnok feladója, aztán az akadémiából kiszállt, és ismét csak a játékra koncentrált. Újra a Kaposvár röplabdázója lett, és megint légiósnak állt. Az elmúlt szezont az osztrák SK Posojilnica Aich/Dob csapatánál töltötte, és részese lehetett a klubtörténet legsikeresebb idényének, hiszen a Challenge Kupában az elődöntőig, az osztrák bajnokságban pedig a fináléig meneteltek!

Mészáros Péter (feladó, Medikémia-Szeged)
A remek feladó a csongrádi megyeszékhelyről Nyíregyházára, majd korábbi sikerei színhelyére, Kaposvárra igazolt. 2005-ben másodedzőként lett bajnok a somogyiakkal, 2006-ban pedig vezetőedzőként nyert Magyar Kupát. 2007-ben együttese duplázott, ráadásul a Közép-európai Ligában bronzérmes lett, mégis távoznia kellett. Dolgozott a BITT-Kaposvári NRC női együttesénél, amely az ő irányításával érte el fennállása legjobb eredményét, amikor 2008-ban az Extraliga ötödik helyén zárt. Az elmúlt idényben a HPQ-Szegedi RSE férficsapatánál dolgozott.

Mészáros Dömötör (nyitásfogadó-szélsőütő, European Padova, olasz)
Ő is nagy világjáró lett az idők során! A Padova volt az első külföldi klubja, aztán jött két év a Trentinóban, újabb kettő ismét a Padovában, közben egy rövid görög, illetve katari kirándulás, és két esztendő a Montichiari színeiben. Ezután a messzi Oroszország felé vette az irány, a szibériai Fakel Novij Urengoj röplabdázója lett. A Gazprom Jugra Szurgut együttese után visszatért Itáliába, de a Modenánál nem találta meg a számításait, így a török Arkas Izmirbe igazolt, amellyel Challenge Kupa-ezüstérmes, bajnoki második és Török Kupa-győztes lett.

Mondi Gergely (center, Medikémia-Szeged)
A szegedi klub anyagi válsága miatt Nyíregyházára igazolt, majd Németországban a Moerser SC játékosa volt. Amikor hazatért, felhagyott a profi élsporttal, azóta már csak a Budapest-bajnokságban szereplő Pénzügyőr SE-ben röplabdázik. Egy cukrászipari alapanyagokat importáló cégnél dolgozik.

Pampuch Csaba (feladóátló, Nyíregyházi VSC-Szabolcs Gabona)
A nyírségi kalapács 2003-ban költözött át az ország másik felébe, Kaposvárra, ott 2005-ben bajnok lett, aztán volt a Kazincbarcika játékosa is, ott pedig 2006-ban ünnepelhetett aranyérmet. Profi karrierje lezárása után hazatért Nyíregyházára, s most már csak az NB I-ben üti a labdát.

Pásztor Attila (center, Kométa-Kaposvár)
A kiváló középjátékos egyéves kazincbarcikai kitérőt kivéve csak a somogyiaknál szerepelt, még 2005-ben is meghatározó tagja volt a bajnokcsapatnak, aztán a visszavonulás mellett döntött. Súlyos motorbalesete során enyhe, de maradandó károsodást szenvedett, ezért ha akarna, akkor sem tudna már játszani.

Szabó Gábor (liberó, Dunaferr SE)
Ő is oszlopos tagja volt a 2002-es bajnokcsapatnak. Csak egyszer mozdult ki Dunaújvárosból, de akkor is nagy sikert ért el, hiszen a Veszprém játékos-edzőjeként bajnoki negyedik helyet ünnepelhetett 2010-ben, ami a bakonyi klub fennállásának legkiválóbb eredménye.

Tomanóczy Tibor (center, Videx Da.Mi. Grottazzolina, olasz)
Ő már 1998-ban Olaszországba szerződött, aztán egy évet a görög Panelliniosz csapatánál töltött. Hazatért, ismét Kaposváron röplabdázott, majd 2003-tól 2007-ig a Kazincbarcikát erősítette. Fél szezon erejéig visszatért Itáliába (Abasan Bari, A2), aztán Ausztria következett, előbb az Union Arbesbach, majd a hotVolleys Wien, végül itthon a Dunaferr SE, ahol még az elmúlt szezonban is játszott, de már leginkább az edzői pályára koncentrál. Kelemen István segítőjeként az utánpótlás-válogatott mellett dolgozik, illetve Dunaújvárosban is fiatalokkal foglalkozik, a közelmúltban aranyérmet nyert az OIK-n! A következő szezonban már ő lesz a Dunaferr felnőtt csapatának vezetőedzője.

Urfi Csaba (nyitásfogadó-szélsőütő, Kométa-Kaposvár)
Fontos szerepe volt a selejtezősorozatban, hiszen Mészáros Dömötör térdsérülése miatt néhány alkalommal be kellett ugrania a kezdőcsapatba! 2001-ben a Kaposvár, 2002-ben a Dunaferr színeiben lett magyar bajnok, majd Kecskemétre igazolt, végül hazatért Szegedre. 2010-ben még visszatért egy-két meccs erejéig, amikor a sérüléshullám miatt nagyon kellett a segítsége, de manapság már nem röplabdázik.

Veres Péter (feladóátló, Yahoo! Italia Volley Ferrara, olasz)
Annak idején az első szezonját töltötte légiósként a nyíregyházi játékos, mára azonban a legismertebb magyar röplabdázóvá vált! Olaszországban szerepelt a Trieszt, a Padova, a Montichiari és a Verona csapatainál, illetve a spanyol Unicaja Almeria együttesénél, és Katarban is. 2008-ban Oroszországba költözött, két idényen keresztül az Ural Ufa játékosa volt, majd a Dinamo Moszkvához szerződött, amellyel Bajnokok Ligája-harmadik, illetve bajnoki és Orosz Kupa-második lett, s őt választották a BL négyes döntő legjobb nyitásfogadójának!

Zarka Péter (liberó, Kométa-Kaposvár)
Mindvégig hűséges maradt a somogyi megyeszékhelyhez. Visszavonulása után statisztikus, másodedző, majd vezetőedző lett, számos bajnoki elsőség és Magyar Kupa-győzelem fűződik a nevéhez.

Nyári Sándor (szövetségi kapitány, Medikémia-Szeged)
A Medikémia éppen 2001-ben, a nagy válogatott siker időszakában jelentette be, hogy kivonul a szegedi röplabdacsapat szponzorációjából. A friss Magyar Kupa-győztes alakulatot nem tudták együtt tartani, az egyre rosszabb anyagi körülmények hátráltatták az eredményes munkát. Délmagyarországi FRC néven még próbálkoztak egy ideig, de aztán végleg le kellett húzniuk a redőnyt. Az egykori sikeredző évekig visszavonultan élt szegedi otthonában, aztán szépen lassan visszatért a röplabdasportba. Az első állomást a Sport Televízió jelentette, ahol rendszeresen szakkommentátorként számítottak rá a közvetítések alkalmával. 2007-ben, Demeter György távozása után ismét szóba került a neve szövetségi kapitányként. A szövetség elnöksége többször meg is szavazta a kinevezését, végül Dr. Szabó József elnök nyomásának, valamint Németh Lajos és Hoboth Sándor elfogult felszólalásainak engedve mégis Kántor Sándorra esett a választás. Szabó leginkább a dunaújvárosi utánpótlásedző Kelemen Istvánnak köszönhette, hogy az MRSZ elnökévé választották, ezért úgy érezte, tartozik neki. Amikor Kelemen kapitányügyben Nyári ellen érvelt, Szabó megfogadta, hogy keresztülviszi az elnökségen Kántor megválasztását. Fárasztotta a vezetőtestület idősebb tagjait, több ülésen is téma volt a válogatott trénerének kijelölése, de amikor a korábbi sikeredzőre esett a választás, a szövetség első embere mindig kitalált valamit, hogy újravoksoltathassa a többieket. Az csak később derült ki, hogy ezzel Nyári milyen jól járt, hiszen a meghiúsult lehetőség után a BSE női csapatához került vezetőedzőnek. Két szezon alatt két bajnoki aranyat, egy Magyar Kupát és egy juniorbajnokságot nyert a városmajori együttessel, egyszer az év legjobb edzőjének választották. A legutóbbi idényt a Veszprém férficsapatánál töltötte.

Demeter György (edző, Kométa-Kaposvár)
Tíz évvel ezelőtt még a Kaposvár edzője volt, majd Törökországba szerződött, ahol játékosként is légióskodott. Eregli város csapata, az Erdemirspor élén kétszer lett bajnok, majd hazatért, s nyert egy bajnoki aranyat a Kazincbarcika mestereként is. Ezután visszatért a törökökhöz, mert a Fenerbahce hívta. Az isztambuliakkal rögtön bajnok lett és kupagyőztes, mindkét sorozatban először nyert fennállása során a Fener. A továbbiakban egy Balkán Kupa-győzelem és még egy bajnoki elsőség, valamint két Bajnokok Ligája-részvétel következett, de 2011 tavaszán távozott a klubtól. Eredménylistája két országban is egyedülálló. Ő a török röplabdasport legeredményesebb edzője, még senki nem nyert rajta kívül szakvezetőként négy bajnoki aranyérmet az eurázsiai országban. A mester a magyar röplabdában is a legeredményesebb, hiszen összesen 13 bajnoki aranyat nyert, ebből 11-et edzőként!

Tullner Roland (feladóátló, Németország)
Őt direkt hagytuk a felsorolás legvégére. Róla tudjuk a legkevesebbet: a győri játékos az NB II-ből került az osztrák Donaukraft Wien együtteséhez, majd Németországba. Onnan lett válogatott a balkezes feladóátló, aki úgy került képbe, hogy a posztján szereplő Veres Péternek már akkor perspektíva volt a nyitásfogadó-szélsőhely. Később a belga Torhout csapatába igazolt. A Nemzeti Sport 2000. május 19-i számában találtunk róla egy cikket!

Az NB II-ből a válogatottba: Tullner, a messziről jött „idegen”

– Ki az a Tullner? – tették fel többen is a kérdést, amikor megismerték az Európa-bajnoki selejtezősorozatra készülő férfi röplabda-válogatott keretét. Csak a leghozzáértőbbek számára csengett ismerősen a név, hiszen Tullner Roland már közel négy éve külföldön játszik, ráadásul Magyarországon csak az NB II-ben röplabdázott, mégpedig a Győri Dózsában. Alig 18 éves volt, amikor – juniorválogatottként – hívta az osztrák Donaukraft Wien.

– Hogyan került Bécsbe? – kérdeztük a 22. életévét augusztusban betöltő balkezes ütőjátékost.
– Négy évvel ezelőtt a hagyományos győri Rába Kupán szerepelt az osztrák juniorválogatott, amelynek a szakvezetője megkérdezte, hogy nincs-e kedvem Ausztriában játszani. Szinte rögtön a torna után kimentem edzeni, és ott is rekedtem. Emlékszem, a Kanári-szigetekre utaztam edzőtáborozni a bécsiekkel.

– A Donaukraft állandó szereplője a Bajnokok Ligájának, rengeteg külföldi erősíti a sorait. Jutott hely a kezdőhatosban?
– Sok jó játékos szerepelt a csapatban, minden posztra jutott egy klasszis. Én a feladóval átlóban játszom, és felváltva szerepeltem a litván Cyvasszal. Fontos állomás volt az életemben Bécs, nagyon sokat fejlődtem az ott töltött három év alatt.

– Aki nem tudná, azért használt múlt időt, mert a legutóbbi idényt már a német Bundesligában töltötte.
– Igen, az Eintracht Innove Berlinben játszottam. Ezt közvetve a barátnőmnek, a női válogatott feladójának, Polgár Annamáriának köszönhetem. Bécsben lejárt a szerződésem, és minthogy Marcsi Berlinben röplabdázott, szerettem volna én is ott játszani. Elég későn mentem ki, ezért a jobbik helyi csapatnál, az SCC Berlinnél már nem tudtak fogadni. A szintén első osztályú Eintrachtnál viszont volt még hely, és az elejétől fogva a kezdőhatosban kaptam helyet. Annak külön örülök, hogy a csapat legjobbjának tituláltak.

– Netán a következő idényben is lép egyet a ranglétrán?
– Nem tudom. Az Eintracht marasztal, de a Bundesligában a harmadik helyen végzett Wuppertaltól is érdeklődnek irántam. Még korai erről bármit is mondani.

– Mit gondol, újoncot avat a válogatott május 27-én, a horvátok elleni Európa-bajnoki selejtezőn?
– Reménykedem benne, és minden tőlem telhetőt megteszek ezért. Természetesen nem csak rajtam múlik.

Tullner Roland végül öt válogatott meccsen lépett pályára.

Honnan jöttek, hova jutottak?

Kikerestük, hogy a magyar válogatott, valamint tíz évvel ezelőtti ellenfelei milyen eredményeket értek el a selejtezősorozatot megelőzően, illetve hol tartanak manapság?!

Horvátország
Az 1995-ös Európa-bajnokságon Jugoszlávia bronzérmes lett, egy évvel később aztán a horvátok már önállóan indultak a selejtezőben. A 2000–2001-es sorozatban már ott voltak az azóta Európa-szerte ismertté vált játékosok: Tomislav Coskovic, Inoslav Krnic és Igor Omrcen, a kontinenstornára azonban csak 2005-ben és 2007-ben tudtak kijutni, de a dobogótól akkor is nagyon messze voltak. 2004-ben indultak az Euroligában, amelyben második nekifutásra, 2006-ban a második helyen végeztek. Ezt a remek időszakot nem követte hasonló folytatás, mert anyagi és morális problémák miatt bomlásnak indult a rendkívül erős, ütőképes csapat, amely a közelmúltban szinte nem is létezett, de idén ismét elindult az Euroligában. Immár a legnagyobb sztárok nélkül. Klubfronton tavaly a Mladost Zagreb remek idényt futott, hiszen bejutott a Közép-európai Liga négyes döntőjébe, illetve a Challenge Kupa fináléjába!

Görögország
Nem véletlenül a görög válogatott volt a magyarok selejtezőcsoportjának legnagyobb esélyese 2000–2001-ben! A hellének 1994 és 2006 között mindig ott voltak a világbajnokságon, ráadásul 1994-ben a hatodik, 2002-ben a hetedik helyen végeztek! A Világligában 1993 és 1996, illetve 2001 és 2005 között indultak, legjobb eredményük az első időszakban az 1994-es hetedik hely, a második periódusban pedig a 2004-es ötödik hely. Görögország az Európa-bajnokság mezőnyének is sokszor volt tagja, egyszer érmet is nyert, méghozzá 1987-ben egy bronzot, de a 2001-es tornát megelőzően az 1999-es kontinensviadalra sem tudott kijutni. 2003 óta azonban mindig ott van Európa élmezőnyében, 2005-ben hatodik lett, a legutóbbi versenyen, két évvel ezelőtt pedig nyolcadik. Az Euroligában 2006-ban vett részt először a hellén nemzeti együttes, és rögtön egy bronzéremmel nyitott, s azóta is minden évben ott van a mezőnyben. Az országnak folyamatosan vannak csapatai a nemzetközi kupákban, így volt ez a tíz évvel ezelőtti időszakban is. 2000-ben az AEK Athén KEK-bronzérmes lett, az AC Orestias pedig bejutott a CEV Kupa négyes döntőjébe. 2001-ben az Olympiakosz Pireusz a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt. Legutóbb két éve jutott hasonló magasságokba görög klub, 2009-ben az Iraklisz Szaloniki BL-ezüstérmes volt, idén az EA Patrasz a Challenge Kupa elődöntőjében búcsúzott.

Finnország
A skandinávoknak tíz évvel ezelőtt még nem volt számottevő erősségű válogatottjuk, azóta azonban jelentős fejlődésen mentek keresztül! 1982-ben világbajnokságon, 1993-ban pedig a Világligában indult Finnország, amely az 1997-es Európa-bajnokságra még kijutott, aztán egy hosszabb sikertelen időszak következett. Az Euroligában 2004-ben hatodik, 2005-ben második lett az együttes, amelynek élére az olasz Mauro Berrutót szerződtették szövetségi kapitánynak Timo Hoivala helyett, és megkezdődött a felzárkózás a kontinens élvonalához. A válogatott visszatért a Világligába, ahol jelenleg is szerepel, és bár a világbajnoki kijutás még nem sikerült, a 2007-es Európa-bajnokságon elődöntőt játszhatott az északi legénység, s két éve is ott volt a tornán. Néhány éve számos finn játékos szerepel színvonalas bajnokságokban, például az olasz élvonalban. A közelmúltban edzőt cseréltek, már a szintén olasz Daniel Castellani irányít.

Magyarország
Hazánkban a férfiválogatott helyzete 2001 óta folyamatosan romlik. Ennél csak a jelenleg is uralkodó kilátástalanság, a pozitív jövőkép teljes hiánya a nagyobb probléma. Az Európa-bajnoki kijutás pillanatában még nagy volt az öröm, de ennek hatására sem változott semmi. A szövetség illetékes vezetői képtelenek voltak meglovagolni a nagy sikert, nem tudtak jelentős szponzorokat bevonni, megfelelő hátteret teremteni. Pedig első nekifutásra nyilván nem az egész sportág, csak egyetlen csapat optimális menedzselését kellett volna kialakítani. Ennél is nagyobb baj, hogy a válogatotton belül mentális konfliktusok robbantak ki, amelyek egyszer tettlegességig is fajultak. A csehországi Ostravában rendezendő Európa-bajnokság előtt az együttes világbajnoki selejtezőn vett részt, de a problémák a játékon is meglátszottak. Nyári Sándor lemondott, a kontinenstornára el sem utazott. A mester négy évvel ezelőtt, a hatvanadik születésnapján megjelent cikkben erről is részletesen beszélt.

Az istállómester keserűsége (Nemzeti Sport, 2007. március 5. részlet)

– Miért mondott le a férfiválogatott szövetségi kapitányi posztjáról, miután az együttest kijuttatta a csehországi Európa-bajnokságra?
– Az okok három pontban foglalhatók össze. A szövetség anyagi helyzete, a vezetők habitusa, illetve a képességeik nem voltak megfelelőek a válogatotthoz. Kopott labdákkal edzettünk és meccseltünk, újat csak a mérkőzés előtt egy órával láttunk. A játékosoknak mérkőzés közben többször kiszakadt a mezük, lukas trikóban kellett játszaniuk, mert a juniorok kihipózott szerelését kapták meg. A legkisebb termetű emberünk, Mészáros Péter sem tudta mindig gond nélkül felemelni a karját, hát még Pásztor Attila meg Mészáros Dömötör, illetve Veres Péter, akik nem tudták kinyújtani a kezüket ütéskor, annyira szorított az a dressz. Könyörögtem, adjanak egységes bemelegítő-pólókat, mezeket, anorákokat, cipőket. De nem! A srácok úgy néztek ki minden meccsen, mint a tarka malacok.

– Ez a játékukon nem látszott meg.
– Azon nem, de biztos, hogy kikezdte az önbizalmukat. Mint ahogy a jutalmazás körüli hercehurca is. Kifejezetten kértem, hogy az Európa-bajnoki döntőbe jutás pillanatában tisztességes, egy-kétmillió forintos prémiumot kapjon a csapat, ami fejenként nem jelentett volna száz-százötvenezer forintnál többet. Ezek a játékosok egyébként külföldön havonta körülbelül az összeg tízszeresét keresték meg, nem lett volna annyira nagy durranás számukra a pénz. Inkább pszichológiailag, pedagógiailag lett volna hasznos, ha végre jutalmat kapnak a válogatottbeli fellépésért. Nem értem célt, mondhattam akármit.

– Ezért nem utazott el Csehországba?
– Menni akartam, hiszen mégiscsak az Európa-bajnokság lett volna életem legjelentősebb röplabdás eseménye. Ám sajnos Kaposvárott, az egyik edzőtáborban három volt helyi játékos – körülbelül húsz-harminc, autogramra várakozó fiatal szurkoló szeme láttára – összeszólalkozott, majd tettlegesen összekülönbözött, szó szerint összeverekedett. Közéjük ugrottam, egy tarkós maflást én is kaptam, nem nekem szánták, de lecsúszott! A csapategység teljesen megbomlott, nem láttam a régi sugárzó arcokat. Az Európa-bajnoki döntő előtt egy hónappal világbajnoki selejtezőtornán vettünk részt, teljesen szétesett csapat benyomását keltettük, kikaptunk a románoktól, a szlovénoktól és a szlovákoktól is. Voltak játékosok, akik nem is álltak szóba egymással.

– Nem látott esélyt arra, hogy az Európa-bajnokságra még egyszer összeszedje a csapatot?
– Akkor úgy éreztem, hogy nincs remény. Az volt bennem, hogy kudarcot vallottam, arról nem beszélve, hogy öt év alatt annyi kompromisszumot kötöttem a játékosok és a vezetők közötti villámhárítás során – nem edzői, hanem istállómesteri szerepet töltöttem be... –, hogy meguntam az egészet. Nemes egyszerűséggel bejelentettem, hogy leszűrtem a tanulságot, a továbbiakban egy percre sem vagyok hajlandó leülni a kispadra. Amúgy a kaposvári műsor csak rátett egy lapáttal a keserűségemre, és ma is azt gondolom, hogy szakmailag már nem tudtam volna újat mondani a csapatnak, néha úgy éreztem, hogy tökéletesen kimerültem, hogy lejárt lemez vagyok. Noha nagyon nagy sikert értünk el együtt, ott és akkor kellett abbahagyni. Nem bántam meg, hogy lemondtam. Nagyon szerettem a válogatottal dolgozni, büszke voltam rá, sőt vagyok. Sokat álmodom ma is róla.

Az Európa-bajnokság előtt Nyári Sándor segítője, Demeter György lett a szövetségi kapitány. Nemzeti együttesünk hatos csoportja utolsó helyén végzett a tornán, csak Németországot győzte le. Istenem, hol vannak ma a németek hozzánk képest... Demeter edző új válogatott építésébe kezdett, és hamarosan nagy siker kapujába ért! 2003-ban a selejtező utolsó mérkőzéséig volt esélye együttesünknek az Európa-bajnoki kijutásra, de a korábban 3:0-ra megvert Belgium (soraiban Depestele, Hoho, Raymaekers, Wijsmans) semleges pályán, Zágrábban visszavágott a magyaroknak, akik így Bulgária mögött a második helyre szorultak a kvalifikációs kvartettben. Akkor már Geiger András, Mózer Zoltán, Nagy Péter és Szekeres Tamás is tagja volt a csapatnak.

Egy évvel később, 2004-ben Portugália és Németország is a magyarok előtt végzett, a továbbjutás ekkor sem sikerült. Ahogyan 2006-ban sem, és a sok kudarc közül talán ez volt a legfájóbb. Dánia ellen rajtoltak a mieink Tiszaújvárosban, de Mészáros Dömötör helyett Mózer Zoltán kapott helyet a kezdőben. Igen ám, de alig kapott labdát. Veres Péter egy ideig nagyon jól támadott, de amikor az északiak ráálltak védekezésben, már egyre kevésbé volt hatékony. Mészáros csereként pályára került, így összejött a 3:2-es győzelem, de a két vesztett szettért később nagy árat kellett fizetni. Szlovákia ellen Debrecenben nagyszerű játékkal győztek a mieink 3:1-re, majd Csehországtól simán kikaptak Svitavy-ban, de ez kalkulált kudarc volt. A cseheknek Szombathelyen visszavágott a magyar csapat (3:1), amely aztán elutazott a szlovákiai Puchovba. Mindenki örült, hogy az Altiparmak, Dikmentepe török játékvezető-párost küldték a találkozóra, hiszen Demeter György akkor már elismert és eredményes edző volt Törökországban. Ehhez képest nagy meglepetés volt, hogy a bírók az első szettben gusztustalanul, a másodikban már csak visszafogottan, de határozottan csaltak a hazaiaknak, a helyi vonalbírók aktív közreműködésével. A magyar válogatottnak nem működött a nyitásfogadása, a támadáshatékonyság így gyenge volt. Mindezek alapján törvényszerű, hogy Szlovákia 2:0-ra vezetett. Érdekes módon a török bírók a folytatásban visszafogták magukat, a mieink elkezdtek egyre összeszedettebben, pontosabban, kevés hibával röplabdázni, és előbb szépítettek, majd elképesztő küzdelemben egyenlítettek (28:30, 2:2). Az ötödik szettben ismét jött a hagyományos magyar balszerencse, 14:10-re vezettek a hazaiak, 14:13-ra sikerült felzárkózni, amikor jött egy magyar hálónyitás, és elszálltak az álmok. Hiába volt egy héttel később a 3:1-es dániai siker, mert Csehország, Szlovákia és Magyarország is négy győzelemmel, valamint két vereséggel zárt a csoportban, s természetesen a mieinknek volt a legrosszabb játszmaarányuk, tehát még a pótselejtezőről is lemaradtak.

A 2007-es, szombathelyi olimpiai selejtezőtorna után lemondott Demeter György, akit Kántor Sándor váltott a szövetségi kapitányi poszton. Az európai élcsapatokban játszók közül Mészáros Dömötör, Dávid Zoltán és Geiger András sem tagja már az együttesnek. Nem hívják őket. Hogy miért? Ki tudja. Legutóbb már Veres Péter sem volt, mostanában pedig ott tart a válogatott, hogy kikap Izraeltől, Montenegrótól, Romániától, Bosznia-Hercegovinától, Ausztriától... De tavaly sikerült oda-vissza megverni Luxemburgot! Éljen!

A magyar klubcsapatok sikereitől sem hangos Európa. A Kaposvár 2000-ben és 2001-ben egyaránt ezüstérmes volt az Interligában, amely rövid szünet után Közép-európai Liga néven éledt újjá. A somogyiak 2007-ben a harmadik helyen végeztek. Az Élcsapatok Kupájában 2002-ben a legjobb nyolcig meneteltek, ugyanez a Kazincbarcikának 2004-ben sikerült.

Folytatása következik!