Hosszú hónapok óta szenved makacs vállsérüléssel Tóth II Gábor, aki az elmúlt szezont szinte teljesen kihagyta. A kiváló ütőjátékos már többször nyilatkozott a megpróbáltatásairól, most azonban billentyűzetet ragadott, hogy eloszlasson néhány félreértést.
Az egész úgy kezdődött, hogy megjelent egy cikk a kesport.hu oldalon árpilis végén Tóth II Gábor állapotáról, majd ehhez érkezett egy-két rosszindulatú hozzászólás. Amikor a kecskemétiek röplabdázója ezeket elolvasta, elérkezettnek látta az időt a félreértések eloszlatására.
Hello mindenki!
Ha már rólam beszéltek, akkor, gondoltam segítek pontot tenni az ostoba veszekedés és okoskodás végére.
Hány profi sportoló van, aki ne szeretne minél előbb újra játszani, az álmait végre valóra váltani a sportban, amit a legjobban szeret az egész világon?
Ha engem ismerne egy kicsit is, akkor tudná, ha valamelyik orvos megmondta volna, hogy itt műtétre van szükség, akkor én már az öltözőben megcsináltattam volna a vállamat, és minél előbb visszamegyek a pályára, ahol igazán boldog tudok lenni.
Sajnos az orvosok nem találtak semmi műtenivalót a vizsgálatok alapján, sőt azt mondták, ennél kisebb dolog nem is történhetett volna vele. Ha ismerne, tudná, hogy nem vagyok egy beszari alak (például álnéven nem írogatok olyan dolgokról, amiről lövésem sincs), nem félek a szikétől, mert már hét műtétem volt korábban, és mindig én könyörögtem az orvosoknak, hogy mielőbb csinálják!
Három MR-vizsgálaton is voltam, ebből a harmadik 35.000 forintomba került a legmodernebb géppel, ami Európában van. Barcelonában is nézték a képeket, és még mindig semmi műtenivalót nem találtak. Voltam Szerbiában 50.000, Olaszországban 150.000 forintért, hogy megnézzenek, és semmi... Azt mondták, hogy ez igaziból meg sem sérült, erősítsek, és jobb lesz. Gyógytornára alkalmanként négyezer forintot költöttem, nem emlékszem hányszor voltam.
Szóval ne mondja már nekem senki, hogy én is hibás vagyok, amiért még nem játszom.
Azt derítették ki a vizsgálatok, hogy szupraspinatus (tövis fölötti) izomban részleges szakadás van, kicsi meszesedés a vállban, ennyi! A szupraspinatus a legtöbb röplabdázónál megsérül pályafutása során, nem nagy szám, nem is feltétlenül akkor sérült ez meg Kaposváron, hanem folyamatosan az évek során használódott el. A hosszú kihagyás közben kialakult egy ütközési szindróma, ami az elgyengült rotátor köpeny-izmok miatt lett. Ettől fájt a vállam folyamatosan, de ezt megoldotta a gyógytorna három-négy hónap alatt.
Szóval egyre jobban éreztem magam hétről-hétre a tornától, míg vissza nem mentem játszani, ahol hamar kiderült, hogy nem vagyok rendben. Ekkor jött a harmadik MR-vizsgálat, a barcelonai leletnézés, ahol megint ugyanaz (semmi)... Ezután műtöttek meg először.
Úgy mentem be a műtőbe, hogy kicsi és gyors műtét lesz, mert itt nincs nagy gond, és artroszkópos lesz, de ha bármi mást is talál az orvos, akkor csinálja meg! A műtét után derült ki, hogy a vállamban a labrum teljesen le van szakadva, és meg sem tudta csinálni a doki, mert be volt gyulladva, meg egy ilyen műtéthez föl is kell készülni. Egy gép van az országban, amivel meg lehet csinálni.
A második műtét most volt, hat héttel az első után. Most lábadozom négy csavarral a vállamban, és egy nagy vágással. A vágás azért van, mert én mondtam, hogy nézzék át rendesen, és csináljanak meg mindent, ami rossz benne. Tehát artroszkópos két kicsi lyuk is lehetett volna, de én azt mondtam, hogy vágják, mert azt akartam, hogy mindent lássanak odabenn. Most hat hónap minimum kell, hogy újra mozogjak.
A pénzre is kitérnék kicsit, mert ebben az országban a legtöbb ember irigy, és leginkább erre kíváncsi. A legtöbbször tudtam annyit keresni a játékkal, hogy el is tudjak tenni belőle rosszabb időkre, mint például a mostani. Kazincbarcikán, Prágában és Kecskeméten is pont annyi pénzt tudtam félretenni, amennyi a rehabilitációmra kellett, de ilyenkor mindig le is nulláztam a számlámat. Most is ez a helyzet. Még fél évig nem tudok majd dolgozni, mert meg sem mozdíthatom a karomat, és van körülbelül 180.000 forintom. Nem valószínű, hogy elég lesz. Szóval ennyit arról, hogy alapfizetés, meg hogy nem akarok visszamenni játszani, meg hogy mennyit keres Magyarország legjobb játékosa, ha sérült.
Az én álmom annyi lett volna, hogy legalább félrerakjak 20.000 eurót, amiből a strandröplabda FIVB World Tour-on tudtam volna indulni. Ehhez annyi kellett volna, hogy ne játsszak fájós vállal a magyar bajnoki döntőben Kaposváron, és ne próbáljak segíteni megnyerni a bajnoki címet. Akkor most nem kellett volna kihagynom két évet, és a döntő után májusban aláírhattam volna a külföldi szerződésemet, ahol ezt a pénzt egy szezon alatt félre tudtam volna tenni.
De én nem vagyok olyan, aki csak pofázik, és nem tesz meg mindent a győzelemért, még akkor sem, ha már van több aranyérmem is, és igazából csak a barátaimnak szerettem volna hatalmas örömöt okozni a győzelemmel, meg persze a Kaposvárt megviccelni.
Szívesen elmondanám a történetemet a nagy nyilvánosság előtt, hogy mindenki belássa, milyen keveset tud erről a sportról, rólam, és arról, hogy kit bánt meg az irományaival úgy, hogy közben semmit nem tud, és azt is rosszul!
Tóth II Gábor
Így legalább tudják, hogy ki írogatott ide egy kézzel, egy órán keresztül...
