A Dunaferr, a Kazincbarcika, a Veszprém és a Szolnok korábbi játékosa, Kecskeméti Péter már az első külföldi idényében nagy siker részese, hiszen a nagybányai CS Stiinta Explorari színeiben bejutott a román bajnokság döntőjébe! Ez a Baia Mare együttesének 18 éve nem sikerült. A magyar feladóval a finálé helyszínén beszélgettünk!

• Az első mérkőzés tudósítása, képgalériákkal
• A második mérkőzés tudósítása, képgalériákkal

– Úgy tűnik, pályafutásod első légiós évében nagyon jó helyre kerültél!
– Igen, nagyon örülök! Szerencsém volt, hogy ehhez a csapathoz kerültem, nagyon jól érzem itt magam. Sokkal jobb körülmények között edzünk, mint otthon.

– Szokatlan, hogy valaki külföldre tud igazolni menedzser nélkül. Neked hogyan sikerült?
– A Nyíregyháza játékosa, Szilágyi Botond itt született, rajta keresztül vettem fel a kapcsolatot ezzel a csapattal, mert mondta, hogy feladót keresnek. Ő segített nekem, megszervezte, hogy kijöhessek három napra, próbajátékra, és utána sikerült megegyeznem a vezetőkkel.

– A körülményekkel, és a bajnokság színvonalával kapcsolatban mire számítottál, és ahhoz képest mit tapasztaltál?
– Ennél egy kicsivel rosszabbra számítottam, de hasonlóra, és kellemes meglepetés volt.

– A két élcsapatnál, a Constantánál és a Zalaunál elég jelentős játékosvándorlás volt a szezon közben, és az edzők is cserélődtek, nálatok viszont ilyen szempontból teljes nyugalom volt.
– Nálunk ez az idény egyébként is teljes nyugalomban telik. Egyetlen alapcélkitűzés volt, a négy közé kerülés, mivel a csapat az elmúlt három vagy négy évben csak az ötödik helyen tudott végezni. Idén a negyedik helyet szerették volna, erre készültünk, semmi másra. Nyugodt szezon volt.

– A negyeddöntő nem kezdődött kifejezetten nyugodtan, mert hazai pályán kikaptatok az Unirea Dej ellen. Aztán idegenben nyertetek, s ezzel elkezdődött egy sikersorozat!
– A hazai 3:2-es mérkőzés egy nagyon feszült meccs volt, piros lapokkal, az idegenbeli hasonlóképpen. Úgy tűnt, az ötödik szettre egy kicsit megrendült a Dés, mert 15:3 lett az eredmény nekünk. A harmadik meccsen folytattuk azt az ötödik játszmát, és 3:0-ra győztünk. Ezzel a négy közé jutottunk, és egy örömjáték kezdődött a Constanta ellen.

– Az elődöntőbe óriási fegyvertény volt a két idegenbeli 3:2-es siker!
– Igen, azon először mi is meglepődtünk, hogy nyerni tudunk ott, aztán megpróbáltuk még egyszer, és újra sikerült! Élveztük a játékot, szerintem ezért jött össze.

– A döntőben 2:0-ra vezet a címvédő Zalau, amelyet talán jobban is meg tudnátok szorongatni...
– Teljesen más stílusú játékot produkálnak, mint a Constanta. Nagyon veszélyesen, kockázatosan nyitnak. Több hibával ugyan, de nagyon sok ászt is kapunk, ezért nem olyan folyamatos szerintem a játék. Abban kellene egy kicsit fejlődnünk, hogy az ilyen gyors játékkal szemben is fel tudjuk venni a versenyt.

– Viszonylag sok itt a reklamáció, gyakran áll a játék. Ez gyakori?
– Igen, itt az nem újdonság, hogy megáll öt percre a játék. Ezeken a meccseken még teljesen baráti hangulatban zajlott a játék, ennél azért súlyosabbak is előfordultak már ebben a bajnokságban.

Címkék: románia nagybánya román röplabda mare kecskeméti baia mare baia

A bejegyzés trackback címe:

https://hunvolley.blog.hu/api/trackback/id/tr572835088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása