64 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Balogh János, a szolnoki férfi röplabdasport egyik kiemelkedő egyénisége, megteremtője, markáns alakja. A hetvenes és a nyolcvanas években előbb játékosként, majd sportvezetőként szolgálta a sportág fellendítését a Szolnoki Vegyiművek szakosztályánál.

Im memoriam Balogh János

1962 tavaszán édesapám, aki akkor a középiskolás testnevelőnk volt, azt mondta, ügyesen kosárlabdáztok, magas fiúk vagytok, holnap szívesesen látnálak benneteket röplabdaedzésen, a Szolnoki Dózsa Tisza-parti salakos pályáján. Sorsunk eldőlt, mindketten a röplabda megszállottjai lettünk, játékosként, edzőként, sportvezetőként szolgáltuk ezt a gyönyörű sportágat.

1965-ben útjaink elváltak, Te hű lokálpatriótaként a Szolnokot erősítetted, nekem a sors megadta, hogy a fővárosban, a Csepel játékosaként pallérozódjak. 1973-ban Endre bátyám, V. Nagy Miska és Te voltál, akik hazacsaltak Szolnokra, mondván: a nagy szám, s a kvalitásom is megvan ahhoz, hogy Szolnok végre kilépjen az NB II középszerűségéből, s jó csapatot csináljunk. Aztán jöttem, s igen, összefogtunk, eljutottunk az NB I-be. A Vízügy-Dózsát jó érzékkel megmentő Tiszamenti Vegyiművek vezetői otthont adtak a jobb sorsra érdemes szakosztálynak.

Emlékszel, Janó?! Akkor is Te voltál, aki marasztaltál, hogy ne menjek el Szolnokról, és újra csinálhatunk egy jó csapatot. Maradtam, csináltunk, s azóta is az NB I-ben vitézkedik Szolnok férfi röplabdasportja.

Az élet újra elszólított bennünket egymás mellől, én Szegeden és a válogatottnál dolgozhattam, Te maradtál játékos-sikereid színhelyén, Szolnokon. Edzőként, sportvezetőként segítetted a csapatot életben tartani. Sikerült, Janó! Sikerült, s látod, én már nem is kellettem a túléléshez, Te, és a hozzád hasonló önzetlen, kiváló sportemberek tovább gurították a röplabda gombolyagát Szolnokon, mely szerintem sosem áll meg.

A közelmúltban sokszor hívtál, hogy menjünk a Tisza-tóhoz, nagyot vitorlázzunk, és beszélgessünk az elmúlt közös dolgainkról, melyeket gondjaink ellenére az idő már így is megszépített. Nem találkozhatunk már a Tisza-tónál, s a röplabdapályák mellett sem, hiszen elmentél közülünk. Távozásod csendes és észrevétlen volt, mint munkásságod, melyet mi, röplabdabarátok soha nem felejtünk! Örökre velünk maradsz, Janó!

Nyári Sándor