Olvasgatva a röplabdával foglalkozó internetes híradásokat, egy érdekes cikkre bukkantam. Fehér Tibor edző írta le az élményeit, meglátásait a Németországban tett szakmai útján észleltekkel kapcsolatban. A vendéglátó TG Biberach együttese a német másodosztály Déli-csoportjában szerepel, és a középmezőnyhöz tartozik.

A klub összesen tíz csapatot működtet, négy nőit, két férfit, egy vegyest, és három utánpótlást. A felnőtt női alakulat (amelyben egyébként a veszprémi Zsoldos Edina is játszik) meccseit három-négyszáz néző drukkolja végig. A hazai összecsapásokon saját büfét működtet a csapat, hogy bevételeit növelje. Öteurós belépődíjat szednek, ezzel is támogatva a költségvetést. A mérkőzéseken nincs jegyzőkönyv, pontosabban van, de nem papíralapú, az eseményeket egy laptopon rögzítik, miközben a szövetséggel folyamatos kapcsolatban állnak. De a hétköznapok sem hasonlatosak a magyar valósághoz.

A kisváros csarnokában két pályán két-két edzővel zajlanak a tréningek. Az utánpótlásra kiemelt figyelmet szentelnek, bambini, vagyis gyerek, U12-es, U13-as és U14-16 korosztályokra bontva készülnek a fiatalok, egészen más módszer, rendszer szerint, mint itthon. A német röplabdasport gyakorlatilag aranykorát éli, ezzel szemben elkeserítő, amivel itthon találkozunk. Magyarország hatodik legjobb férfiegyüttese a veszprémieké, mégis jó, ha átlagban ötven néző kilátogat a bajnokikra. Félprofi státusban működik a klub, így fordulhat elő, hogy két meghatározó ember a szezon közepén síelni megy, vagy, hogy a center és az utánpótlásedző év közben lelécel.

Az is megtörténhet, hogy amiatt kell hazánk hatodik legkiválóbb egyesületének besorolnia a helyi egyetemi sportklubba, mert az utánpótlása romokban hever, és így csupán egy korosztályos alakulat indítása lenne kötelező (mert két-három csapatot kiállítani már nem tud). A magyar röplabdasport a némettel ellentétben korántsem az aranykorát éli, inkább soha nem látott mélyrepülésben van. Persze most mondhatjuk, minden csak pénz kérdése. De tényleg, minden csak az anyagiakon múlik? Szerencsére akad, aki Veszprémben is hisz a változásban és a változtathatóságban. Lehet, hogy van még remény?

(forrás: Veszprém megyei Napló)