Ahogy arról a hunvolley.blog korábban már beszámolt, a Vasas-Hofeka-Óbuda női csapata a következő szezonban a magyar bajnokság alapszakasza helyett a Közép-európai Ligában indul. Erről az új szakosztály-igazgató, Vatai Gabriella beszélt egy interjúban.

Bár az aktív játékkal felhagy, mégis a Vasas kötelékében marad Vatai Gabriella. A negyvenkilencszeres válogatott liberóban már jó néhány hónapja megfogalmazódott a visszavonulás gondolata, a legnagyobb megerősítést mégis az adta, amikor a Vasas SC újraválasztott ügyvezető elnöke, Markovits László felkérte a szakosztály-igazgató posztra.

– Június másodikán, csütörtökön Bús Balázs polgármester úr irodájában voltunk és megtartottuk az első elnökségi ülést, megalakult a női röplabdaszakosztály új vezetősége – kezdte Vatai Gabriella. – Bús Balázs óbudai polgármester lett a röplabdacsapat elnöke, Fördős Laci bácsi pedig mint tiszteletbeli elnök fog a szakosztályban tevékenykedni. Hoffman Iván lett az elnökhelyettes. Bekerült még az elnökségbe a szülői munkaközösség vezetője, Novák László, és dr. Durst János, mint magánszemély. A polgármester úr delegálta az elnökségbe az óbudai sportért felelős dr. Csepeli Zsuzsannát, és természetesen, mint a Vasas SC képviselője, Markovits László is a tagja a csapatnak. Én pedig, immár hivatalosan is a Vasas röplabdaszakosztályának lettem az igazgatója. Nagyon jó hír, hogy mindenki elfogadta a tisztséget, mindenki egyetértett abban, hogy kezdjük el a közös munkát.

– Önnek milyen szerepe lesz az elnökségben?
– Az operatív dolgokért leszek felelős, tulajdonképpen a napi működtetés lesz az én feladatom. A következő elnökségi ülés egy hónap múlva lesz, amikor már a tényeket és a hogyan továbbot fogjuk megtárgyalni.

– Akkor mondhatjuk, hogy ön Jókay Zoltánékat képviseli az elnökségben?
– Nem feltétlenül, én inkább a kettő közötti összekötő kapocs leszek. Egyrészről, hogy a csapat igényeinek megfelelő legyen minden, másrészről pedig a klub érdekeit is képviselem. Az utazásokért, a nemzetközi szereplésekért és minden ilyen dologért felelek majd. Terveim között van a Vasas-család egységének az erősítése, szeretnék majd nyáron egy sportnapot a gyerekeknek, szülőkkel, nagyszülőkkel, szurkolókkal, próbálja ki mindenki a röplabdát. Az iskolákkal való együttműködés újraélesztése is az én feladataim közé fog tartozni, hogy ezt a vonalat is felelevenítsük, mert sajnos ez az utóbbi években ellaposodott.

– Említette a nemzetközi kupaszereplést, ebben milyen döntés született?
– Ez volt az egyik legfontosabb kérdés az elnökségi ülésen. Csupa jó hírrel tudok szolgálni! Az elnökség, mondhatni egyhangúleg elfogadta, hogy a következő évben a csapat induljon el a Közép-európai Ligában. Most ezen fogunk dolgozni, hogy minden akadályt elhárítsunk, ennek megfelelően szeretnénk megerősíteni a keretet. A mostani elnökségi ülés tükrében fognak végső megállapodásra jutni a jelenlegi Vasas-játékosokkal is. Ezeken a tárgyalásokon már én is ott leszek, mintegy összekötő kapocs a klub és a játékosok között, hiszen mindkét fél érdekeit képviselni tudom és fogom. Óbuda-Békásmegyer polgármestere nagyon támogatja a csapatot, látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hogy segít, már csak az utánpótlásbázis szélesítése miatt is. Meg persze, ha Óbuda nevét a nemzetközi mezőnybe ki tudjuk vinni, azzal a harmadik kerület hírnevét is öregbítjük. Azért, hogy lássa, kölcsönös az egymás iránti elkötelezettség, az alakuló elnökségi ülésre Bús Balázs úrnak vittem egy dedikált mezt is a csapattól.

– Igazak a hírek, hogy a következő idényben Vasas-Óbuda-Hofeka néven fog indulni a csapat?
– A jelenlegi állás szerint igen.

– Itthon és külföldön is?
– A Challenge Kupára így adtuk le a nevezésünket, valószínűleg a Közép-európai Ligára is így fogjuk, de ez persze még változhat.

– Oda meddig kell leadni a nevezést?
– Június 13-ig kell leadni a szándéknyilatkozatot, hogy szeretnénk részt venni ebben a sorozatban. Én a mostani hét elején fogok a szövetség illetékeseivel beszélni, hogy mik a következő lépések, illetve hétfőn lesz egy újabb megbeszélés a klub vezetőségével is, majd a játékosokkal is folytatódnak a tárgyalások, hogy már a szerződés aláírásáig is eljussunk.

– A Vasas részéről Markovits László elnök teljesen a dolog mögött áll?
– Abszolút, teljes mellszélességével támogatja a dolgot. Reméljük, hogy a közös munka eredménye lehet, hogy a Vasas következő zászlóshajója a röplabda lesz. Az elnökség tagjain látszik, hogy motiváltak, elhivatottak, tehát le a kalappal. Azt tudni kell, hogy az újraválasztott elnök, Markovits László programjában benne volt, hogy minden szakosztálynál ezt a fajta működési rendszert szeretné kialakítani, ami most a röplabdánál megvalósult. Szerintem nagyon hatékony ez az elképzelés, reméljük, hogy tényleg partnerek lesznek benne.

– Szakmai kérdésekben is ön fog dönteni?
– Ebben az évben ez most úgy zajlik, hogy Jókay Zoltán javasolja, kikkel szeretne együtt dolgozni, és mivel én is értek a röplabdához egy kicsit, ezért az én véleményemet is kikérik a szakmai kérdésekben. Biztos vagyok benne, hogy lesz a jövőben is olyan, hogy szakmai kérdésekben kell állást foglalnom.

– A többi elnökségi tag, akinek szakmailag nincs köze a röplabdához, mennyire szól bele ebbe?
– A szakmai kérdésekbe semennyire! Az elnökség elsősorban nem a szakmáért felel. A felépítés szerint lesz egy sportszakmai vezető is, nálunk erre most még nincs ember.

– Sportszakmai személy lehet például egy jelenleg más feladatott is ellátó személy a klubnál? Jókay Zoltánra gondolok.
– Elméletileg igen.

– Mi az elnökség soron következő lépése?
– A játékosokkal való tárgyalások a következő elnökségi ülésig lezajlanak, látni fogjuk konkrétan a számokat. Addigra a Közép-európai Liga-jelentkezés is megtörténik. Továbbá a marketingdolgokban kell előrelépni. Szeretnénk létrehozni egy szponzorációs falat, ennek az előkészületei is zajlanak, a kidolgozása is megtörténik a következő ülésig, ami július elején lesz.

– Akkor a következő elnökségi ülésig mondhatjuk, hogy minden kész lesz. Gondolok itt a játékoskeretre, a háttérmunkánkra, stb.
– Tulajdonképpen igen, a következő elnökségi ülésre a szponzorációs fal elkészül, és a marketingterveket ki kell alakítani. A játékoskerettel kapcsolatban a Vasas sportigazgatójával, Polgár Veres Árpáddal, valamint az elnökhelyettessel, dr. Lehoczky Dániellel kell még egyeztetnem. Ha a keret megvan, utána kezdődik meg az a munka, hogy megkeressük, felkutatjuk azokat az embereket, támogatókat, akik szeretik a sportot, a Vasast, akiknek fontos az egészséges életmód kommunikálása, és ezt a sporton keresztül megteszik. Nekem pedig olyan iskolákat kell keresnem, akik partnerek lennének valamilyen formájú együttműködésben. Szóval van feladat bőven.

– Visszatérve a nemzetközi indulásra, ha jól tudom a Folyondár utca ezekre a meccsekre nem alkalmas.
– A Challenge Kupára nem alkalmas, úgyhogy azokat a mérkőzéseket a Fáy utcában fogjuk játszani. Viszont a Közép-európai Ligára alkalmas a terem.

– A Közép-európai Liga teljesen különálló bajnokság. Mi lesz akkor az Extraligával?
– Ha indulunk a Közép-európai Ligában, akkor a csapat az alapszakaszban nem vesz részt, csak a rájátszásra csatlakozik, ráadásul egyes kiemelési sorszámmal. Ebben az esetben a juniorcsapatnak az NB II-ben kell indulnia.

– A Challenge Kupának mikor lesz sorsolása?
– Ezt még nem tudom. A nevezésünket elfogadták, mi mindent elküldtünk, aláírtunk. Ki kellett tölteni egy online felületet, azt is jóváhagyták, megkaptuk a választ, hogy elfogadták, innentől kezdve várjuk a fejleményeket. Hétfőn fel fogom venni a szövetség illetékes emberével a kapcsolatot, és minden nemzetközi szerepléssel kapcsolatos információt össze fogok gyűjteni.

– Egy körülbelüli összeget lehet tudni arról, hogy mennyibe kerül ez?
– Attól is függ, hogy milyen csapatok fognak nevezni, de ha megnézel egy Budapest–Pozsony vagy egy Budapest–Békéscsaba távolságot, nem sok a különbség. Van egy-két távolabbi helyszín is persze, de azért vagyunk, hogy ezt megoldjuk.

– Térjünk akkor át egy kicsit a közelmúltra. Mindenkit meglepetésként ért, hogy a szezon végén bejelentette a visszavonulását. Miért döntött így?
– Egy nagyon hosszú folyamat előzte meg ezt a döntést. Két éve úgy játszottam, hogy mellette dolgoztam is, és őszintén megmondom, hogy ennek az elmúlt szezon végére nagyon elfáradtam. Többször voltam 2011-ben beteg, és én a szervezetem jelzéseit meghallgatom. Most azt jelezte, hogy ez így sok, és valamin változtatni kell. Két lehetőség volt: vagy a munka, vagy a röplabda. A röplabdában sajnos nagyon hosszútávon gondolkodni nem tudok, így teljesen racionális okok miatt kellett úgy döntenem, hogy akkor a munka. Szerencsére vagy nem szerencsére (még nem tudom), de rögtön ezután jött ez a kezdeményezés, hogy akkor vállaljak szerepet a vezetésben. Ez azért eléggé megkönnyítette a döntésemet. Igaz, a Vasas sportigazgatója és az elnökhelyettese még a múlt héten is megpróbált meggyőzni, hogy legalább a csere cseréje legyek. De nem, mivel nagyon motiváltnak érzem magam ebben az új dologban és szerepkörben, ráadásul úgy gondolom, hogy hozzá tudok tenni annyit a szakosztály működéséhez kívülről is, amennyit belülről tennék. A döntésemet megkönnyítette az is, hogy van mögöttem egy másik liberó. Ha nem lett volna itt Lévai Vivien, akkor meggondoltam volna, mert Jókay Zoltánnal is vagyok már régóta olyan viszonyban, hogy nem tudtam volna vele azt megtenni, hogy benne hagyom a slamasztikában. Plusz a csapattal szemben sem lett volna etikus, ha ott hagyom őket. De mivel láttam nap mint nap, hogy Vivien hogyan dolgozik, az a teher nem nyomott, hogy jó liberó nélkül marad a csapat.

– Most őszintén, nem fog hiányozni, hogy a Challenge Kupában, meg a Közép-európai Ligában játszik a csapat, ön pedig csak a lelátóról figyeli?
– Megmondom őszintén, hogy ugyanezt kérdezték a Vasasban is, ezzel próbáltak meggyőzni, hogy de hát sok ember előtt játszani, meg nemzetközi porond, meg ilyenek. Játszottam már ezer-ezerötszáz, sőt Hollandiában kétezer-ötszáz ember előtt is, játszottam nemzetközi meccseket is, tehát ez a része engem már nem tud annyira motiválni. Amit lehetett, azt már elértem, voltam többször bajnok meg kupagyőztes, a posztomon a legjobbnak tartanak, szeretnek a szurkolók, a szakmabeliek elismernek, tehát nincs több egyszerűen, amit én itthon elérhetnék. Azt pedig én nem tudtam volna megtenni, hogy lejárok csak heti két edzésre, és nem hozom ki magamból a maximumot, ezt saját magammal szemben nem tudtam volna elszámolni. Ezért döntöttem úgy, hogy vagy teljesen vége, vagy akkor folytassuk. A teljesen vége mellett döntöttem.

– Vésztartalékként sem lesz kiváltva az igazolása?
– Ez még legyen a jövő zenéje, de a tervek szerint nem. Ha sikerül két liberóval nekimenni a szezonnak, azaz ha az egyikkel baj történik, akkor a másikra lehet számítani, akkor biztosan nem. Amennyiben ez nem jön össze, akkor még hatszor átgondolom, de nem tartanám egészségesnek azt, hogy egy olyan vezetői pozícióval, amit most kaptam, bekerüljek a csapatba. Ez egy olyan kettősség lenne, amit ugyanúgy nem tartok egészségesnek, mintha egy edző és a barátnője, vagy hozzátartozója egy csapatban játszanak. Utánpótlás szinten is vannak tehetséges játékosok, én mindig azt mondom, hogy teher alatt nő pálma, őket is meg fogják szeretni, mert látom, hogy csupa szív, lelkes lányokról van szó, akik oda teszik magukat. Aztán ha valaki azt kérdezi, hogy de hát a Vasas-szív? Nos, azoknak az a válaszom, hogy ha valakire, akkor például Lévai Vivienre lehet mondani, hogy Vasas-szív! A kezdetek óta itt van, él-hal a klubbért, a családja is ilyen. Szóval, ha úgy vesszük, akkor ilyen szinten a legjobb helyre kerülhet a liberóposzt.

– 2002-ben igazolt Óbudára, most van 2011. Gondolta volna, hogy ennyi időt fog itt eltölteni?
– Nem, nem gondoltam volna. Főleg azért nem, ahogy indult ez az egész. Elviekben én egy évvel hamarabb jöttem volna, de akkor a vezetőség még nem tudta, hogy ki vagyok, nem akarták, hogy jöjjek. A mai napig Ratimorszky Karcsi bácsinak köszönhetem, hogy idekerültem a Vasashoz, ő hozott fel. Azt fura volt megélni, ahogy folyamatosan cserélődtek körülöttem az emberek, hogy Tormási Orsolya vagy Nyári Virág, akik a Vasas legendáivá váltak, tulajdonképpen már nincsenek, én meg még mindig itt voltam a fiatal lányok között. Ez mindenképpen érdekes.

– Kilenc év alatt rengeteg játékossal játszott együtt. Melyik csapatot szerette a legjobban?
– Erre szokták azt mondani, hogy mindegyik csapat más. A legnagyobb kedvencem talán a 2008-as bajnokcsapat volt. Nem azért, mert bajnokságot nyertünk, hanem mert ott, abban a csapatban volt egy olyan mentalitás, egy olyan hozzáállás a röplabdához, a sporthoz, ami hozzám a legközelebb állt. Ez a maximalizmusra való törekvés, a profizmus, a röplabda szeretete, az alázat, ami hozzám közel áll, abban a csapatban megvolt. A röplabdapályán kívül is nagyon jól megértettük egymást. Nagy pókerpartik voltak, farsangi beöltözős bulik, hazafelé a buszon végigzsugáztuk az egész utat. Ott igazi csapatélet volt. Ezt a csapatot is, ami idén volt, ezt is lehetett nagyon szeretni. Minden csapatban találsz olyat, amit lehet szeretni, de a kedvencem nekem akkor is a 2008-as összetétel volt.

– Lesz búcsúmeccse?
– Majd meglátjuk. Lehet, hogy majd összehozok valami buli-féle összejövetelt, ami szintén a csapat képét javítja, de én nem szeretném magamat így előtérbe helyezni. Biztos van olyan jóakaróm – egyről biztos tudok –, aki nem fogja hagyni, hogy ez így legyen, de én ilyenben nem is gondolkozom és nem is tervezem.

– Mondok egy számot: negyvenkilenc!
– Igen! A családom és mindenki, aki a környezetemben van, hiányolja azt az ötvenedik válogatottságot. Mondják is, hogy de hát a negyvenkilenc az mégsem ötven. Jókay Zoltánnal is beszéltünk róla, amikor kinevezték szövetségi kapitánynak. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a sors. Most vagyok huszonkilenc éves, lehet, hogy öt év múlva azt mondom majd, hogy szeretném újra kipróbálni magam, és az még liberóposzton egy olyan kor, ami szerintem tökéletes. Lehet, hogy majd akkor meglesz a félszázadik válogatottságom is.

– Kevés hiányzott hozzá, hogy az Izrael elleni Euroliga meccseken ön legyen a liberó.
– Igen, mert úgy volt, hogy iskolai elfoglaltsága miatt az elsőszámú liberó, Kötél Dóra nem tud kiutazni a csapattal, és akkor nekem kellett volna arra a két meccsre kimennem. Továbbra is ott vagyok a tartalékok között a válogatottban, ha Dórival valami történne, akkor tudjak segíteni a csapaton, de nagyon bízom benne, hogy nem fog történni vele semmi. Nem azért, mert nem akarok játszani a válogatottban, hanem a folyamatosság miatt. Sokkal jobb lesz, ha már megszokják őt a lányok, ha belerázódik az egészbe. A liberó egy olyan poszt, ahol iszonyú fontos, hogy mennyire szoktad meg a melletted lévő játékost, azt, hogyan mozog, satöbbi. Kívánom Dórinak, hogy legyen eredményes. Ha így alakul, hogy negyvenkilenc, akkor is az egy nagyon szép szám, hiszen az már majdnem ötven!

Megjegyzés: a Challenge Kupa sorsolását július 1-én rendezik, Bécsben.

Magyarok az Interligában

1993-ban vette kezdetét a klubcsapatok nemzetközi versenye, az Interliga. 1995 és 1997 között az Eger háromszor is megnyerte a sorozatot, 2000-ben pedig a Nyíregyháza lett aranyérmes. Négy év szünet után 2005-ben éledt újjá a versengés Közép-európai Liga néven.
Az Interligában az egrieken és a nyíregyháziakon kívül magyar csapatként részt vett még a BSE, a Közép-európai Ligában pedig a Gödöllő, a Vasas tehát abszolút újoncként csatlakozik majd a sorozathoz, amelyet idén a Bajnokok Ligája-résztvevő cseh bajnok VK Modranska Prostejov nyert meg.
A távolságokról annyit, hogy a két pozsonyi, illetve az egy bécsi csapat valóban nincs messze, ellenben a cseh Prostejov, a szlovén Maribor, a horvát Rijeka és Split, az osztrák Linz és Klagenfurt nincs közel, az évek óta az európai kupaküzdelmekben edződő együttesek játékerejéről nem is beszélve...

(forrás: vasasvolley.hu)