2008-at írtunk, csapat és szurkoló bajnokavatásra készült a Folyondár utcában. Meg is telt a lelátó, a hangulat pedig elképesztő volt. Volt egy csapat, amely a bajnokság során oly sokszor bizonyította, hogy megérett a sikerre, és volt egy szurkolótábor, amely bizonyította, hogy jóban-rosszban kiáll szeretett klubja mellett. Akkor az ellenfél az esélyesebbnek kikiáltott NRK-Nyíregyháza volt, a helyzetet pedig tovább nehezítette, hogy a pályaelőny is a szabolcsi együttesé volt.

A döntő első meccsén a Bujtosi Szabadidőcsarnokban a Vasas nagy pofonba szaladt bele, kikapott 3:0-ra. Azonban volt visszaút! Két nappal később hazai pályán visszavágtak az óbudaiak, és drámai meccsen 3:2-re nyerni tudtak. A lendület nem tört meg, jöhetett a harmadik találkozó. Egy önbizalommal telt csapat utazott el országunk keleti végébe, hogy tovább menetelve, megrendítő csapást mérjen ellenfelére. Ez sikerült is, a Vasas fantasztikus meccsen 3:0-ra nyert Nyíregyházán. Készült is mindenki a negyedik találkozásra. Senki nem gondolta, hogy az NRK innen még fel tud állni. Már a kezdés előtt fél órával kiváló volt a hangulat, szóltak a dobok, lengtek a zászlók, a pályán pedig mindenre elszánt, mosolygós Vasas-játékosokat lehetett látni. A kezdésre körülbelül ezer néző gyűlt össze, régen látott hangulatot varázsolva a röplabdameccsre. Ki ne emlékezne arra találkozóra, fantasztikusan játszottak a lányok, ám nem ijedt meg a Nyíregyháza, sőt hihetetlenül küzdött! A Mocsnik, Adler játékvezetői duó pedig támogatta is ezt a küzdelmet... Döntő helyzetekben tévedtek a Vasas kárára. Tudom, hogy a legkönnyebb mást hibáztatni, és még annál is könnyebb a játékvezetőre fogni a vereséget. Akkor még nem lehetett bajnok a Vasas, pedig tagjai mindent elkövettek érte, mindenki arra készült, ám drámai meccsen kikapott a csapat 3:2-re. Padlóra került mindenki, csapat és szurkoló is. Nem volt sok idő a pihenésre, két nappal később ismét pályára kellett lépni. A lányok pedig tették a dolgukat. Elfeledték a negyedik meccset, és csak a mindent eldöntő ötödikre koncentráltak. Felálltak a padlóról, leutaztak Nyíregyházára, és bajnokok lettek, az öröm pedig határtalan volt.

És eltelt három év!

2011-et írunk, csapat és szurkoló bajnokavatásra készült a Folyondár utcában. Meg is telt a lelátó, a hangulat pedig elképesztő volt. Volt egy csapat, amely a bajnokság során oly sokszor bizonyította, hogy megérett a sikerre, és volt egy szurkolótábor, amely bizonyította, hogy jóban, rosszban kiáll szeretett klubja mellett. Az ellenfél az esélyesebbnek kikiáltott BSE, a helyzetet pedig tovább nehezíti, hogy a pályaelőny is a riválisé. A döntő első meccsén a Városmajorban nagy pofonba szaladt bele a Vasas, kikapott 3:0-ra. Azonban volt visszaút! Két nappal később hazai pályán visszavágtak az óbudaiak, és hihetetlenül jól játszva, 3:0-ra nyerni tudtak. A lendület nem tört meg, jöhetett a harmadik találkozó. Egy önbizalommal telt csapat érkezett a Szamos utcába, hogy tovább menetelve, megrendítő csapást mérjen ellenfelére. Ez sikerült is, fantasztikus meccsen, két év után elsőként, hazai pályáján győzte le a BSE-t a Vasas. Úgy, hogy még szettet sem vesztett! Készült is mindenki a negyedik találkozásra. Senki nem gondolta, hogy az ellenfél innen még fel tud állni. Azonban ezúttal volt egy hetük arra, hogy összeszedjék magukat. Már a kezdés előtt fél órával kiváló volt a hangulat, szóltak a dobok, lengtek a zászlók, a pályán pedig mindenre elszánt, mosolygós Vasas-játékosokat lehetett látni. A kezdésre körülbelül ezer néző gyűlt össze, régen látott hangulatot varázsolva a röplabdameccsre. Aki kint volt, sokáig emlékezni fog erre a találkozóra, fantasztikusan játszottak a lányok, ám nem ijedt meg a nagy rivális, sőt hihetetlenül küzdött. A Mezőffy, Adler játékvezetői duó pedig támogatta is ezt a küzdést. Döntő helyzetekben tévedtek. Tudom, hogy a legkönnyebb mást hibáztatni, és még annál is könnyebb a játékvezetőre fogni a vereséget. Most még nem lehetett bajnok a Vasas, pedig mindent elkövetett érte, mindenki arra készült, ám drámai meccsen kikapott a csapat 3:2-re. Padlóra került mindenki, csapat és szurkoló is. A pályán – csak úgy, mint három éve – síró Vasas-játékosokat lehetett látni. De pihenésre nincs sok idő. Vasárnap ismét pályára kell lépni! A lányok pedig tenni fogják a dolgukat. El kell felejteni a negyedik meccset, és csak az ötödikre koncentrálni. Fel tud állni a padlóról a Vasas, ezt bizonyította oly sokszor. Az oroszlánt pedig a saját barlangjában legyőzni a legnagyobb dicsőség!

2008-ban sikerült, 2011-ben is sikerülnie kell! A történelem ismétli önmagát?!

(forrás: vasasvolley.hu)