Messziről jött ember azt mond, amit akar! Forman József meglehetősen messze él Magyarországtól, hiszen immár kilenc éve az Egyesült Államokban dolgozik. De aki ismeri, tudja, hogy nem szokott hencegni, túlozni, igaz, az álszerénység sem jellemző rá. Néhány nappal ezelőtt már beszámoltunk róla, hogy ő lett a Coastal Carolina Chanticleer egyetemi női csapatának vezetőedzője. Ebből az alkalomból adott exkluzív interjút a hunvolley.blognak, amelyben sok egyéb mellett dollármilliókról, gyönyörű tengerpartról, az amerikai demokráciáról, a vezetőképesség fontosságáról, a nyíregyházi sikercsapatról, és a magyar válogatottról is beszélt.

Mottó: „Nagyon sok hálával gondolok a játékosaimra, akikkel együtt dolgozhattam, hiszen nélkülük nem lennek most itt.”

― Miben más ez az egyetem, mit a korábbi állomáshelyeid?
― Ez az ötödik egyetem, amelyen dolgozom. A legnagyobb konferenciákban voltam edző, tehát van rálátásom a különbségekre. Bár amatőr sportról van szó, fontos tudni, hogy ennek ellenére professzionálisak a feltételek. A sportági tanszékek, mint egy különálló cég működnek az egyetemen, saját költségvetéssel rendelkeznek. A játékosok nem kapnak fizetést, de az egyetem kifizeti az évi negyvenezer dolláros ösztöndíjat, és még költőpénzt is ad. Az edzők viszont profik, csak ezzel foglalkoznak, és mindent biztosítanak a munkájukhoz. Amikor a Coastal Carolina mellett döntöttem, több szempontot vettem figyelembe. Fontos volt az egyetem fekvése, a sportlétesítmények, a szállás, az étkezés, az utazási feltételek, és a bajnokság megnyerésének esélye. A Maryland, a Colorado és a Miami ajánlatát utasítottam vissza. Az első kettő másodedzői, a Miami pedig vezetőedzői poszt volt. Miami szakmailag volt kedvező, mivel szerb, olasz és Puerto Ricói játékosok vannak ott, a környék pedig a külföldi játékosoknak nagyon csalogató lehet. Viszont az amerikai játékosok érdeklődése megcsappant az utóbbi időben, mivel magas a bűnözés a városban, és nagyon sok a mexikói és a kubai bevándorló. Ezzel nehéz lett volna továbblépnem. A Coastal Carolina Egyetem ugyanúgy a keleti parton, az Atlanti Óceánnál van, Myrtle Beach-nél fekszik, ami Amerika egyik legkedveltebb üdülőparadicsoma. Így nem csak a külföldi, de az amerikai játékosok is szívesen jönnek ide, tehát nem csak a legjobb európai, de a legjobb amerikai játékosoknak is vonzó lehetőség a mi egyetemünk. A hosszú távú eredményesség szempontjából ez nagyon fontos tényező. Az egyetem biológia-, tengerbiológia-szaka az első ötben van Amerikában. De az orvosi, a tanári és a közgazdasági szakok is nagyon jók, és ez nagy területet lefed. És ami még nagyon fontos: benne van Amerika első öt legszebb tengerpartjában az itteni, ezért a hotelszakunk is erős. Harmincöt millió dollárért építettek új kosár- és röplabdacsarnokot, a diákok apartman-komplexumokban laknak, amely az egyetem saját tulajdonában van, pálmafákkal, strandröplabda-pályákkal. Saját éttermük van, ahol a sportoló választhatja ki, hogy mit és mennyit akar enni. Hasonló, mint a tatai edzőtáborban volt, csak a választék itt nagyobb. Én is meglepődtem, amikor ki volt írva a pultok mögé, hogy vegetáriánusok, ételallergiások, európai ételek. Ezenkívül biztosítva van a friss saláta, gyümölcs, és a levesek napi három alkalommal. A tanulmányuk össze van hangolva az edzésekkel. Napi két edzésre van lehetőség. Reggel fél nyolctól fél kilencig edzés, aztán kilenctől délután háromig tanulás, majd négytől hétig edzés. A professzorok ismerik a játékosokat, és büszkék arra, hogy ők röplabdások, és az egyetemet képviselik. Itt minden adott ahhoz, hogy egy nagy csapatot alakítsak ki hosszú távon. Egyszóval fantasztikusak a körülmények.

― Mikor kezdődik a közös munka, a felkészülés?
― Ezt már a múlt héten elkezdtük. De folyamatos a beilleszkedés, új edzőket kell felvennem, játékosokat hozunk, és persze meg kell ismernünk egymást mihamarabb. Vezetőedzőként én felelek egy személyben a csapat teljesítményéért, mind a pályán, mind tanulmányi téren. De ennél nagyobb feladatunk van, mert nekünk az életre kell felkészítenünk a játékosainkat. Mi nem csak röplabdatechnikát és taktikát tanítunk, mi az életre neveljük a játékosainkat. Nincs szebb kor és hely, mint az egyetem, és az egyetemi sport, ahol a játékosaim megtanulhatják, hogy mi a csapatszellem, a kitartás, az elkötelezettség, a közös felelősségvállalás. Hol van jobb hely és idő megtanulni, hogyan kezeljük a sikert és a kudarcot, hogyan kezeljük a lelkesedésünket, hogyan bánjunk a csapattársainkkal és az ellenféllel, hogyan nyilatkozzunk a mérkőzés után a médiának? Ez nagy megtiszteltetés, de egyben nagy felelősség is, mind anyagilag, mind szakmailag, mind emberileg. Ötszázezer dollár fölötti a költségvetésünk. Megkapom ezt az összeget, és én döntöm el, mire használjuk. Persze, vannak keretek, például szabályozzák, hogy másodedzőkre mennyi pénzt lehet költeni. Két főállású másodedzőm van, és egy harmadik, aki egyetemre jár, és az ösztöndíját fizetjük. Természetesen gyúró, főállású kondi edző, és egy statisztikus is van, és három férfijátékos is dolgozik a csapattal.

― Három férfijátékos? Miért?
― Ezt csináltam Magyarországon is! 1993-ban a női juniorválogatottat így készítettem fel a világbajnokságra. Az volt a titok, hogy férfiakkal edzettünk. Nyíregyházán is megcsináltam ugyanezt, Batai János és Nagy Attila is segítette a munkánkat, fantasztikus volt! Lejöttek játszani velünk, kimagasló technikával rendelkeztek. Nagyon sokat segítettek, komoly szerepük volt, hogy elértük azokat az eredményeket. Itt is segítenek, hogy minél hamarabb, minél magasabbra jussunk.

― A közeljövőben mennyire tudod változtatni az örökölt játékoskeretet? Van lehetőség erősítésekre?
― Nem áll szándékomban elküldeni a mostani játékosokat! A játékosokkal szerződést kötnek, mindig egy évre. De úgy szokás, hogy aki egy egyetemre bekerül, az ott is végzi el, legalábbis erre törekednek. Vannak bizonyos szabályok... Kicsit másképpen közelítik meg a dolgokat, mint az európaiak. Az emberi jogokat nagyon tiszteletben tartják. Félreértés ne essék, ezek a lányok nagyon keményen dolgoznak, nincs olyan, hogy nincs kedvem! Ha valaki nem tud teljesíteni valamit, vagy mondjuk késik, annak megvannak a következményei. Én az egyetememet képviselem, és példát kell mutatnom a viselkedesemmel. Itt nem lehet káromkodni, nem zavarhatom el a játékosokat, satöbbi, mert akkor elveszíthetem az állásomat. Két-három játékost tudok hozni, ennyi ösztöndíjam van. A csapat nyolcvan százaléka biológiát tanul, a maradék közgáz, illetve marketing és hotel szakra jár. Nagyon jó tanulók, négy egész öttized fölött vannak.

― Mikor lesznek az első meccsek?
― Március 24-én megyünk Dél-Carolinába, ott találkozunk három olyan amerikai csapattal, amelyek NCAA tornán jártak, tehát a legerősebb konferenciákból jönnek. Jó teszt lesz, és tavasszal lesz még három tornánk. Kemény munka vár a lányokra! Elmondtam a programot, és megkérdeztem, mit szólnak?! Nagyon örültek neki. Profi csapatnál nem kérdezik meg, ez otthon is szokatlan. Azért kérdezem meg, mert mindig megbízom a játékosaim véleményében. Ez megmutatja, milyen a hozzáállásuk és az elkötelezettségük. Mindenki mondja meg, ha úgy érzi, nem bírja! Lehet, hogy kap egy szünnapot, elbeszélgetünk vele, segítünk neki, hogy világszínvonalon tudjon edzeni. Az edzőség tanárság, az edzés pedig tanítás. Megtanítjuk őket, mit csináljanak, hogy világszínvonalú játékosok lehessenek.

― Mik a távlati terveid? Mivel lennél elégedett a harmadik év végén?
― A saját bajnokságunkat meg szeretnénk nyerni, már az első évben. Szeretném, ha Amerika legjobb tíz csapata közé kerülnénk. Azért is lenne nagy szó, mert az amerikaiakat elég nehéz lesz megállítani a londoni olimpián, nekik van a legtehetségesebb csapatuk. Ha bármelyik világhírű edzőt megkérdeznék, hogy legszívesebben melyik válogatott kispadjára ülne le, ha a saját országa csapatát nem irányíthatja, rögtön Amerikát mondanák. Nem véletlen, hogy vezetik a világranglistát. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkeznek, az érintőmagasságuk 320 centi fölött van, és ötszázezer játékosuk van egyetemi szinten. Ez egyszerűen fantasztikus! Nekem hosszú távú célom van. Idén decemberben ajánlatokat fogok kapni olyan egyetemektől, amelyek az első húszban vannak, de nem fogok elmenni, elhatároztam. Nagyon fontos, hogy itt Amerikában nem csak a sport a cél, hanem az is, hogy a diákokat az életre készítsük fel. Lehetek bármilyen jó edző, ha nem figyelek oda a tanulmányaikra, ha nem tudok teljes egyetemi életet biztosítani nekik. Igenis el tudjanak menni bulizni, koncertekre, tanulják meg, mit jelent vezetni egy csapatot az edzésen, és az edzésen kívül egyaránt. Felelősséggel egymás iránt, tehát ha elmegyek bulizni, tudjam, hol a határ. Ha hibát követek el, elveszíthetem az ösztöndíjamat! Ez a néhány éves sportolói lét az egész életükre hatni fog. Amikor kikerülnek innen, és azt mondják, egyetemi sportolók voltak, az emberek tudják, hogy ez mit jelent. Erős vezetőképességük lesz. Ezt kell megtanítani. Ha nem tudom, nem kapok vezetőedzői állást! Nagyon örülök, hogy ezt csinálhatom. Ez a tanárság. Ez az, amit otthon a Testnevelési Főiskolán csinálhattam. Máris felkértek, hogy tanítsak az egyetemen. Ez is hiányzott! Meglátjuk, tudom-e egyből a következő szemeszterben kezdeni, vagy csak egy év múlva.

― Ez az ötödik egyetemed, hogy viseled a sok költözést?
― Ha ezt láttam volna előre, lehet, hogy bele sem vágok! Nem gondoltam, hogy ilyen kemény fába vágom a fejszémet, hogy ennyire összetett dolog Amerikában vezetőedzőnek lenni egy egyetemen. Nem véletlen, hogy nem sok európai vezetőedző dolgozik itt. Sok elvárás van adminisztrációs területeken is, tehát nem csak a röplabdáról szól a dolog. Az NCAA-szabályzat egy ötszáz-oldalas könyv, és bizony be kell tartanunk az összes szabályt. Nem könnyű... Természetesen nem akartam én mindig költözni. Ha visszanézünk, New Orleansban a világgazdasági válság miatt szétesett a csapat. Ez volt talán egy nem várt törés, de az embernek mindig fel kell állnia! Auburn óriási tapasztalat volt számomra. Az amerikai bajnok futballcsapat közelében lenni, és látni, mit csinálnak, hogyan irányítják az edzők a százmillió dolláros bizniszt. Emiatt aztán már én is jobban láttam, mit akarok valójában csinálni. Akik ide jönnek, híresek lesznek, sztárok! Az egyetemen mindenki ismeri őket. Egy nagy, negyvenezres egyetemen, ha jó a futball, lehet akármilyen jó a röplabda, csak másodrangú sportág. Itt fontos a röplabda. Ez más! Családias a hangulat. Ez egy kisebb egyetem, kilenc-tízezer diák van itt. Errefelé ez a kicsi, itt mások a léptékek. Ha valaki a Harvardra megy, az alapképzésben csak a tanársegédekkel találkozik, nálunk viszont a professzorokkal! Itt ismernek személyesen, tudják, ki vagy! Itt választ adnak, ha nem tudsz valamit, máshol e-mailben kell kérdezni, tehát nálunk sokkal közvetlenebb minden. Ezért is jó egyetem. Sok jó egyetem van Amerikában, és nem is ismerjük a nevüket, pedig az alapképzésben azokat ajánlják, aztán a mesterképzésre a nagy egyetemeket.

― Miért sorolják ezt az üdülőparadicsomot a legjobb ötbe Amerikában?
― Közel van New York, Virginia és Massachusetts, ahonnan ide jönnek le nyaralni. Én még nem voltam itt. Lementem a partra, és láttam, hogy ugyanúgy van a szállodasor, mint Floridában, csak minden sokkal tisztább kulturáltabb. Ide az északiak jönnek le, a tenger pedig önmagáért beszél. 250 ezren laknak errefelé, de 14 millió ember jön ide a szezonban. Ez óriási lehetőség, hogy egy remek tábort szervezzünk! A játékosok nem csak iskolába járnak és edzenek, de részt tudnak venni ebben a táborban. Dolgoznak, pénzt keresnek, mindig célom volt, hogy ezt így felépítsem.

― Biztos vagyok benne, hogy a nagy változások közepette is eszedbe jutunk néha mi, magyarok!
― Nagyon fontos, hogy mindig gondolok a magyar röplabdára! Először is nagyon hálás vagyok a magyar edzőknek, mint Gabi néni, Rácz Saca bácsi, Tarnawa Ferdi bácsinak, Porubszky László a TF-en, a tanáraimnak, s a kollégáimnak, akiktől nagyon sokat tanultam. Így Garamvölgyi Mátyás, Serényi Tamás, Mocsai Lajos, Vigh László, Ránky Mátyás, Kovács László, Pálinkás József, és még sokan mások. De meg kell említenem Sun De Li nevet is. Itt Amerikában is sokat tanultam a legjobb edzőktől. Főként vezetőképességet, emberséget és menedzsmentet. Felnézek rájuk, mert nagyon jó emberek is egyben. Visszatérve a kérdésedre, minden lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy a magyar röplabdát segítsem. Tanár-diák cserekapcsolat kialakítása is szerepel a tervek kozott. Sok előnyt látok a kapcsolat erősítésében, mivel azok a játékosok, akik korábban Amerikába jöttek, elmentek különböző profiligákba, és a szövetségnek bevételt jelentettek, vagy multinacionális cégeknél dolgoznak most. Látok lehetőséget továbbá arra is, hogy amerikai játékosok Magyarországra kerüljenek. Ők a színvonalat és a hozzáállást tudnák segíteni. Persze, nem minden amerikai játékos jó, de ha a kiválasztásban kérik a véleményemet, akkor szívesen segítek. A hozzáállás, amit hoznak, nagyon jót tesz a magyar játékosoknak. Példaértékű, ahogy dolgoznak. Nem általánosítani akarok, hogy mindenki kimagasló, de a felső réteg elkötelezettsége a munka és a győzelem iránt példaértékű. Segítség lenne a magyar bajnokságnak is. Nyitott vagyok a közösen gondolkodás és előrelépés tekintetében!

― Hogyan látod a magyar röplabdasport jelenlegi helyzetét olyan messziről?
― Üde színfolt volt az elmúlt nyár, hiszen a női válogatott az Euroligában indult! Ez fantasztikus, és minden támogatást megér! Meg kellene találni a helyes arányokat, de ez nem az én feladatom hál’istennek. Én nem női- vagy férfipárti vagyok, hanem röplabdapárti! Örülnék, ha a férfivonal is megerősödne, hiszen Veres Péterre, Mészáros Dömötörre, Koch Róbertre, illetve a többi ismert játékosunkra, a Romániában és Olaszországban játszókra is nagyon büszkék vagyunk, hiszen fantasztikus teljesítményt nyújtanak hétről hétre. A magyarok nagyon tehetségesek.

― Mikor voltál itthon legutóbb, és mikor jöhetsz legközelebb?
― Tavaly februárban voltam legutóbb, és nagyon bízom benne, hogy az idei Magyar Kupa-döntőt a helyszínen tekinthetem meg! A terv az, hogy két hét múlva Budapesten töltenék néhány napot, utána át kell mennem Olaszországba, Szerbiába és Bulgáriába. Az európai játékosok jó edzőt keresnek, akiknek a segítségével később vissza tudnak jönni a kontinensre röplabdázni. A hollandok, a németek, az olaszok, a franciák eddig nem akartak jönni, most viszont az amerikai diploma értéke megnőtt, lehet, hogy a gazdasági válság miatt, és óriási az érdeklődés, nagy a konkurencia. Úgy érzem, május-júniusban vissza is kell majd mennem Európába.

― Sorolj fel néhány objektív vagy szubjektív érvet, példát, miért érdemes egy magyar röplabdás lánynak az Egyesült Államokban tanulnia és játszania?
― Akik kijöttek és lediplomáztak, nem lettek tudósok, nem lettek a világ legjobb röplabdázói, de teljesen megváltoztak. A gerincük kiegyenesedett, büszkén tudnak járni az utcán, mert valami olyasmit csináltak, amit más nem mert megcsinálni. Eljöttek, vállalták a kihívást. Tanultak valamit egy olyan államban, ahol 250 éve demokrácia van. Olyan kapcsolatokat alakítottak ki, és olyan értékeket tettek magukévá, ami meghatározó lesz az életükben. Az itteni évek alatt olyan határozottságra, vezetőképességre, magabiztosságra, önbizalomra tettek szert, amire tulajdonképpen az egész magyar nemzetnek szüksége van. Meg lehet nézni, hogy például Héjjas Valéria, vagy Liliom Rita milyen fantasztikus vezéregyéniség lett nemzetközi színvonalon! Nagyon büszke vagyok arra, amit ők elértek. Szívós Mária csapatkapitány lett a Middle Tennessee-nél, Molnár Hajnalka csapatkapitány volt Memphisben, és vezette a feladólistát Amerikában! Farkas Anett kezdő Virginiában, Porubek Lilla a Kansas színeiben megverte a Nebraskát, az USA egyik legjobb csapatát! De mondhatnék egy korábbi példát is: Domokos Virág tizenöt évig tartott egy rekordot! Negyvennyolc százalék volt a négyéves, összesített ütéshatékonysága. Ezt csak a múlt évben szárnyalta túl valaki. Sokan nem is tudnak ezekről a dolgokról, vagy Kovács Barbara, Kriegel Éva, illetve Kriegel Orsolya sikereiről! Nagyon sok hálával gondolok a játékosaimra, akikkel együtt dolgozhattam, hiszen nélkülük nem lennek most itt.