Az aranydiplomás, életműdíjas pedagógus, röplabdaedző életének 80. évében, rövid szenvedést követően, váratlanul elhunyt. Gyászszertartását január 6-án, 11 órakor a szegedi Fogadalmi templom altemplomában tartják. Családja kéri a búcsúztatásán résztvevőket, hogy kegyeletüket egy szál virággal róják le.

1980-ban nagy tervekkel és ügybuzgalommal érkeztem Szegedre, hiszen Hajdú Béla, Thurzó Gábor, és a vezér, Sipos Mihály azt kérte tőlem, hogy három év alatt próbáljunk minőségi röplabdát csinálni a városban. Hosszú idő telt el azóta, és nagyon sokan, köztük én is próbáltam megfogalmazni, értelmezni azt a 15 évet, amely az NB II hetedik helyétől az Extraliga bajnoki címéig és a Magyar Kupa-győzelemig vezetett. Próbáltuk megfogalmazni a szakmai és társadalmi hatásokat, amelyek mindenképpen hozzásegítették csapatomat a töretlen előrehaladáshoz.

Sok mindenki kapott vállveregetést, elismerést, egzisztenciát, de talán a legnagyobbak, akik nélkül ez a produkció nem jöhetett volna létre, vagy saját akaratuk miatt, vagy a nagy üdvrivalgástól elnyomva a háttérbe kerültek. Ma úgy érzem, Titkos Lajos bátyánk nélkül Szeged város férfi röplabdasportja félkarú óriás lehetett volna csak, és valószínűleg a bajnoki címeknek is egyik legfőbb letéteményese volt a kiváló testnevelő-tanár. Amolyan igazi őszinte, konzervatív pedagógus volt, aki szinte minden héten igényelte, hogy az edzéseit látogassam, kritizáljak, de főleg dicsérjek, ha úgy látom. Petheő Gábor, Rácz László, Polgár Gábor, Csíkos Gábor, Hulmann Zsolt neve nagyon jól cseng, amikor a kilencvenes évek szegedi röplabdasikereiről beszélünk. De azt csak én tudom igazán, és Nusser Elemér kollégám, hogy a 14 éves korban „félkészen” átadott fiúk Titkos Lajos műhelyéből kerültek egyre feljebb és feljebb a ranglétrán, mígnem a bajnokcsapat méltán népszerű alapembereivé váltak.

Lajos bácsi! Úgy gondolom, a szegedi férfi röplabdasikerek nélküled nem jöhettek volna létre! Vigyázó szemeid mindörökké rajtunk legyenek!

Nyugodj békében!

Nyári Sándor