Biztos vagyok benne, hogy irigyelték őket. A röplabdázókról van szó, mert sok-sok éven keresztül ez volt az egyetlen olyan sportág Veszprémben, amelyik szervezetten és kérlelhetetlenül képezte az utánpótlást. A Veszprém megyei Napló jegyzete.

Háli József irányítása mellett szinte mindenkit odatereltek a hálókhoz, aztán az ottmaradók közül többen is bekerültek a különböző válogatottakba, a csapat pedig az első osztályban a középmezőnyig küzdötte magát. Akkoriban alig volt olyan klub a környéken és az országban, amelyben ne püfölte volna a labdát veszprémi röplabdás.

Milyen a sors? Néhány éve szponzor állt a csapat mellé és kiderült, hogy van ennél sokkal egyszerűbb megoldás is: végy néhány menő játékost, és máris a topon vagy! Nem tudom, hogy akik érdekeltek voltak az előrelépésben, számoltak-e a történtekkel: azzal, hogy az Extraligától nem változik a nézők száma és a megbecsülés sem nagyon. Az viszont tény, hogy anyagilag alaposan elszámolhatták magukat, hiszen az év elején közölték az utánpótláscsapatokkal, hogy fel is út, le is út, nincs hol edzeni! Szólnak még történetek lerészegedő utolsó pillanatban busz helyett autóval útnak induló fiatalokról és sok egyébről is.

Hiába jutottak be a srácok a hatos döntőbe két korcsoportban is, végül visszaadták a szerelést, a klubot pedig a versenykiírás szellemével ellentétesen mentette meg a kizárástól a szövetség. Persze utódcsapatok indítása kötelező, így aztán most a veszprémi röplabdások vezetői budapesti egyesülettel kokettálnak, olyan társasággal, ahol felnőttek nincsenek, csak utánpótlás.

Most kellene következnie a tanulságok levonásának és a kérdések felsorolásának. Ezt azonban tegyék fel a támogatók, az önkormányzat, a csapatvezetők, a gyerekek szülei, és minden más érintett. Nekem csak egy van: cui prodest? Kinek az érdeke?

(forrás: Veszprém megyei Napló)