A Ramada Plaza Budapest Hotelben tartotta évzáróját a bajnoki ezüstérmes Vasas Duna Autó Óbuda felnőtt csapata. Az eseményen megjelentek a klub és a szakosztály vezetői, valamint támogatói, a Vasas SC két olimpiai aranyérmes legendája, Gedó György és Ihász Kálmán, és természetesen a játékosok sem hiányoztak.
Fördős László szakosztályelnök köszöntőjében az elismerés hangján szólt az együttes mögött hagyott idényről, hangsúlyozta, a kiváló szakmai munka, a szponzorok önzetlensége és a játékosok odaadása együttesen eredményezte a sikereket felnőtt- és utánpótlásvonalon egyaránt. A következő idényben a korosztályos együttesekhez hasonlóan a felnőtt csapat is Vasas-Hofeka-Óbuda néven szerepel majd, egyúttal a szakosztályelnök megköszönte a korábbi névadószponzor, a Duna Autó eddigi szerepvállalását.
Markovits László a Vasas SC ügyvezető elnöke a hosszú távú terveket, a szakmai, az infrastrukturális és a financiális oldal egységét ecsetelte. Ezután a jelenlévő támogatók jóvoltából az ezüstérem kiharcolói – Dékány Bernadett, Miklai Zsanett, Takács Zsófia, Nagy Eszter, Milovits Júlia és Vatai Gabriella – jutalmat vehettek át, amit a társak nevében Takács Zsófia csapatkapitány köszönt meg.
Örömteli hír, hogy Óbuda önkormányzata a jövőben is a szakosztály mellett áll, sőt lehetséges, hogy az eddigieknél nagyobb részt vállal a működtetésből. Szintén mindenki megelégedésére szolgálhat az a tény is, hogy Jókay Zoltán vezetőedző további kétéves szerződésben kötelezte el magát a Vasas mellett, és a szakmai célok komolyságát jelzi, hogy az együttes ősszel kihasználja indulási lehetőségét a harmadik számú európai kupasorozatban, a Challenge Kupában.
Mindenki szomorúan fogadta viszont Vatai Gabriella elhatározását, aki felhagy az aktív játékkal, és a jövőben sportvezetőként szeretné megmérettetni magát.
„Egyáltalán nem volt könnyű döntés, hiszen tizennyolc éve a röplabdázom, ebből kilenc évet a Vasasban húztam le – mondta a liberójátékos. – A tavalyi évtől azonban a körülmények úgy alakultak, hogy mindezt főállású munka mellett kellett tennem. Akkor úgy vágtam bele, hogy a mindennapok során majd kiderül, bírom-e. Eddig ment, de most már egyre inkább éreztem, hogy elég volt ebből a feszített tempóból. Gyakorlatilag reggel fél kilenctől este fél kilencig a Folyondár utcában töltöm a napjaimat, hiszem az itt működő Sport- és Táncközpont munkatársa is vagyok. Sokan kapacitáltak, hogy maradjak, tréningezzek kevesebbet, de én maximalista vagyok, csak úgy tudnék magammal elszámolni, ha teljes erőből dolgozom, de ez most nem megy. Megkönnyítette a döntésemet, hogy távozásommal nem hagyom cserben a csapatot, hiszen posztomon ott van a roppant tehetséges Lévai Vivien, akinek idei teljesítménye után nyugodt szívvel adom át a stafétabotot. Jó szívvel emlékszem vissza erre az idényre. A végére nagyon belejöttünk, a döntőben esélytelen, leírt csapatként bizonyítottunk a kívülállóknak és magunknak is. Megérett a csapat a fináléra, elhittük, hogy megdolgoztunk az eredményekért, azt hiszem, az erkölcsi győztesek mi voltunk, noha az eredményhirdetésnél csak az ezüstérem jutott nekünk. Személy szerint nekem, sokat tapasztalt sportolóként is rengeteg tanulságot hozott ez az időszak. Remélem, lesz lehetőségem arra, hogy a csapat körül tevékenykedjek a jövőben, az ambícióm és a végzettségem mindenesetre megvan hozzá.”
Takács Zsófia csapatkapitányként hasonló cipőben járt, hiszen a Toldy Ferenc Gimnázium testnevelő-tanárnőjeként heti huszonkét órában próbálja a sport szeretetét diákjaiba plántálni. Nem is eredménytelenül, hiszen a VI. korcsoportos diákolimpián aranyérmes lett tanítványaival, akiknek hetente még két edzést is tart. Így aztán nem csoda, hogy értékeléséből nem hiányzott néhány pedagógiai szempont sem.
„Nagyon gyorsan eltelt ez az év, ami szakmai szempontból nagyon hullámzó volt – mondta a csapatkapitány. – A bajnokság összképe végül egyértelműen pozitív lett, míg a kupadöntőt én kudarcként éltem meg, komoly hiányérzet van bennem emiatt. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a versenyrendszer véleményem szerint meglehetősen átgondolatlan volt. Akadt tíz nap, amikor öt tétmeccsen kellett teljesítenünk, majd következett egy hosszabb mérkőzésnélküli szakasz. Az edzők cseppet sem voltak könnyű helyzetben, hiszen így formát alakítani meglehetősen reménytelen vállalkozás. Sajnos a döntőben meg is ittuk ennek a levét, a harmadik mérkőzés után megtörte a lendületünket az egy hét szünet. Pedig akkor egy szerkezeti váltás után jó passzban voltunk, ment a játék, közel voltunk a végső sikerhez. Noha csak három-négy évvel vagyok idősebb csapattársaim zöménél, Vatai Gabival mégis mi ketten képviseltük a rutint a csapatban. A fiatalok ebben a szezonban rengeteget fejlődtek, mindenki hozzá tudta tenni a maga részét az együttes játékához. Az edzéseken szerencsére hagyták magukat irányítgatni, bár azért nem volt könnyű mindenkivel megértetni a gyakorlások fontosságát, azt, hogy munka nélkül nincs eredmény. Remélem, hogy többé-kevésbé együtt marad ez a társaság, az viszont biztos, hogy Gabi nagyon fog hiányozni. Természetesen szeretném én is folytatni, nagyon meghatározó számomra Jókay Zoltán személye, olyan felkészült edzőnek tartom, akitől rengeteget tanulhatok.”
(forrás: vasassc.hu)
