A Dinamo Moszkva 3:0-ra kikapott a szintén orosz Zenit Kazanytól a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Az olaszországi Bolzanóban zajló négyes döntő első napján a magyar játékos exkluzív interjúban értékelte a meccset a helyszínről tudósító hunvolley-blog-nak.
Nem játszott jól a Dinamo Moszkva, ahogy mondani szokták, fejétől bűzlik a hal, és bizony a csapat irányítójának, előkészítőjének gyengélkedése ezúttal is rányomta bélyegét az együttes teljesítményére. A feladó, Szergej Grankin többször rosszul választott, többször pontatlan volt, ezért az ütőknek nagyon nehéz feladatuk volt. Nem is nagyon tudták megoldani.
Veres Péter kapta a legtöbb nyitást a mezőnyben (26), és ezek szinte kivétel nélkül bivalyerős bombaszervák voltak, mégis 62 százalékos tökéletességgel bejátszotta őket. 18 támadásából kettőt rontott, kettőt blokkoltak vissza, nyolc pontot szerzett (44%). Kilenc nyitásából hármat rontott, ászt nem szervált, egyet blokkolt, tehát összesen kilenc ponttal zárt.
A lefújás után természetesen nyújtás következett, de azután is meglehetősen nehezen tudott szabadulni, hiszen előbb természetesen a nyíregyházi szurkolói különítménnyel váltott néhány szót, majd két tévétársaságnak adott interjút, után az autogramkérők és a közös fényképre áhítozók kívánságainak tett eleget, végül a Trentino őt éltető szurkolóival beszélgetett. Ez is arról árulkodik, hogy Veres Péter rendkívül népszerű a nemzetközi röplabdaéletben.
– Mik voltak a vereség legfőbb okai?
– Nem szoktam hibáztatni senkit, de úgy vélem, hogy ma este sok múlt a feladónkon – mondta csalódottan Veres Péter. – Azt mindenki tudja Oroszországban, hogy ő az elsőszámú feladó a válogatottban, és mióta ő játszik, nem nyertek meg semmit. Nemhiába... Most már értem, hogy miért. Amikor jön egy fontos meccs, akkor nagyon idegesen játszik, kapkod, és a legfontosabb pillanatokban a legrosszabbat választja. Erről én igazából most bizonyosodtam meg. Eddig vele nagyon jó kontaktusom alakult ki a bajnokságban, remélem, ez folytatódik is. Sajnos a legrosszabbkor jött neki ez a formája. Néztem a meccs után a statisztikát, a nyitásfogadásunkkal nem volt gond, az ütések is hellyel-közzel jók voltak. Valószínűleg az volt a baj, hogy egyrészt védekezésben voltunk gyengék, illetve a Kazany erősebb volt, másrészt Grankin a legrosszabbkor választott rosszul. A feladóátlónk, Jakovlev általában jó teljesítményt nyújt, ma sajnos ő is gyengélkedett
– Milyen a csapat cserefeladója, őt nem lehetett volna megpróbálni kritikus helyzetben?
– Nyugodtan meg lehetett volna próbálni, mert vele is ugyanúgy szoktunk edzeni együtt. Tudni kell – Magyarországon belül el merem mondani, remélem, nem jut vissza Oroszországba –, hogy Grankin nagyon nagy kedvenc a klubnál. Ez azt jelenti, hogy őt addig nyomják, amíg áll a lábán. Szerintem, ha eltörne a lába, akkor is ő játszana...
– Fel volt rá készülve, hogy ilyen elképesztően sok nyitást kap?
– Arra nem számítottam, hogy ilyen nagy számban engem szerválnak. Azt tudtam, hogy főleg engem fognak nyitni, mert egész Oroszországban ki akarnak venni a támadásokból, ez minden ellenfelünk taktikája. Az volt nagy baj, hogy a feladónk nem bízott meg bennem, azt hitte, hogy nem fogok odaérni a támadásokhoz, pedig nagyon jól ismer, tudja, hogy ha nyitást fogadok, akkor sincs gond, mert akkor is odaérek a labdákra. Ma bejött ez a taktika a Kazanynak. Leginkább a centereinket és a feladóátlónkat nyomta a feladó. Egyébként nem bánom, hogy rám nyitnak, mert legalább így játékban vagyok.
– Mennyire motivált, illetve hogy ismeri a társait, ők mennyire motiváltak a vasárnapi bronzmeccs előtt?
– Ebben a pillanatban szerintem senki, semennyire, mert közvetlenül egy vesztes meccs után vagyunk. Az biztos, hogy meg fogunk tenni mindent a harmadik helyért, mert egy éremmel nyilván jobb hazatérni, mint negyedikként. Utána egyből kezdődik nekünk a rájátszás. Ezúttal is motiváltak voltunk meccs előtt, de hamar elvesztettük szerintem, pedig ez nem jellemző ránk. Oroszországban, a bajnokságban én teljesen más csapatot láttam eddig.
