Huszonhat évesen apa lett az egyik legtehetségesebb magyar röplabdázó, Németh Szabolcs. A fiatal válogatott játékos, aki korábban a kaposvári együttes tagjaként többször nyert bajnokságot és kupát, napjainkban már Olaszországban üti a labdát.

Az A2 Ligában szereplő Sidigas Atripalda együttesében, Avellino egyik kerületében él Szabolcs, aki az elmúlt években megfordult Ausztriában, Németországban és Romániában is, napjainkban viszont a közelmúltban született, Benett nevű fia jár gondolatai középpontjában.

― Őszintén megmondom, volt elképzelésem arról, hogy milyen érzés lehet apának lenni, de az, amikor a kezemben tarthattam a kisfiamat, leírhatatlan érzés ― mondta Németh Szabolcs. ― Ha mégis szavakban kellene kifejezni, akkor csak a csodálatos, fantasztikus és a büszke szót tudnám mondani.

― Tudtátok, hogy fiúgyermeketek lesz?
― Én a meglepetés örömével szerettem volna élni, de feleségem, Orsi nem bírta ki, hogy ne mondja el, szóval, igen, már tudtuk.

― A gyermek a Benett nevet kapta, egyszerű volt a névválasztás?
― Igen, mert ha kislány lett volna, akkor mindketten ugyanazt szerettük volna, de mivel kisfiú született, aki ugye apa büszkesége, szabadabb volt a kezem, és rám hagyta a párom a választást. Persze még felvetődött néhány variáció, de végül így döntöttünk.

― Mit gondolsz, Benett is válogatott röplabdázó lesz?
― Benne van a pakliban. Szeretnénk, ha majd sportolna, de ő is, mint én annak idején, majd eldönti, hogy mit szeretne. De az sincs kizárva, hogy zongorista lesz.

― Időközben visszatértél Olaszországba, a család másik része viszont Magyarországon maradt. Nehéz időszak ez?
― Szerencsére még pont otthon voltam, amikor szültünk, aztán vissza kellett térnem klubomhoz. A napi kapcsolat természetesen megvan az otthoniakkal, úgyhogy nem maradok le semmiről, de várom, hogy újra együtt lehessen a család.

― Hogy alakult eddig a szezonod Itáliában?
― Nekem személy szerint nagyon jó évem volt! A sérülésemet megelőzően ott voltam a 11. helyen a pontszerző-listán, és nyitásfogadásban is eléggé előkelő helyen álltam a rangsorban. Ebben a szezonban sok minden ellenünk szólt: a bajnokság első felében a feladóátlónk volt sérült, most meg én. A bajnokságban összesen csak hét meccs volt, amikor mindketten a pályán lehettünk, és abból hatot meg is nyertünk. Sajnos egy nagyon komoly bokasérülést szenvedtem, de szerencsére a vizsgálatok után kiderült, hogy semmi sem szakadt el. Eléggé csúnya látvány volt.

― Milyen állapotban vagy most?
― Köszönöm, egyre jobban vagyok, már edzem is körülbelül két hete, eddig tartott a rehabilitációs időszak. Ha bennmaradunk, és lesz rájátszás, akkor ott már tudok is játszani. Ha netán kiesnénk, akkor másfél hét múlva már otthon is vagyok. Ha lesznek még mérkőzéseink, akkor még egy hónapot töltök kint, aztán sietek haza a feleségemhez és a kisfiamhoz.

(forrás: somogysportja.hu)