Lassacskán ennek az évnek is vége, ezért a hunvolley.blog összegyűjtötte 12 pontban, fontossági sorrendben azokat az eseményeket, történéseket, mozzanatokat, jelenségeket, amelyek 2011-ben a legpozitívabbak, illetve a legnegatívabbak voltak a magyar röplabdasportban! A lista természetesen szubjektív, ezért kedves olvasóinktól várjuk szeretettel a kiegészítéseket mindkét felsoroláshoz!

TOP 12 pozitív

1. A regionális bajnokságok népszerűsége
Ezt helyeztük az első helyre, hiszen ennek van a legpozitívabb üzenetértéke: továbbra is népszerű ez a gyönyörű sportág Magyarországon, annak ellenére, hogy a nemzeti bajnokságokban egyre kevesebb csapat szerepel. Szerencsére az onnan kihulló együttesek jelentős része csatlakozik az önszerveződő, területi elven megrendezett sorozatokhoz, amelyek így egyre népszerűbbek, egyre színvonalasabbak és egyre ismertebbek! A röplabda idehaza immár szinte teljesen amatőr sportág, ennek a kereteit kiválóan megadják ezek a bajnokságok! Éljenek sokáig!

2. A strandröplabda-tornák népszerűsége
Idén ismét volt országos bajnokság, de a szakág tömegbázisát a különböző helyi szerveződésű versenyek mutatják. Azokból pedig 2011-ben is rengeteg volt, szinte minden strandon repült a labda a háló fölött. Így történt Fövenyesen is, ahol először rendeztük meg a hunvolley.blog strandröplabda-tornát a Vén Kalóz Kupáért.

3. Röplabdás Guinness-rekord Debrecenben!
A Szombathy András vezette debreceni Eötvös DSE és a Hajdú-Bihar Megyei Röplabda Szövetség mindig előrukkol valami újdonsággal, de az idei nagy dobásuk minden eddiginél nagyobbat szólt! Megdöntötték a világrekordot, ami kétségkívül világraszóló teljesítmény. Tiszta szívből kívánjuk, hogy a magyar röplabdasport egyik legüdébb színfoltja, egyik legproduktívabb fellegvára éljen még sokáig, és örvendeztesse meg még sok hasonló rendezvénnyel, illetve nemzetközi Eötvös Kupával a hajdúságiakat.

4. Demeter György munkássága Kaposváron
Hazatért a Mester, és a tőle megszokott alapossággal, odaadással, fanatizmussal és szaktudással látott ismét munkához egykori sikerei színhelyén. Az eredmény nem is maradt el, hiszen teljesen újjászervezett, fiatal csapata veretlenül vezeti a tabellát. A hangulat is jó, a csapat is jó, a játékuk színvonalas, mi kell még?!

5. Veres Péter remeklése
Orosz bajnoki ezüstérem, Orosz Kupa-ezüstérem, Bajnokok Ligája-bronzérem, a Bajnokok Ligája négyes döntő legjobb nyitásfogadójának járó különdíj. Röviden így foglalható össze a Dinamo Moszkva magyar játékosának 2011-es gyűjteménye... De miközben egész Európában csodálják a játékát, ez miért nem volt elég az év legjobb röplabdázója díj elnyeréséhez idehaza, azt csak a gyarló döntéshozók tudnák megmagyarázni! Igazságtalanok lennénk, ha Veres Péteren kívül nem szólnánk a többi magyar légiósról, hiszen szinte mindannyian kiválóan teljesítettek, Európa-szerte!

6. Horváth Dóra remeklése
Az ADRC, a BSE és a Vasas egykori röplabdázója hosszú évek óta szerepel Olaszországban, és nem tudnánk megmondani, hogy úgy istenigazából mikor robbant be a sportági köztudatba, mert egyre jobb teljesítményt nyújt. A karrierje tökéletesen, fokozatosan van felépítve, és ehhez illeszkedik a teljesítménye is. Idén már számos olyan meccs volt, amelyen úgy teljesített, hogy annak leírására csak felsőfokú jelzőket lehetett használni! Miközben itáliai statisztikái parádésak, a magyar válogatott csapatkapitányaként is csak jót lehetett hallani róla, illetve látni tőle.

7. A BSE és az NRK életben maradása
Sokáig úgy volt, hogy megannyi nagy siker után mindkét csapat megszűnik, de aztán a röplabdabarátok nagy örömére mindkettő megmaradt. Igaz, a szabolcsiak Balázs István irányításával csak az NB II-ben tudtak elindulni, de ott listavezetők, ráadásul a Magyar Kupában a Kaposvár és a Miskolc búcsúztatásával bejutottak a legjobb négy közé, ezzel megmutatták, hogy nekik valójában az élvonalban lenne a helyük! A BSE-ben Fésüs Irén és Ratimorszky Károly szinte teljesen új keretet szervezett, amely a legtovább őrizte veretlenségét, és kiváló teljesítményt nyújtva a tabella második helyén karácsonyozott.

8. A női válogatott Euroliga-szereplése
Sok anyagi nehézségről lehetett hallani a nevezés, a költségvetés és a szereplés kapcsán, de ha így is volt, végül megérte, mert egyértelműen pozitív kicsengése lett a dolognak. A csapat fokozatosan lendült játékba, fokozatosan hozzászokott az erős európai középmezőny színvonalához, és megmutatta: nem ér kevesebbet a korábban is jobban menedzselt, nívósabban versenyeztetett riválisainál. Más kérdés, hogy magyaros módon ez miként hullott darabjaira néhány hónappal később, az azerbajdzsáni olimpiai előselejtező-tornán, vagy például Filipovics Anita miért mondta le a válogatottságot?!

9. A Békéscsaba remek szereplése
A csabaiaknak sosem volt rossz csapatuk, de eddig sosem jött ki a lépés, a nagy siker elmaradt. Úgy látszik, jót tett az edzőváltás az együttesnek, és a két amerikai légiós is kitűnő választásnak bizonyult, hiszen a csapat az év végén listavezető-pozícióból tekinthet le a mezőny többi tagjára.

10. Kántor Sándor lemondása
Sikeres volt játékosként, sikeres volt klubedzőként, de nem volt sikeres szövetségi kapitányként. Ezt belátta és távozott. Más kérdés, hogy a szövetség megvárta ezt, amivel azt kommunikálta, hogy semmi kivetnivalót nem talál Kántor tevékenységében, és az általa vezetett válogatott teljesítményében, szereplésében, eredményeiben.

11. A televíziós közvetítések
Túlzás nélkül állítható, hogy ömlik a röplabda a DigiSport csatornán! És nem csak magyar meccseket közvetítenek, hanem számos nemzetközi tornát is! Ez mindenképpen nagy öröm és nagy előrelépés, már csak azt várjuk, hogy az adó minél több helyen látható legyen!

12. Hatalmas változás a nemzetközi transzferekben
Vége a szabadrablás időszakának, a horribilis transzferdíjak már nem akadályozzák a tehetséges és kelendő magyar röplabdázók külföldre szerződését!

TOP 12 negatív

1. Szalayné Sebők Éva és Szekér László halála
Nagyon hiányoznak, mindketten...

2. Csapatok megszűnése, bajnokságok összevonása
Sajnos a helyzet tragikus, és a korábbi folyamat idén nem mérséklődött, inkább tovább fokozódott. A leépülés rohamos, visszalépett a Szeged, a Veszprém, a Kodolányi és a MÁV Előre. Egyre kevesebb csapat marad a nemzeti bajnokságokba, ezért össze kellett vonni a csoportokat. Ezzel azt érték el, hogy a legjobbak hetekig csak szakmailag értékelhetetlen meccseket játszanak, a gyengébbeket viszont heteken keresztül rendre agyonverik. Kinek jó ez?

3. Az utánpótlás-válogatottak eredménytelensége
2009 tavaszán még a leány és a fiú ifjúsági-válogatott is részt vehetett az Európa-bajnokságon, sőt a lányok juniorkorukban is kijutottak a kontinenstornára, azóta azonban semmi... A mostani MEVZA-torna eredményei egyenesen tragikusak és riasztóak. A két sikeredzőnek, Kelemen Istvánnak és Szabados Istvánnak jelenleg nincs megbízatása egyik válogatott mellett sem. Pedig talán velük kéne próbálkozni, nem azokkal, akik hosszú évek óta képtelenek ütőképes csapatot építeni, akármilyen jó anyaggal dolgozhatnak is.

4. A férfiválogatott újabb leszereplése
Az olimpiai elő-előselejtezőben Lettország kettős győzelemmel búcsúztatta a magyarokat, miközben éppen idén júniusban ünnepeltük a legutóbbi Európa-bajnoki kijutás tízedik évfordulóját. Az ünnepeltük persze csak azt jelenti, hogy a hunvolley.blog megemlékezett róla egy cikksorozattal, a szövetségnek esze ágában sem volt összehívni az akkori hősöket, és legalább megszorítani a kezüket. De még egy írásos méltatást sem láttak szükségesnek. Visszatérve a férfiválogatott idei (le)szereplésére: mivel ismét elkezdték húzni-halasztani a kapitányválasztást, nagyon félünk és tartunk tőle, hogy megint egy olyan kutyakomédiába torkollik az egész, mint az előző elnökség idejében... Érdeklődéssel várjuk a fejleményeket.

5. A Vasas gyengélkedése
Tavasszal majdnem csodát tettek az óbudaiak, hiszen a bajnoki döntő negyedik meccsének ötödik játszmájában, 14:13-nál labdájuk volt a bajnoki címhez! Végül elvesztették a meccset, majd a finálét is, de az a csapat és az a teljesítmény kitűnő alap lehetett volna a folytatáshoz, az építkezéshez. Igen ám, de többen távoztak, az érkező Sándor Renáta pedig messze van korábbi csúcsformájától. A nemzetközi mezőnyhöz nagyon lassan alkalmazkodik a csapat, eddig csak egyszer tudott nyerni a Közép-európai Ligában. A Vasasra az utóbbi években jellemző negatív tendencia az is, hogy a tehetséges, ígéretes, sajátnevelésű játékosokat hagyják elmenni, ezáltal szinte minden szezon előtt újra kell építeniük a felnőtt együttes hátországát.

6. Az Újpest visszalépése
Nagy és hangzatos tervekkel indult a klub ennek a szezonnak is, aztán szégyenszemre vissza kellett lépnie a Közép-európai Ligától. A büntetési tétel várhatóan nem lesz kicsi, miközben edzőváltás és játékos-menesztés is történt. A kilátástalanság alaptalan vád lenne, hiszen a koncepció látszik, az eredményesség viszont még nem. Más kérdés, hogy miféle koncepció az, amelynek a lényege: harmincas-negyvenes játékosokból csapatot építeni? Miért jó ez?

7. A pontrendszer
Az egész világon egyre népszerűbb és elterjedtebb a 3-2-1-0-s pontrendszer, amelyet immár idehaza is újra alkalmaznak. Csak egy baj van vele: igazságtalan! A röplabdának az egyik leglényegesebb eleme, hogy nincs döntetlen, csak győztes és vesztes. Erre jön ez a szisztéma, és az egy, vagy akár két győzelemmel kevesebbel rendelkező együttes megelőzhet akár egy veretlen csapatot!

8. A Magyar Kupa négyes döntő
A tavalyi, kecskeméti csoda után szegényes és kiábrándító volt a debreceni torna. A Főnix Csarnok kétségtelenül impozáns létesítmény, ha teltház van, több mint hétezer néző ülhet a lelátókon, de ha kétszázan meg háromszázan vannak, az rettenetesen néz ki...

9. Demeter György távozása a Fenerbahcétól
A Mester szép éveket töltött Isztambulban, nagyszerű sikereket ért el, de az elmúlt szezon nem sikerült jól. A kiváló edzőt persze minden bizonnyal vigasztalja a hazatérés, és a kaposvári munka, amely nagy kihívás, és máris eredményes!

10. Nemzetközi leszereplés
A női felnőtt válogatott Euroliga-szereplésén kívül gyászos a helyzet... Női klubcsapataink közül a Vasas és az Újpest sem nyert szettet a CEV Kupában, a férfiak közül nem is indult senki. A Vasas Közép-európai Liga-szerepléséről már írtunk, a férfiak között ott sincs magyar résztvevő. A férfiválogatottról szintén írtunk.

11. A szövetség kirakatpolitikája
A női Euroliga-szereplés nagyon jó! Januárban jön a CEV felső vezetése, ez is nagyon jó! Természetesen nincs olyan ember vagy szervezet, amely csak és kizárólag rossz dolgokat csinál, nem szeretném, hogy úgy tűnjön, szerintem minden rossz, aminek köze van a szövetséghez! Vannak jó ötletek, jó kezdeményezések, de az alapállással nagy baj van, az pedig a kirakatpolitika. Egy piramis építését nem szabad a csúcsnál elkezdeni, inkább az alapoknál kellene próbálkozni! Jó lenne hatodik tagként bekerülni az úgynevezett látványsportágak közé?! Persze! De ha nincs nemzetközi eredményességünk válogatott- és klubszinten sem, nincs tömegbázisunk felnőtt- és utánpótlásszinten sem (klubok és versenyzők tekintetében egyaránt), nincs nézettségünk a helyszíneken és a televízióban sem, akkor mire alapozzák ezt a kívánságot? Attól, hogy az elnök félévente végighaknizza a televíziók beszélgetős műsorait ezzel a témával, még nincs megoldva semmi. Az alapoktól, az utánpótlás tömegesítésétől és eredményessé tételétől kellene kezdeni, és azzal folytatni, hogy az egyesületek ne kipusztuljanak a nemzeti bajnokságokból, hanem ismét benépesítsék azt. És nem a kirakat-rendezgetésnek kellene lennie az elsődleges feladatnak, mert ha az meg is tetszik valakinek, és belép a boltba, rögtön meglátja, hogy szinte semmi nincs a polcokon, és a meglévő áru is rohad... Sajnos!

12. A sajtó/médiajelenlét
Korábban voltak szerény, de sokrétű, népszerű kezdeményezések: rádióműsor, internetes élőképes közvetítés, színes-képes folyóirat, sajtó-hírlevél, egyesületi hírlevél, stb. A rendszeres tévéközvetítések bevezetése kétségkívül óriási eredmény és fontos vívmány, erről már írtunk méltatást. A szövetség honlapja is üzemel, de itt nagyjából ki is fújt... Mi a helyzet például a sportnapilappal, illetve annak internetes kiadásával. Nagy volt az összeborulás annak idején, és hangzatos a bejelentés, de ismét elég gyorsan eltűntek a tudósítások, a részletes beszámolók, de a jegyzőkönyvek, összeállítások is...

Hát ennyi... Szerintünk címszavakban ez volt 2011 a magyar röplabdasportban. Várjuk hozzászólásodat itt, vagy a Facebook-on! Szerinted melyek voltak az esztendő legfontosabb pozitívumai, illetve negatívumai?