Régóta izgett-mozgott bennem a gondolat, látva ritka nemzetközi eredményességünket, hogy csak egy pillanatra belessek egy másik ország röplabdás titkai mögé, meglessem azokat a hétköznapokat, ami miatt mások rendre jobbak kis hazánk fiainál, lányainál. Persze a teljes átvilágításhoz, részletes elemzéshez évek kellenének. Nekem csak napjaim voltak, így csak a látott különbségek alapján tudok érdekességeket, elgondolkodtató szakmai- vagy marketingfogásokat felsorolni.
Nem csak mérkőzést szeretnék látni, hanem edzésmunkát is! Ez volt az alapvető gondolat akkor, amikor régi meghívásomnak eleget téve meglátogattam tanítványomat, Zsoldos Edinát a TG Biberach csapatának játékosát. Választásomat a helyi magyar sport-diaszpóra kedves fogadtatásán (három kézilabdázó fiú, illetve egy-egy kosárlabdázó és röplabdázó lány) kívül az is indokolta, hogy úgy láttam, egy német másodosztályú, a Déli-csoportban vitézkedő csapat talán közelebb áll a mai magyar valósághoz. Később kiderül a kedves olvasó számára, hogy tévedtem. Sok tekintetben ott sem tartunk. Az egyesület tíz csapatot működtet! Négy női, két férfi, egy vegyes, és három utánpótlás-együttest. A női csapatokban vegyesen megtalálhatók a különböző U20-, U21-korú játékosok. Az utánpótlás csapatok U14/U16-ra és U18-ra oszlanak. Elsősorban női utánpótlásról van szó. A férfiak a területi ligában és a B2 (megyei) osztályban játszanak.
Érkezésem napján hosszas, kizárólag sporttémájú (ilyen társaságban mi más?) éjszakai beszélgetésünket követően másnap irány a sportcsarnok! Mondanom sem kell, ideális körülmények a röplabdához. Körülbelül 1500 fő befogadásra alkalmas nézőtér. három, egymástól függönnyel elválasztható edzőtér. Mindhárom röplabdapálya megfelelő méretű hátsó és oldalsó kifutóval, boka és térdkímélő sportborítás. Tisztaság, rend. Egyszerre két pályán folyt az edzés két-két edzővel. Helyszínenként körülbelül 40 Mikasa MVA-200 versenylabda. Az edzések intenzitásban, technikai, taktikai elemekben nem térnek el jelentősen a mi edzéseinktől. Azért az mindenképpen érdekesség, hogy a kondicionálást edzésterv alapján a játékosra bízzák az edzők, amihez profi, korlátlan konditerem belépőt biztosítanak minden röplabdásnak. Az edzések hangulata számomra talán oldottabbnak, lazábbnak tűnt, mint az általam tapasztalt, megszokott. Mégsem láttam a látogatott edzéseken koncentrációs zavart, hozzáállási problémákat. Őszintén bevallom, nem sokkal lettem okosabb az országaink közötti röplabda minőségi különbségek okait keresve. Nem volt mit tenni, kicsit beleástam magam az utánpótlás-rendszerbe.
Baden-Württemberg tartomány röplabdaszövetsége 2008-ban új utánpótlási, fejlesztési rendszert dolgozott ki.
A korcsoportok felépítése a következő:
Bambini (10-11 évesek)
Nincsenek komolyan kialakított szabályrendszerek. A gyermekek alapvető mozgásformáinak kialakítása, labdaügyesség, mozgáskoordináció, gyorsaság stb. a cél játékos formában. Kisebb, a gyermek számára jobban kézre illő labda, kisebb háló, pálya. Egyéni szabályrendszer alapján a mérkőzések inkább közös ünnepek, nem úgy, mint a nálunk ebben a korban már elő-elő forduló öldöklő csaták.
U12 (11-12 éves korig)
Számomra meglepő, hogy itt még ebben a korban kettő-kettő elleni játék az előírt, amit a csapatok 4,5x4,5 méteres pályán játszanak. Így a bejátszásra váró terület fejenként 10,125 négyzetméter. A játék a röplabda szabályainak megfelelően folyik.
U13 (12-13 éves korig)
Csak kisebb lépés történik az előzőekhez képest, hiszen három-három elleni játék során küzdenek meg a csapatok a 6x6 méteres pályán. A bejátszásra váró terület fejenként 12 négyzetméter. Az általam megkérdezett edző elmondása szerint nincs specializáció. Minden játékosnak minden poszton tudnia kell a játékelemeket. Így nem fordulhat elő az, amit sajnos magyarországi utánpótlásversenyeken tapasztaltam, hogy a játékosok nem tudnak bizonyos kosárérintési formákat, nem ismerik a mezőnyvédekezés talaj közeli formáit.
U14-től U16-ig
Elérkeztem leírásom legtanulságosabb részéhez. Melyik edzőkolléga ne találkozott volna azzal a dilemmával, hogy mit kezdjen az alacsony, de testalkata, arányai alapján növés előtt álló gyermekkel, aki ráadásul hirtelen megnyúlt végtagjai miatt esik-kel, csetlik-botlik. Nagypályán nincs a gyermeknek sikerélménye, a társai kiröhögik, a gyermek feladja, elveszik a röplabda számára. Aztán pár év múlva találkozunk vele, és rácsodálkozunk amikor lehajol, hogy az ajtón be bírjon jönni. Ezek a mi lehetett volna ha... röplabdásaink. Ezeken próbál segíteni a Baden-Württemberg tartományi rendszer. Azok a gyermekek, akik még nem érték el a fejlődésük megfelelő technikai, fizikai, fiziológiai szakaszát, folytathatják a lépcsőzetes fejlődést. Nekik úgynevezett MIDI-versenyeken nyílik módjuk a bizonyításra. négy-négy ellen 7x7 méteres pályán. Itt sincs specializáció, minden játékosnak széleskörűen képzetnek kell lennie. A játékterület fejenként 12,25 négyzetméter. Mindannyian tudjuk, hogy az a fizikai (magassági) fejlődés, ami a lányoknál 12-13 éves korban kezdődik (esetenként be is fejeződik), az a fiúknál 16-17 éves korig is eltarthat. Azok a gyerekek, akik megfelelő érettséggel rendelkeznek, elkezdhetik az igazi hat-hat elleni játékot 9x9 méteres pályán. Itt már a mindannyiunk számára ismert 13,5 négyzetméter a fejenkénti területarány. Nem véletlenül emlegetem ezt az arányszámot oly gyakran, hiszen röplabda-technikai megfontolásokon felül tudatosságot vélek abban is felfedezni, hogy a fokozatosság elve az egy főre jutó terület nagyságában is érvényesül.
Az ezt követő utánpótlás-korosztályok ismertek, nem térnek el a nemzetközi trendtől.
A válogatott tehetséggondozás is más egyes elemeiben, mint a hazai gyakorlat. A kiválasztás területi, majd tartományi szinten történik úgy, hogy a tartomány égtájanként négy nagyobb részre oszlik. Ezek a részek küzdenek meg egymással. Havonta egyszer van összetartás a kiválasztott 12 játékosnak (tartományi szinten 48 fő). Az összetartások nagy száma azért is lehetséges, mert itt ritkábban, vagy egyáltalán nem játszanak felnőtt mérkőzéseket 15-16 éves fiatalok. A tehetségeket két évig támogatják. Két év alatt kiderül, kiből milyen tehetség válik, válhat.
Sok más itt fel nem sorolt tényező mellett a fokozatosság elve, a játékosok korai elhasználódásának kerülése is eredményezheti, hogy Németországban virágzik a röplabdasport. Ahogy az egyik kézilabdaedző vendéglátóm is említette, itt az emberek hetven százaléka sportol valamit. Ha esetleg kissé túlzó is lehet ez a szám, azért még a fele is elgondolkodtató.
A kis szakmai kitérő után, vissza a terembe. A hétvégi mérkőzés aranyozza be az egész heti, havi munkát. Repít a mennyországba, vagy visz az ördög vasszánján a pokolba. Vendéglátóm arra kért, hogy a mérkőzés előtt két órával érjünk a küzdelem helyszínére. Nem értettem miért, aztán meglepődtem. Előttem, és talán sok olvasó előtt sem ismert az, hogy a német bajnokságban két órával a mérkőzés előtt elkezdődik a bemelegítés. A csapatok 30-30 percen keresztül arra használják a pályát, amire akarják. Nyitást, nyitásfogadást gyakorolnak, támadási kombinációkat próbálgatnak, stb. Azért az számomra furcsa volt, hogy az elsőként következő csapat bemelegít, edz, majd leül, aztán a mérkőzés előtt megint bemelegít. Nem volt időm sokat csodálkozni, hiszen bőven volt még min meglepődnöm. A belépés a mérkőzésre öt euró. Mindenki gond nélkül kifizeti, hiszen támogatja a csapatot (ott nem összeg). A vendéglátást a lelátó mögött ideiglenesen felépített büfé szolgáltatta. Szendvicsek és az elmaradhatatlan sör. A büfé előkészítését előző nap a felnőtt csapat játékosai végezték. Hordták a rekeszeket, pakoltak a hűtőkbe. Egy szó nélkül. Saját bevételüket teremtik elő! Ebből is finanszírozzák a felszerelésüket, ellátásukat, utazásukat.
A küzdőtér sarkában állófogadásra berendezett hangulatos, napernyős könyöklő. Virágok, szendvicsek, üdítők, italok. VIP-sarok, tudtam meg később. A csapat szponzorainak, meghívott VIP-vendégeknek a kényelmére, ellátására szolgál (Bundesliga másodosztály, Déli-csoport)! Minden néző minden mérkőzésen kap egy kis színes brosúrát a csapattal és az ellenféllel kapcsolatos legfontosabb ismeretekről. A pálya körül körbe reklámtáblák, hangosbemondó csinálja a hangulatot a két-háromszáz néző meg a hangzavart! A B-közép dobosai lelkesítik a szurkolókat és a csapatot. Kezdődik a meccs! Jé, nincs jegyzőkönyv! Illetve van, egy laptop formájában. Ebbe pötyög a jegyzőkönyvvezető. Mint megtudom, a szövetséggel közvetlen internetes kapcsolatban áll, egyből tudják az eredményeket, nincs eredményközlő. A játékvezető előveszi a szövetség által biztosított, általa hordozott és hitelesített három darab labdát, és kezdődhet a játék. Óriási hangulat, látványos játék. A második szett végén újabb meglepetés. A csapatok 15 percre bevonulnak az öltözőbe! Nosza, a szpíkernek így is van mit mondania. A labdaszedő kislányokat hívja név szerint a pálya közepére az edzőjükkel együtt. Megnyerték a tartományi bajnokságot korosztályukban!
Nagy taps, boldog mosolyok, újabb motiváció. Ezután táncos lánykák bűvölik el a férfiszíveket. A csapatok megjelennek az öltözőből, folyik a csata tovább. Sajnos számomra nem hazai győzelemmel zárul a mérkőzés. A közönség így is hálás. Megtapsolja a csapatokat, majd hazaindul. Közben a belépőjegyek sorsolása folytán ajándékot kap egy szerencsés. A maradék kaját szétosztják a csapat és az ellenfél játékosai között. Természetesen gondolnak a támogatókra. Minden időkérésnél, technikai időnél reklám. Külön köszöntik a megjelent főszponzort, akit a játékosok is megtapsolnak. Csapatkép a szponzorokkal a reklámtáblák előtt. Hogy mennyire szeretik a sportot a németek és mennyire lokálpatrióták, egy példa. A mérkőzés előtt a kis magyar szurkolói különítmény elment fagyizni. Zsoldos Edina tanítványom is ott volt köztünk. Kiszolgáltak tisztességgel minket, majd a tulajdonos meglátva a város röplabdacsapatának játékosát, nem kérte a hideg csodák ellenértékét és sok sikert kívánt. Jól esett!
Sokat látva, tapasztalva és tanulva indultam haza, hogy tízórás út után visszacsöppenjek a szomorú magyar valóságba. Tudom, sokan mondják beszámolóm olvasását követően a németországi röplabda helyzetére, hogy ugyan, nekik könnyű, ők megtehetik! Nekik és magamnak is kerestem egy idézetet.
„Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk.” (Richard Bach)
Hiszek a változásban, hiszek a változtathatóságban!
Fehér Tibor
