A világon mindenhol megszokott dolog a szezon közbeni edzőcsere, ebből a szempontból sem kivétel az európai röplabdasport. Arról már korábban beszámoltunk, hogy Romániában mindkét magyar érdekeltségű élcsapat edzőt váltott, és arról is, hogy már nem Demeter György irányítja a szakmai munkát a Fenerbahcénál. Most nézzünk körül Olaszországban!
Lejárt a szerződése, ezért távozott az olasz férfiválogatott szövetségi kapitányi posztjáról Andrea Anastasi. Játékosként is kiváló eredményeket ért el, hiszen háromszoros CEV Kupa-győztes, világbajnok, Európa-bajnok, és kétszeres Világliga-győztes. 1999-től 2002-ig volt először az itáliai nemzeti együttes szakvezetője, előbb Világliga-aranyérmet, majd Európa-bajnoki ezüstöt és olimpiai bronzot nyert. Az argentínai világbajnokság ötödik helyezése után Spanyolországba távozott, és az eredmények ott sem maradtak el, olyannyira, hogy a válogatott 2007-ben Európa-bajnok és Euroliga-győztes lett. A hispánok azelőtt és azóta sem képesek megközelíteni sem az Anastasi-korszak eredményeit. A nagy sikereket látva 2007-ben visszahívták hazájába, és 2010-ig ismét az olasz válogatott mestere volt. A pekingi olimpián 2008-ban, valamint a hazai rendezésű világbajnokságon 2010-ben egyaránt a negyedik helyen zárt itáliai legjobbjaival, de a 2009-es Európa-bajnokságon lemaradt az elődöntőről, a Világligában pedig nem alkotott maradandót.
Utóda az a Mauro Berruto lett, aki 2003 és 2004 között már dolgozott az olasz válogatott szakmai stábjában. Még nem volt élvonalbeli edzői tapasztalata, amikor a görög Olympiakosz Pireusz másodedzője lett 1996-ban, hiszen előtte a másodikligás Torinót irányította, és ide is tért vissza a kétéves görögországi kaland után. Igen ám, de a klubcsapat akkor már a B’ Ligában tanyázott, de Berruto irányításával ismét feljutott az A2-be. Rögtön szerződtette is a Piacenza, amely akkoriban (2001) méltatlanul szintén a második vonalban szerénykedett. Az új trénerrel sikerült az osztályváltás, és Berruto igazi edzői sikerei még csak ezután következtek! A Parma, a Macerata és a Padova együttesét is irányította, aztán a finn válogatott szövetségi kapitánya lett, majd ismét görög földre lépett, ezúttal a Panathinaikosz vezetőedzői posztjának kedvvért. Az Itáliába való hazatérése után előbb a Montichiari (később Monza) trénere lett, jelenleg pedig ismét a Macerata szakmai munkáját irányítja. Görög bajnok, kétszeres Görög Kupa-győztes, kétszeres Olasz A2 Kupa-győztes, olasz A2 bajnok és CEV Kupa-győztes. Talán ezeknél is nagyobb eredmény, hogy ötéves munkássága alatt a finn férfiválogatottat a rendszeres Világliga-részvétel segítségével Európa élmezőnyébe vezette, s előbb Euroliga-második, majd Európa-bajnoki negyedik helyet szerzett a skandinávokkal.
Távozott a Casa Modena férficsapatától Silvano Prandi. A 62 éves szakember 1983-ban lett az olasz férfiválogatott szövetségi kapitánya, amellyel bronzérmet szerzett az 1984-es olimpián, Los Angelesben, és tulajdonképpen megalapozta a csapat később nagy sikereit, előkészítette annak aranykorát. Több olasz élvonalbeli együttesnek is volt edzője (Torino, Ferrara, Macerata, Padova, Cuneo, Trentino), nyert négy bajnoki aranyat, két CEV Kupát, három KEK-et, négy Olasz Kupát és két Európai Szuperkupát. A közelmúltban dolgozott a bolgár válogatott szövetségi kapitányaként is, amellyel a 2009-es törökországi Európa-bajnokságon bronzérmes lett. A Modena kispadjára 2009-ben ült le, és idén január közepén, a Latina elleni hazai bajnoki vereség után volt kénytelen felállni.
Utódja a szintén világszerte ismert tréner, az 58 esztendős Daniele Bagnoli lett. Edzői pályafutása elején, szinte az egész nyolcvanas évtizedben Mantovában dolgozott, majd amikor sikerült csapatával feljutnia az A1 Ligába, kisvártatva kinevezték a felnőtt válogatott szövetségi kapitányává. Ez a megtisztelő feladat nem tartott sokáig, viszont karrierjének legnagyobb sikerei csak ezután következtek. Egy évig dolgozott a Reggio Emilia trénereként újra a másodosztályban, azóta azonban csak élvonalbeli feladatokat vállal. 1993 és 1997 között már volt edző Modenában, ahova a 2000–2001-es szezonban visszatért. Közben megjárta a Róma kispadját is, és meglehetősen hosszú ideig, egy év megszakítással 1998 és 2007 között volt a Sisley Treviso mestere. Életkorához és kiváló eredményeihez képest viszonylag későn jött számára külföldi kaland, hiszen 2007-ben lett a Dinamo Moszkva szakmai munkájának elsőszámú irányítója, s két szezonon keresztül, 2009-ig dolgozott a fővárosban, azóta pedig az orosz válogatott szövetségi kapitánya! Az Európa-bajnokságon a negyedik, a Világligában előbb a harmadik, majd a második helyen végzett együttesével, a világbajnokságon pedig ötödikként zárt.
A dicsőséglistája olyan elképesztően hosszú és gazdag, mint egy hattagú rózsadombi család bevásárlólistája karácsony előtt: 8x olasz bajnok, 7x Olasz Kupa-győztes, 5x BEK-, illetve Bajnokok Ligája-győztes, 5x Olasz Szuperkupa-győztes, 2x CEV Kupa-győztes, 2x Európai Szuperkupa-győztes, 1x KEK-győztes, 1x orosz bajnok, 1x Orosz Kupa-győztes.
