Lassan egy éve, 2010 áprilisának közepén szenvedett vállsérülést a Kalo-Méh-Kecskeméti SE csapatkapitánya, Tóth II. Gábor. Bár az előzetes számítások alapján már a téli szünetben edzésbe kellett volna állnia, a rutinos ütőjátékost még mindig fájdalmak gyötrik, most újabb kezeléseknek veti alá magát, de ha nem javul, a műtét sem kizárt.
„A szüleimnél lakom, s minden időmet kitöltik a különböző kezelések – kezdte nem éppen feldobott hangulatban Tóth II Gábor, akit Szekszárdon ért utol a Petőfi Népe. – Sajnos nagyon lassan javul a vállam. A múlt héten beálltam a barátokhoz játszani, s jó, ha a mozdulatok harminc százalékát meg tudtam csinálni. Azokat is csak egy irányba, tehát mondjuk keresztbe egyáltalán nem tudok ütni, erőset sem, csak úgy pörgetve.”
A kecskeméti szurkolók egyik kedvence hozzátette: erősíteni tud, de például futni még nem. Most új orvosnál járt, aki kiderítette, hogy meszesedés van a vállában, pont ott, ahol fájdalmai gátolják a mozgását. „A gyógytornászom ajánlotta az új orvost – folytatta a kiváló röplabdázó. – Hivatalosan ütközési szindrómába szenvedek. Most két alkalommal úgynevezett lökéshullám-terápián veszek részt. Jövő csütörtökön megyek kontrollra, addigra komoly javulást kell észlelnem, egyébként valószínűleg meg kell műteni a vállamat.”
A kecskeméti csapat edzője, Karagics Mátyás nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy februárban már számít egyik legjobbjára, aki azonban nem ennyire optimista. „A szívem azt mondja, hogy ha nem is február elején, de a hónap végén valóban a csapat rendelkezésére állhatok – magyarázta Tóth II Gábor. – Hiába lenne komoly javulás a kezelések hatására, ahhoz, hogy a versenyformámat elérjem, legalább három hétre lenne szükség. Mindent megteszek ennek érdekében, vállalom a nagyon drága kezelések költségeit is. Lassan felélem a profiként Prágában félrerakott tartalékaimat, tehát már a kereset miatt is nagyon szeretnék újra röplabdázni. Ám ha józanésszel belegondolok, hogy lassan tíz hónapja sérültem meg, és azóta mennyit javult az állapotom, nos, akkor az eszem azt mondatja velem, hogy az idei bajnokságban már nem léphetek pályára. Ez szörnyű volna, és lelkileg is nehezen dolgoznám fel. Inkább arra összpontosítok, hogy javuljon a vállam, és hamarosan röplabdázhassak.”
A hunvolley.blog csapata az olvasóink nevében is jobbulást és mihamarabbi visszatérést kíván Titónak!
(forrás: kesport.hu)
