Magyarország: Koch, Nagy P., Kovács I Z., Veres, Geiger, Nagy J. Liberó: Szabó T. Szövetségi kapitány: Nyári Sándor. Vezetőedző: Demeter György

„Vétkesek közt cinkos aki néma” – írta Babits Mihály, a Jónás könyve című művében. Nagyon szeretnék néma lenni férfiválogatott-ügyben, de vétkes és cinkos nem, ezért született meg az alábbi írás.

A magyar férfiválogatott a várakozásoknak megfelelően kettős vereséget szenvedett Lettországtól az olimpiai elő-előselejtezőben, így kiesett a kvalifikációból. Azért a várakozásoknak megfelelően, mert épeszű ember nem gondolhatta komolyan, hogy ami az utóbbi években rendre nem sikerült, az majd most fog. Tartalékos összeállítású csapatunk eddig sem ért el semmilyen eredményt, és ez a szomorú sorozat most sem szakadt meg.

– Melyik lenne az ideális selejtezőcsoport a magyarok számára?
– Vatikán, Legoland, Naturland, Disneyland, Lakatlan-szigetek, Magyarország!

Ez a vicc 2007-ben született, amikor a magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re kikapott Máltán, de sajnos lassacskán a röplabdacsapatunkra is igaz lesz. A jelenlegi helyzet már több mint kínos: ez szégyen! Persze elképzelhető, hogy a szövetség jelenlegi vezetésének éppen ez a kényelmes, mert ők most ezerrel tolják a női válogatottat, és talán pont kapóra jön nekik, hogy a férfiakra nem kell pénzt költeniük, mert úgyis minden alkalommal gyorsan elvéreznek.

Ennek egyébként ellentmond az, hogy a szövetség egyik felsővezetője az elmúlt hónapokban többször, többeknek kijelentette, hogy a lettek elleni párharc a jelenlegi szövetségi kapitány utolsó esélye, mert ha most sem sikerül a továbbjutás, akkor távoznia kell. Az is elhangzott, hogy jövőre a férfiakat is indítani akarják a nyári Euroligában. Ezekre több fültanú is van, tehát minden bizonnyal mégis komolyan gondolják! Akkor viszont mi lenne, ha újra összeállna a lehető legerősebb magyar válogatott? Csak kérdezem...

Nehogy valaki azzal jöjjön, hogy a legerősebb csapatot nem lehet összehívni, mert többen lemondták a válogatottságot! Egyrészt nem mindenki mondta le, azok közül, akiknek ott lenne a helyük, van, akihez öt éve nem szólnak egy szót sem. Négyszemközti beszélgetések során mindenki elmondja, hogy nagyon szívesen jönne, ha érdemleges munka folyna, ha normális lenne a keret, illetve ha normálisak lennének a célok és a körülmények is. És a körülmények alatt nem ötcsillagos szállodát kell érteni, mert aki a külföldön játszó magyar röplabdázók közül ötcsillagos szállodában akar lakni, az fogja magát, és nyáron elmegy két hétre a családjával egy egzotikus üdülésre, mert a legtöbbjüknél szerencsére ez nem pénzkérdés. A körülmények alatt azt kell érteni, hogy ne kollégiumban lakjon már a válogatott az edzőtábor ideje alatt...

A lettek ellen sem volt Veres Péter, Mészáros Dömötör, Nagy Péter, Mózer Zoltán, Dávid Zoltán és Molnár Dávid. Közülük többen lemondták a válogatottságot! És ez így meg is jelent több helyen, például a sportnapilapban. De senki nem kérdezett vissza, hogy ugyan, tessék már megmondani, ezek a betyárok miért nem akarnak jönni a nemzeti csapatba? Hogy miért? Valami nagyon nem stimmel, azért! Már 2008-ban nem stimmelt az a fene nagy fiatalítás, ami hirtelen elkezdődött. Hogy a 2007-es szombathelyi olimpiai előselejtező-tornán akadozott együttesünk játéka, az kétségtelen, azt a keretet mégsem kellett volna elvtelenül szétzavarni, hanem éppen az akkoriakra kellett volna építeni!

Egyébként még most sem késő! Feladóposzton Koch Róbert a legjobb, nincs vita. Aki látta játszani az osztrák SK Posojilnica Aich/Dob színeiben mondjuk a Challenge Kupában, az tudja, ha megfelelően motivált, még mindig pazar teljesítményre képes. Centerben Nagy József és Kovács I Zoltán helye megkérdőjelezhetetlen. Feladóátlóban ki, ha nem a Bajnokok Ligája-győztes Nagy Péter? Újra a régi nóta: aki látta játszani... Például a román bajnoki döntőben!

Az egyik nyitásfogadó-ütőhely Veres Pétert illeti, aki az orosz Dinamo Moszkvát idén tavasszal Bajnokok Ligája-bronzéremhez segítette, és ő lett a sorozat négyes döntőjének legjobb nyitásfogadója. A másik pozícióra számos kiváló jelölt van: Geiger András, Mózer Zoltán, Mészáros Dömötör, Dávid Zoltán, Németh Szabolcs. Már csak egy liberó kell. A magyarok közül a legjobb a kecskeméti Szabó Tamás, ehhez szintén nem fér kétség. Ő abban az értelemben nem profi sportoló, hogy a játék mellett dolgozik. És akkor mi van?

Ők jelenleg a legjobb magyar röplabdázók a posztjukon, tehát így kellene kinéznie a kezdőcsapatnak. A keretnek pedig így:

Feladók: Koch Róbert, Kaszap Tamás, Tóth I Gábor vagy Kecskeméti Péter vagy Toronyai Miklós
Centerek: Nagy József, Kovács I Zoltán, Dorcsák Lajos, Csoma Krisztián, Szabó Alpár
Nyitásfogadó-ütők: Veres Péter, Geiger András, Mészáros Dömötör, Mózer Zoltán, Dávid Zoltán, Németh Szabolcs
Feladóátlók: Nagy Péter, Szabó Dávid, Baróti Árpád
Liberók: Szabó Tamás, Molnár Dávid

Igen, a fenti kezdőcsapat átlagéletkora meglehetősen magas. Ez egy rutinos, öreg csapat lenne. És? Miért lenne ez baj? El kéne már végre felejteni azt a maszlagot, hogy a jövő csapatát építjük! Hagyjuk már a jövőt, egyszer foglalkozzunk a jelennel. Olyan jó lenne! És persze közben ennek a tapasztalt csapatnak a farvizén tökéletesen fel lehetne építeni a jövő válogatottját is...

Az edzőkérdés nem kérdés, hiszen messze-magasan a legjobb, legfelkészültebb magyar szakember Demeter György. Igen ám, de neki csak a szakmával, a vezetőedzői feladatokkal kellene foglalkoznia, ami teljes embert kíván. Amolyan menedzserként, istállómesterként segíthetne neki Nyári Sándor, aki pedig ehhez ért kiválóan. Mellettük edzőként tevékenykedhetne Mészáros Péter és/vagy Zarka Péter.

2008 óta mindössze négy tétmeccset nyert a válogatott: Izrael és Montenegró ellen egyszer, illetve Luxemburg ellen kétszer sikerült győzni. Az Európa-bajnokságra már előselejtezőt, az olimpiára már elő-előselejtezőt kell játszani. Mindez nem más, mint száguldás lefelé a lejtőn! Ha lenne bármi tendencia vagy koncepció ebben az egészben, akkor talán még magyarázható is lenne ez az eredménytelenség. Az új korszak első meccsén, a lengyelországi Európa-bajnoki selejtezőtornán így nézett ki a magyarok kerete: Csala Bernát, Gelencsér Balázs, Kovács I Zoltán, Molnár Dávid, Mózer Zoltán, Nagy József, Nagy Péter, Németh Szabolcs, Schulcz István, Szalai Szabolcs, Toronyai Miklós, Tóth I Gábor.

Később szerepelt még tétmeccsen ifj. Laszczik Iván, Csoma Krisztián, Veres Péter, Nacsa Gábor, Szabó Dávid, Bagics Balázs, Somodi István, Dorcsák Lajos, Koch Róbert, Németh Ferenc, Kaszap Tamás, Kecskeméti Péter, Baróti Árpád, Dömötör Lajos, Szabó Alpár, Kovács II Zoltán és Dávid Csanád. A három évvel ezelőtti csapatból mindössze hárman maradtak, összesen pedig 29 játékos kapott lehetőséget! Mindezt egy Európa-bajnoki előselejtezőn, két Európa-bajnoki selejtezőn, egy világbajnoki selejtezőn és egy olimpiai elő-előselejtezőn.

Persze, tudom, hogy nem voltak adottak a körülmények, nem volt lehetőség megfelelő edzőtáborozásra és felkészülési mérkőzésekre. De korábban jobb volt? Tíz évvel ezelőtt, amikor még a nemzetközi tétmérkőzésekhez szükséges labdákat sem volt képes időben beszerezni a szövetség, amikor a kinyúlt-összement nylonmezek szétmállottak a játékosokon, amikor a szűkös dunavarsányi teremben kellett felkészülni a pireuszi Olimpiai Sportcsarnokban rendezendő meccsre, akkor jobb volt?

Nem volt jobb, mégis kijutott a csapat az Európa-bajnokságra... Jöjjenek hát ismét a legjobbak, játékosok és edzők egyaránt, és jussanak ki ismét! Mert ott a helyük Európa élmezőnyében, ez kétségtelen.