Néhány napja ismét aggasztó, vagy mondhatjuk úgy, a szokásos hírek érkeztek a zuhanyhíradóban a szövetség irányából. A fővezérkarhoz igencsak közelálló forrásunk azt jelentette, hogy az Euroligára készülő felnőtt női válogatottnak el kellett hagynia a tiszaújvárosi edzőtábort.

Kidobták a csapatot, mert egy ideje nem sikerült kifizetni a közelmúltbeli ott-tartózkodások költségeit. Néhány nappal ezelőtt, amikor mindezt hírül vettem, nem írtam meg. Isten látja lelkemet, most az egyszer nem akartam, hogy megint azt mondhassák, én keverem a szart, én keltem a hangulatot. Én, a szövetség örökös, egyszemélyes ellensége!

Erre mi történik? Egyszer csak olvasom, hogy:

„Milliós tartozás: kidobták a magyar válogatottat az edzőtáborból!

Tiszaújvárosban kezdte, de a szövetség tartozása miatt ott nem folytathatta tavaszi felkészülését az Euroligára készülő magyar női röplabda válogatott, amely jelenleg Miskolcon készül a sorozatra.”

Aztán olvasom tovább, ide kattintva...

„És hogy mindez ne legyen elég, az együttesnek ― amely ugyan a terveknek megfelelően Tiszaújvárosban kezdte a felkészülést, csakúgy, mint tavaly tavasszal és ősszel ― múlt hét pénteken el kellett hagynia a várost, miután a Tiszaújvárosi Sport Park Nonprofit Kft. (akivel a Szövetség szerződésben állt) nem tudta tovább hitelezni a kifizetetlen edzőtábort.”

Hát ez a helyzet. Nem írtam meg én, megírta más! Hála a nagyon jó istennek! Úgy látszik, az egyszemélyes hadsereg (személyem) ellenségképét módosítani kell odafenn, de a tanulságok közül ez elenyésző. A lényeg szerintem a következő. Van a cikkben egy mondat, amely így szól: „most aztán ki is borult a bili, hiszen a pletykák igaznak bizonyultak...” Ezzel nem értek egyet, illetve egyelőre csak részben.

A bili akkor borul ki, és nekünk, a sportágat valóban szerető és féltő bili-kiborítóknak akkor lesz okunk elégedettségre, ha maradéktalanul, teljesen és biztosan elérjük azt, ami az egyetlen célravezető ebben a helyzetben: a sportág minden tagjának, de legalábbis a nagytöbbségnek felnyitjuk a szemét!

Ha egyvalaki (én) folyamatosan figyelmeztet, hogy a díszes cukormáz alatt rohad a dobostorta, az nem elég. Ha már ketten csinálják/csináljuk ezt, az is kevés. De nem is az a legfontosabb, hogy minél többen írjunk/írjanak az átverésről, és a háttérben zajló eseményekről, hanem az, hogy minél többen olvassák, és minél többen megértsék, felfogják ezeket!

Azt is volt szerencsém olvasni, hogy az elnök a közelmúltban Miskolcon járt, és körüludvarolta az elöljáróságot. S mit tesz isten, a tiszaújvárosi kirúgatás után most egy házzal (nem egyházzal, és nem is fegyházzal, bár utóbbinak lassacskán eljön az ideje...) odébb vert sátrat a válogatott. Jelentős földrajztudományi ismereteket nem igényel, hogy megállapítsuk, ugyanarról a megyéről van szó! Vajon a megyeszékhelyen nem tudnak arról, mi történt harminc kilométerrel arrébb? Vajon ők nem fognak rákérdezni, hogy WTF?!

Más. Hónapok óta megy a parasztvakítás, a porhintés, a hülyítés, a népbutítás a társaságiadó-kedvezményben (TAO) érintett látványsportág-rendszerrel kapcsolatban. Megy az aláírásgyűjtés, hogy bekerüljön a pikszisbe a röplabda is! Ezt küldték a kluboknak, e-mailben:

„Kérem, hogy a mai naptól az elkövetkezendő 1 hónapban minden mérkőzéseteken, eseményeteken legyen elérhető a mellékelt aláírási ív a játékosok, szülők, szurkolók, szimpatizánsok számára. Nyomtassátok ki, sokszorosítsátok! A sportcsarnokok bejáratánál legyen egy ember, aki kitölteti és aláíratja az ívet azokkal, akik szeretnék, hogy a társasági adóból forráshoz juthasson a magyar röplabda utánpótlása.”

Nincs ezzel az égvilágon semmi baj, csupán egy szépséghiba: április 23-án sikerült kiküldeni, a bajnokság pedig egy héttel később véget ért. Milyen elkövetkezendő 1 hónapról tetszik beszélni? Azt sem tudják, meddig tart a bajnokság?!

Ezen kívül egyébként mit tesz a drágalátos szövetség? Mit tesz azért, hogy legyen pénze? Mit tesz a csapatokért? A legfrissebb jelentések szerint 44 millió forint körül van az össztartozás (sajnos nem összetartozás), a munkatársak februárban kaptak utoljára fizetést, és van, aki már a betegszabadságát tölti. Igaz ez?! Mi a megoldás? Vagy legalább: mik a tervek a megoldásra? Mi a helyzet az elnökségben ülő üzletemberekkel? Semmi?! Csak a TAO-hülyítéstől várjuk/várhatjuk a megváltást?

Azon egyébként gondolkozott már valaki, hogy ha esetleg valamikor egyszer bővíteni fogják a kiemelten támogatott sportágak körét, akkor a röplabda helyett olyan tradicionális magyar sikersportágak kerülnek be, mint az úszás, illetve a kajak-kenu?!! Logikus, nem?!

És még mielőtt valaki belemagyarázná: természetesen nem vagyok a TAO-kezdeményezés ellen, csak azért, mert a szövetség mellette van. Én lennék a legboldogabb, ha egyszer valami csoda folytán összejönne. De mivel ez nekem semmilyen szinten nem pénzügy, hanem szívügy, fontosnak, pontosabban: a legfontosabbnak azt tartom, hogy megpróbáljam felnyitni a sportág minden tagjának, de legalábbis a nagytöbbségnek a szemét! Nekünk ebben áll a felelősségünk!

Hogy tényleg boruljon a bili!