Május 31-én ünnepelte 83. születésnapját Dr. Kotsis Attiláné, a magyar röplabdasport edzőlegendája! A hunvolley.blog egy exkluzív interjúval köszönti őt, amelyet rendkívüli terjedelme miatt folytatásokban közlünk. Isten éltesse, Gabi néni, jó egészséget kívánunk olvasóink nevében is!

Tavaly októberben, az Egyesült Államokban Dr. Kotsis Attilánét beiktatták a röplabdás Hírességek Csarnokába. Sorozatunk eddigi három része erről az utazásról szólt, a negyedik, befejező epizódban azonban sokkal rázósabb témák kerülnek terítékre!

hunvolley.blog: Tavaly, 2010-ben volt a jugoszláviai Európa-bajnoki ezüstérem 35. évfordulója!

– Nagyon érdekes történet jut eszembe róla! A második helyünk már biztos volt, és úgy tűnt, hogy a harmadik helyezett is kijuthat az olimpiára. A németek voltak az esélyesek, de a bolgárok is erre pedáloztak. Rajtunk múlt, hogy melyikük lesz a harmadik! Hennig Ernő és Holvay Endre mondták, hogy lesz az olimpián egy bolgár játékvezető, ezért jó lenne, ha velük jóban lennénk... Azt hiszem egy szettet kértek, vagy kettőt. De ha kikapunk, akkor sem lett volna probléma. Közölték a vezetők, hogy úgy veszítsük el a meccset, hogy lássák is a bolgárok, hogy direkt csináljuk. Én ilyet az életben nem mondtam a lányoknak, de Hennig megbeszélte velük, hogy nem feltétlenül kell nyernünk, fogják vissza magukat. Nem tudott mindenki róla, csak Sebők Éva, Radó Lucia, Schlégl Judit meg Gajdos Ági.

– Schlégl egy húszméteres out-szervával kezdett... Olyan egyértelmű volt, hogy az nem igaz! Biszku Éva jól ütött elöl a hálónál, de rosszul mezőnyözött, ezért a hátsó sorból általában levittem, főleg a szettek végén. Általában Schadekné állt be a helyére. Haladtunk a játszma vége fel, és Éva ott kapálózik, hogy nem tetszik levinni? Azt hitte, elfelejtettem! Mondom, maradj csak te ott benn, hátul! Nem értette... Sebők Évát befuttattam feladni! Szőnyi Ildikó egy percig nem volt a pályán, de jó játékos volt. Év közben sokat cseréltem. Többet játszottak a cseréink, mint a nagyembereink. De amikor tétmeccs volt, akkor már mindenkinek megvolt a fix helye. Szőnyi az Európa-bajnokságon nem sokat játszott, azt hiszem, semmit, de ezúttal szóltam neki: Ildikó! Beállsz négyes helyre! Nagyon csodálkozott! Szalayné befutott, egy nagyon rossz labdát alkarral odaadott, Szőnyi Ildikó pedig ijedtében akkorát ütött, hogy olyat még nem láttam! A hármason belülre, meredeken! Életében nem ütött akkorát, mint abból a rossz labdából. Na, mondom, hát ez nem jól jött össze. Radó Luci nagyon intelligensen csinálta. Ő életében nem gurult. Ott volt mindig, ahol kellett, jól helyezkedett. Ezen a meccsen akkorákat vetődött a labda mellé mindig, hogy nem igaz! Olyan jól megjátszotta magát! A többiek csodálkoztak, hogy mi a frászt csinál a Luci, mit vetődget ott. Csapó Gabi csak bámult... Ő nem volt beavatva, mert elég cserfes volt. Gajdos Ági a végén mindent megpróbált, nyitott egy hosszút, legalább ötméteres out lett volna, de az egyik bolgár lány beugrott, és belerakta a kezét a labdába. Az volt a vége. Marhára szégyelltem magam, de a bolgár edző odajött, és mondta, hogy látta, mindent megtettem, köszöni. De a németek is megköszönték, mert azok hülyék voltak, azt mondták, hogy milyen sportszerűen játszottunk! Így mindenki jól jött ki a dologból, csak én szégyelltem magamat.

hunvolley.blog: Mi a teljes igazság a legendás Biszku-ügyben?

– A bő keretben mindkét Biszku-lány bent volt. Zsuzsa magasabb volt Évánál, de passzívabb játékos. Éva erőszakosabb volt, ez a különbség a természetükben is megvan. A montreali olimpia előtt először a bő keret edzőtáborozott, de aztán Zsuzsa kimaradt, mert szívritmuszavara volt, vagy ilyesmi. A húszas keretben tehát már nem volt benne. Az első körben 16 nevet kellett leadnom, utána pedig meg kellett adnom azt a 14 embert, aki megy az utolsó táborba, és az utazás előtt alakult ki, hogy ki a 12 résztvevő. Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Akkor behívatott Páder János, az OTSH elnökhelyettese, és közölte, hogy ezt meg kell csinálni, ráadásul szakmailag úgy kell indokolnom, hogy az utolsó meccsen rájöttem, mégis magasítani kell a csapatot, és én kérjem, hogy a tizenkettes keret összetételét módosítsák. Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Maga ezt nekem elrendelheti, de én ezt szakmailag nem indokolom meg, nem írom le. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt...

– Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától. Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zszsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös picsába, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?

– Miután hazajöttünk, gyanús volt, hogy mindenkit kitűntettek, aki pontot szerzett, de engem akkor nem. Mondom, itt valami gáz van... Páder elvtárstól kaptam egy levelet, hogy nagyon köszöni az eddigi munkámat, és felajánlja, hogy menjek el osztályvezetőnek! De mi lenne ott a dolgom? Hát, én lennék a referense az összes labdajátéknak, a kuglitól kezdve mindenig. Mondom, nem is értek hozzá! Nem baj, én csak vigyem a jelentéseket! Kiballagtam, és összefutottam Elbert Györggyel, ő volt a párttitkár, nagyon jóban voltam vele, irtó rendes ember volt. Ő mondta meg, hogy itt el vannak már döntve a dolgok. El kell mennem, mert ezt már megbeszélték. Biszku-papának beszóltak, hogy én bakikat csináltam, ezért nem vertük meg Dél-Koreát. Tudtam, hogy honnan jött a hír, úgyhogy nem voltam meglepve. Humorérzékem mindig volt, elhatároztam, hogy mindezek ellenére csinálok egy cselt! Megköszöntem, hogy ki akartak emelni és magasabb pozícióba helyezni, de úgy érzem, hogy én arra nem lennék alkalmas, tegyenek vissza a régi helyemre, mert úgy érzem, hogy ahhoz jobban értek. Erre már nem tudtak mit lépni, Páder elvtárs küldött egy levelet, hogy köszöni az eddigi munkámat, és a más helyen végzett munkámhoz sok szerencsét kíván! Kovács János lett a szövetkezetek sportvezetője. Kovács huszonháromnak hívták, mert azt mondták, hogy irtó buta volt. De jóindulatú! Ő is tudta ezt a dolgot, és csak ennyit mondott: Gabika! Elviszem a Spariba! Meg is csinálta. Elment Pazár Sándorhoz, a Spartacus elnökéhez, megmondta neki, hogy jövök, én leszek ott a vezetőedző.

– Porubszky László marhára dühös volt, mert ott dolgozott férfiedzőként. Mondtam neki, Lacikám, én a fiúk dolgába nem szólok bele, azt csinálsz velük, amit akarsz. A válogatott eredményei egyre gyengébbek lettek, és két évvel a moszkvai olimpia előtt megint behívattak, hogy én ne Mongóliába menjek a Spartacusszal, hanem Franciaországba, a válogatottal, segítsek Hennig Ernőnek. Mondom, miért szóljak én bele más edző munkájába? Miben tudok én ott segíteni, labdát szedjek? Szeretnék inkább Mongóliába menni, mert ott még nem voltam. Nem, én most menjek Franciaországba, ez volt a parancs. Marhára jól éreztem magam, semmi dolgom nem volt. Hennig elméletben mindent alaposan kidolgozott, de az elmélet nem sokat ér, ha nincs átültetve a gyakorlatba. Szegény lányok előre mentek, hátra mentek, csak éppen nem oda, ahol a labda volt... Kinéztek rám, hogy most mit csináljunk? Mondtam: a régit! Elkezdték a régi figurákat játszani, meg is verték Hollandiát.

– Hamarosan visszarendeltek a válogatotthoz szövetségi kapitánynak. Én meg mondtam, hogy olyan jól megvagyok a Sparinál, minek menjek vissza? De mondták, hogy Moszkva előtt vissza kell mennem! Csak hát akkorra már egy kicsit szétesett az a csapat, néhányan elmentek külföldre, vagy leálltak. Az a két év kiesett a folyamatosságból. Akkor jött Fekete Kriszta, aki nagyon tehetséges volt, el is kezdtem játszatni, de be kellett volna dolgozni őt a csapatba.

– Minden egyes kiutazó csapat névsorát a pártbizottsághoz be kellett küldeni, és alá kellett íratni. Állandóan utaztunk, állandóan jelenteni kellett. Kijelölték az a személyt, aki velünk jött. Annak jelentéseket kellett írnia. Meg kellett venni a jegyeket. És minderre volt egy főtitkár, egy titkárnő és egy gazdaságis a szövetségben. És vidáman megcsináltak mindent! Amikor még Bieliczki volt, én függetlenített voltam, de engem állandóan küldtek, és mentem magamtól is vidékre. Azért voltak mindig új játékosok, mert megnéztem a juniormérkőzéseket, és szóltam az edzőnek, hogy ezt a három gyereket küldd be a téli edzőtáborba. Harmincan voltunk, abból egy-kettő mindig megmaradt a bővebb keretben, vagy lassan beépült akár a szűkebb csapatba is. Amikor átvettem a felnőtt válogatottat, három vagy négy játékos maradt meg a korábbiak közül. Gyakorlatilag az ifjúsági-válogatottal mentünk ki a várnai világbajnokságra is. Nem is tudtam, hogy ott vívtuk ki az olimpiai részvételi jogot. Egyszer csak gratuláltak, és mondták, hogy mehetünk Münchenbe. Emlékszem, Csehszlovákiát úgy vertük meg, hogy négyszer áramszünet volt. Szalayné nagyon szorgalmas volt, de feszült, ideges típus. Károlyi Miklós volt az orvosunk, és 2:2-nél mondtam neki, hogy adjon be egy injekcióban C-vitamint Évának, de mondja azt, hogy dopping. Bedöfte neki, ő pedig beverte a labdákat! A doppingolás egyébként hivatalos volt! Páder elvtárs megkérdezte, hogy milyen szert akarunk. Egyszer, amikor kint voltunk Moszkvában, megnéztük a férfiválogatottat. Az orvos, Kovács Árpád adott nekik valamit. Két szetten keresztül úgy játszottak, mint az angyalok. A harmadikban már kornyadoztak, a negyedikben meg olyan rosszak voltak, mint a bűn! Vannak visszahatások... Ezt nagyon ki kell számolni, ha valaki él vele.

hunvolley.blog: Legutóbb a TFSE felnőtt csapatánál dolgozott. Hogy lett vége?

– Nem volt semmi különös. A pletykát már hallottam, de vártam, hogy Németh Lajos megköszönje a munkámat. Eleinte, amikor tárgyaltunk, közölte, hogy Tóth Tamás hoz negyvenmillió forintot, de csak a juniorokat hozza át a KRA-ból, mert ott az iskola tornatermében már nincs hely. Lacinak, a fiamnak elmondta, hogy azt akarják, hogy legyen Extraligás csapat a TF-ből, és akkor a Tóth Tamás hozza ide az ő emberét edzőnek. Erre ő visszakérdezett, hogy szerinted nem lenne jó, ha ezt megmondanád anyámnak, és megköszönnéd a munkáját? Ő azt hitte, hogy majd Laci megmondja nekem. A lányok pletykáltak, de én nem sértődtem meg, hiszen a pénz beszél. Ha a TF-nek valóban ez az érdeke, ám legyen. Lajos nem mondta meg, de a lányokat megkérte, hogy ők közöljék velem, hogy már nem leszek az edzőjük. Kis idő múlva megszerveztek nekem egy búcsút a MOM Parkba, tehát így közvetve megmondták. Nagyon aranyosak voltak, ajándékot is kaptam! Összeállítottak nekem egy albumot a csapatról.

hunvolley.blog: Németh Lajos azóta megköszönte már?

– Nem. A Mártonhegyi úti iskola gyönyörű tornatermében leltünk új otthonra, a baj csak az, hogy a lányoknak csupán körülbelül a negyede jött velünk. Újra kellett kezdenünk az építkezést. Nagy meglepetésemre az egyik edzésem előtt megláttam Tóth Zsuzsit, volt TF-es játékosomat, aki egy csapat gyereket edzett. Azt mondja, mostantól ez KRA! Na, erre én meg bepipultam, mert legyünk őszinték: egy csomó pénzt kivettek a zsebünkből, ugye?! Azonnal lerohantam az igazgatónőhöz, és mondtam neki: a franc egye meg, végre találok egy termet, és már itt sem hagynak békében? Akárki, de ne röplabdás jöjjön, mert más sportággal nem vagyok rivális. Tudom, hogy a KRA tud fizetni, én meg nem tudok, de úgy érzem, hogy egy marha nagy pofátlanság, amit velem csináltak, ha innen is kifúrnak. Azt mondja, én nem tudtam róla, mert a gazdasági igazgatóhelyettessel beszélték meg, de kirúgom őket! Kirúgta.

Vége!

Címkék: röplabda kotsisné

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr322960957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oleg petrov 2014.03.21. 18:48:44

Micsoda edzö.....hazudik