Lejárt Kántor Sándor és Karagics Mátyás szerződése. A bajnoki és Magyar Kupa-címvédő Fino-Kaposvár edzője, illetve a Kalo-Méh-Kecskeméti SE mestere is tárgyal a hosszabbításról. Minden bizonnyal mindketten szívesen folytatnák a megkezdett munkát, de közben Kántornak játékosként és edzőként is vannak megkeresései külföldről, Karagicsnak pedig meglehetősen sok az egyéb elfoglaltsága. Összegyűjtöttük, hogy távozásuk esetén kik lehetnek a befutók a posztjukra.

Mi a helyzet?
Kaposváron Kántor ezt nyilatkozta: „Játékosként három országból is – az osztrák és a német élvonal mellett az olasz A2-ből – megkerestek, az egyik európai országban pedig szövetségi kapitányként számítanának rám. A legszívesebben azonban továbbra is Kaposváron dolgoznék. Folytatni szeretném az elkezdett munkát.” Fonai Tibor klubelnök kifejtette: „Kántor Sándorral péntek este ültünk le tárgyalni a folytatásról, szeretnénk, ha maradna, de ehhez valószínűleg többször kell egyeztetnünk. Ha az ő elképzeléseit és a klub lehetőségeit össze tudjuk hangolni, akkor a következő szezonban is ő lesz a vezetőedző.” Itt tehát számunkra úgy tűnik, a két fél részéről közös szándék, hogy Kántor maradjon.
Kecskeméten is hasonló a helyzet, a vezetőség szívesen látná a továbbiakban is Karagics Mátyást a kispadon, aki a következőket mondta: „Azt még nem tudom, hogy a következő bajnokságra is vállalom-e az edzői feladatot. Rengeteg az iskolai munkám, fiú- és lánycsapatot is edzek a Katona József Gimnáziumban, emellett osztályfőnök is vagyok. Ugyanakkor nagyon megszerettem az együttest, az egyesület vezetői is marasztalnak, úgyhogy mindenképpen nehéz döntés előtt állok.”

Kántor Sándor: Értelemszerűen vele kezdjük a felsorolást, hiszen az elmúlt idényben ő volt az edző Kaposváron. 2006 óta játszik újra a somogyi együttesben, de a legutóbbi idényben már csak akkor lépett pályára, amikor nagyon nagy szükség volt rá, például a Magyar Kupa elődöntőjében és döntőjében. Nagy előnye bárkivel szemben, hogy alaposan ismeri a játékosállományt és a lehetőségeket, illetve hogy a játékával még 41 évesen is képes az együttes segítségére lenni. Annak idején többen felrótták neki, hogy edzői tapasztalat nélkül lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya, éppen ezért, tehát a nemzeti csapat érdekében is fontos, hogy a következő szezonban is edzőként dolgozzon valahol. Kecskeméten nyilvánvalóan szóba sem jöhet, hiszen a kecskeméti nevelésű játékosok elcsábítása miatt arrafelé nem túl népszerű.

Karagics Mátyás: Kecskeméten semmi nem szól ellene, mellette viszont minden. Nagyon sokan őt tartják a legfelkészültebb, legjelentősebb szaktudással rendelkező edzőnek a jelenleg Magyarországon dolgozó röplabdatrénerek közül. Persze ő sem varázsló, nem tud csodát tenni, de az alföldi együttesből az elmúlt szezonban is kihozta a maximumot. Az ő személye garancia lenne a jó szereplésre a továbbiakban is.

Külföldi edző: A magyar röplabdasport férfi szakágának két kiváló csapata esetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külföldi edző szerződtetésének lehetőségét sem. Igen ám, de szerintünk egyrészt teljesen felesleges, mert idehaza számos kiváló szakember dolgozik, másrészt a hírek szerint a kaposvári klub tetemes adósságállománnyal küszködik, Kecskeméten pedig eleve rendkívül szűkös a költségvetés, tehát pénz sem lenne rá.

Demeter György: Ő a török röplabdasport legeredményesebb edzője, még senki nem nyert rajta kívül szakvezetőként négy bajnoki aranyérmet az eurázsiai országban. A Mester a magyar röplabdában is a legeredményesebb, hiszen összesen 13 bajnoki aranyat nyert, ebből 11-et edzőként! Játékosként Kecskeméten és Kaposváron is sikeres volt, edzőként a somogyi együttessel ért el kiváló eredményeket. Kétségkívül ő a legjobb magyar röplabdaedző, tehát egyértelmű, hogy szakmailag és emberileg ő lenne a legjobb megoldás mindkét helyen. Véleményünk szerint számára egy edzői poszt idehaza már nem pénzkérdés (különösen, ha éppen a kecskeméti vagy a kaposvári csapatról van szó), ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ő sem jótékonysági intézmény, tehát bagóért, vagy ingyen nem vállal semmit. Természetesen jelenleg is vannak külföldi megkeresései, de nem elképzelhetetlen, hogy most egy ideig nem hagyja el az országot, hanem otthon marad Kaposváron. Persze nem feltétlenül a felnőtt csapat kispadján...

Zarka Péter: Háromszoros bajnok és kupagyőztes edző (2008, 2009, 2010) a somogyi csapattal. Bizonyára szívesen segítene ismét, nagy előnye, hogy kaposvári, tehát egyrészt úgymond kéznél van, másrészt a fizetésén kívül más költséggel (például lakásbérlés, stb.) nem járna a szerződtetése. Ő is tökéletesen ismeri a játékosokat és a lehetőségeket, egyértelműen jó választás lenne Kaposvárra, és a Kecskemét is jól járna vele, hiszen fiatal, motivált, jól felkészült szakember.

Mészáros Péter: Másodedzőként és vezetőedzőként egyaránt egyszeres bajnok (2005, 2007), illetve vezetőedzőként kétszeres Magyar Kupa-győztes (2006, 2007) a Kaposvár csapatával. Jelenleg Szegeden dolgozik, de megítélésünk szerint ennél jóval többre hivatott. A mostani szezon nagyon nem úgy sikerült számára, ahogyan eltervezte, hiszen a csongrádiakkal kiesett az Extraligából, miután a játékoskeretnek nagyjából a fele a bajnokság közben egyszerűen eltűnt. A vezetőség állítólag marasztalja, ő azonban még nem döntött. Sikerorientált, megszállott, lelkes, odaadó szakember, mindkét csapat egyértelműen jól járna vele. Nyilván ő is szívesen hazatérne a somogyi csapathoz, a Zarka, Mészáros edzőpáros (a sorrend ebből a szempontból mindegy) például kiváló megoldás lenne, a kérdés csak az, van-e pénz két kiváló edzőre? Ami Kecskemétet illeti, ő szintén nagyszerű lenne az alföldiek élén is.

Nyári Sándor: Ha a klubvezetők nem egy fiatal edzőre szavaznak, akkor itt az idősebb generáció legeredményesebb tagja! A Szeged és a BSE csapatával szerzett aranyérmek után az elmúlt szezont Veszprémben töltötte, de az Extraliga középmezőnye nyilván nem szakmai kihívás számára, ő sokkal jelentősebb feladatok végrehajtására hivatott. Úgy tűnik, mintha nem öregedne, ugyanolyan jó kedélyű, lelkes, elszánt, szakmailag motivált, sikeréhes, mint évtizedekkel korábban. Amikor Szegeden ügyvezetőként is tevékenykedett, egy évig Karagics Mátyást, egy évig pedig Nagy Pétert kérte fel edzőnek. Most nem tartanánk rossz ötletnek, ha ő kerülne Kecskemétre, de nyilván a kaposvári együttes irányításától sem riadna vissza. Szintén tökéletes megoldás mindkét helyre.

Oláh János: Játékosként hatszor volt bajnokcsapat tagja Csepelen, és edzőként is majdnem a csúcsra ért, de 1995-ben végül 3:2-es összesítéssel a Szeged nyerte a felejthetetlen bajnoki döntőt. Ami késik, lehet, hogy ebben az esetben sem múlik, hiszen szakmailag felkészült, alapos edzőről van szó, aki közismerten játékos-párti. Szerintünk mindkét helyen jól járnának vele.

Sándor Péter: A magyar edzők közül papíron, végzettség szerint ő a legképzettebb, hiszen az FIVB kurzusai közül többet is elvégzett. Jó elméleti szakembernek tartják. Sokáig a szövetségben dolgozott, de a munkaviszonya megszűnése után eltűnt, mostanában keveset hallani róla. Annak idején, Tatabányán eredményesen dolgozott férfivonalon, majd szövetségi kapitányként is tevékenykedett. Emberileg és szakmailag is igényes, valószínűleg nem bagóért vállalna edzői feladatot, ami egyébként teljesen normális, tegyük gyorsan hozzá!

Garamvölgyi Mátyás: Szintén egy kiváló szakember, jelenleg kispad nélkül. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy vágyik rá... De ha vágyik, nyilván akkor is ára van. Jelenleg a szövetségben valamelyik szakmai-edzői bizottság vezetője. Igazi régi vágású úriember, szerintünk mindkét csapat élére jó választás lenne.

Kelemen István: A Dunaferr SE utánpótlásedzője Kecskeméten született, s korában Kaposváron is dolgozott, tehát az említett két városban is otthon van. A motiváció, a szaktudás és a felkészültség nála is megvan, mi kell még? Bár Dunaújvárosban ismét felépített egy nagyszerű tehetségkutató és tehetséggondozó rendszert, amely egyre eredményesebb, ezért nem valószínű, hogy otthagyná a fiatalokat, de aki ismeri őt, az tudja, hogy egy komoly kihívásnak nehezen tudna ellenállni.

Ruffing Péter: Tíz év után leköszönt a Dunaferr vezetőedzői posztjáról, ezért az ő neve is szóba kerülhet bárhol. Nem véletlenül, hiszen felkészült, eredményes trénerről van szó, aki mindkét csapat élére jó választás lenne. A Dunaújvárosi Sportiskola igazgatójaként dolgozik, s mivel állását valószínűleg esze ágában sincs otthagyni (nagyon helyesen), így az ő szerepvállalására kevés az esély.

Botos Ferenc: Neve évről-évre felvetődik élvonalbeli női- és férficsapatoknál is. Nem véletlenül, hiszen mindkét vonalon volt bajnoki aranyérmes. A teljes eredménylistáját most nem soroljuk fel, hiszen ide kattintva megtekinthető. Maradjunk annyiban, hogy egy szerény, de az eddig elért eredményeire méltán büszke trénerről van szó, akinek a kisujjában van az egész szakma, ezt évek óta bizonyítja is Ausztriában, ahol rendkívüli megbecsülésnek örvend. Hogy hazahúz a szíve, azt a sümegi szerepvállalásával is bizonyította. Személye bárhol garancia a sikerre, persze a megfelelő háttér biztosításával. Osztrák munkáját nyilván csak egy hosszú távú, komoly kihívásért hagyná ott.

Szabó Gábor: Hiányzik a magyar röplabdasportból ez a szakmailag igényes, lelkes, motivált, jó kedélyű edző, akivel fennállásának legjobb eredményét érte el tavaly a Veszprémi RC. Távozása után hazaköltözött Dunaújvárosban, de ott nem számítottak rá. Talán már a játékot nem vállalná, de edzőként akár Kecskeméten, akár Kaposváron nagy tettek végrehajtására lenne képes!

Gyurkó Sándor: Nála szimpatikusabb, közvetlenebb, szerényebb embert és edzőt nehéz elképzelni. A sportág iránt rendkívül alázatos, rá is igaz, hogy motivált és szakmailag felkészült. Nagyon jól ért a játékosok nyelvén, róla rosszat még soha nem hallottunk senkitől. Irányításával a közelmúlt legjobb eredményét érte el a Kecskemét, hiszen egy évvel ezelőtt úgy lett ezüstérmes a bajnokságban és a Magyar Kupában is, hogy mindkét sorozatban alaposan megszorongatta a Kaposvárt. Azóta is szinte minden hazai meccsen ott van a lelátón, tehát abszolút képben van. A tréner tavaly így nyilatkozott: „Tizennégy éve folyamatosan dolgoztam edzőként is a tanítás mellett, úgy érzem, hogy szükségem van a leállásra. Az utóbbi időben egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni a testnevelő tanári és a röplabda edzői munkát. A nyári szünet két hónapja nem elég arra, hogy teljesen feltöltődjek, így pedig nem vállalhatom az a felelősséget, amit egy élvonalbeli csapat irányítása jelent. Szó sincs haragról, vagy sértődöttségről. Sok évvel ezelőtt Beregszászi Szabolcs, az első kecskeméti bajnokcsapat edzője mondta nekem, hogy ebben a munkában is szükség van egy-egy leállásra, és akkor kell újrakezdeni, amikor már valóban hiányzik, hogy visszaüljünk a kispadra. Ha majd ezt érzem, és szükség lesz rám, szívesen visszatérek akár utánpótlás korosztályúak, akár felnőttek edzőjeként.”

Nagy Péter: Évek óta Karagics Mátyás és Gyurkó Sándor váltogatja egymást a kecskeméti kispadon. Most rajta a sor!

Börcsök Csaba: Női- és férficsapatokkal is dolgozott már, legutóbb Angyalföldön, illetve Csepelen. Jelenleg rendkívül sikeres utánpótlásedző, de nyilván szívesen vállalna munkát ismét az élvonalban. Szakmailag felkészült, mindig lelkes és motivált, s ezt nagyszerűen át tudja adni a játékosainak. Kecskeméti születésű, ott vált kitűnő játékossá, miért ne térhetne haza, hogy edzőként is bizonyítson?

Címkék: kecskemét kaposvár röplabda extraliga

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr932884495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása