A tragikus hirtelenséggel elhunyt Szekér László temetése Március 4-én, pénteken 12 órától lesz a nyíregyházi Északi temető főbejárati ravatalozójában. A család úgy döntött, lehetőséget ad arra, hogy aki egy szál virággal és adománnyal kívánja leróni tiszteletét, az a ravatalozóban elhelyezett urnába ezt megteheti.
A Nyíregyházi Főiskola dolgozóinak búcsúja Szekér Lászlótól.
Elment munkatársunk, kollégánk, Szekér László, tudjuk, hogy a barátunk hagyott itt bennünket. Nagyon hiányozni fog nyugodt, mindig kiegyensúlyozott modora, finom visszafogott humora. Jó volt vele találkozni, beszélgetni, együtt dolgozni. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, egy-két jó poénnal mindig fel tudta vidítani a társaságot.
Amilyen a személyisége volt, úgy végezte a munkáját is, csendben, szerényen, de mindig pontosan, precízen. Lehetett szó órarendkészítésről, tanszéki rendezvény szervezéséről, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség régiós szervezeténél végzett titkári tevékenységről, a röplabdacsapat edzéséről, nyugodtak lehettünk, és tudtuk, Laci mindig időre és pontosan elkészül a munkával.
A tanszéken kollégái, hallgatói mindannyian szerették és tisztelték. Megértő és segítőkész volt, bárki fordulhatott hozzá gondjaival, problémáival, kedvességével, tanácsaival, sok hallgatót átsegített a nehézségeken. Önzetlenül segített, sokszor erőn felül, ő viszont sohasem kért segítséget, többnyire magányos harcosként oldotta meg feladatait. Nélkülözhetetlen oktatója volt a főiskolai sítáboroknak, itt is megcsodálhattuk humorát, hangulatteremtő képességét.
A nagy szerelme a röplabda volt. Középiskolai tanulmányai után egyenes út vezetett a Testnevelési Főiskolára. Diplomával a kezében is a röplabdának szentelte életét. Rövid kisvárdai kitérő után Nyíregyházára került a Mezőgazdasági Főiskolára, majd 1979-ben került át a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára ahol haláláig főiskolai docensként dolgozott. Munkáját 1988-ban miniszteri dicsérettel, 2006-ban mestertanári cím adományozásával, 2010-ben Olimpiai Akadémiai Tiszteleti Éremmel ismerték el.
Edzői munkáját nagy alázattal végezte, és a röplabda iránti szolgálatnak tekintette. Dolgozott válogatott, főiskolai, középiskolai és általános iskolai szinten edzőként vagy sportvezetőként, azt mindig nagy kedvvel odaadássál tette. Maradandót alkotott az ülőröplabda-válogatott szövetségi kapitányaként, ahol világ és Európai-bajnoki ezüstérem és paralimpiai ötödik hely fémjelzi munkáját. A főiskola csapatával négyszer nyert Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságot. A Szakszig-NRK csapatával negyedik helyezést ért el a magyar bajnokságban, ugyanezzel a csapattal 1999-ben először jutott fel nyíregyházi csapat a női Extraligába. Edzősködött még az MGFSC és a Start Sportula csapatainál.
Az utánpótlás nevelése legalább olyan fontos volt számára, mint a felnőtt csapatok edzése. Feleségével karöltve a Bem József Általános Iskola csapatával több mint 20 éven keresztül számos diákolimpiai sikert ért el. Sportvezetőként, tanácsadóként bábáskodott a Nyíregyházi Főiskola NB I-es csapatánál. Örült, hogy lánya, Barbara is szeretett sportágának, a röplabdának hódol.
Magánéletében is rendkívül kitartó és szorgalmas volt. Sóstói házát hangyaszorgalommal, évekig szinte egyedül építette. Az utóbbi időben sokat beszélt arról, hogy milyen tevékenységeket fog végezni nyugdíjas éveiben. Szerette a természetet, tervezgetett, kis házat szeretett volna a város szélén telekkel, ahol növényeket, fákat nevelt volna. Sajnos ezeket a fákat már nem ültetheti el, de kitörülhetetlenül elültette emlékét a szívünkben.
Úgy ment el, ahogy élt. Csendben, hogy a lehető legkevesebb gondot okozza szeretteinek, barátainak. Gondolatainkban, lelkünkben örökké velünk leszel. Nyugodj békében, Laci!
A Nyíregyházi Főiskola Testnevelés és Sporttudományi Intézetének oktatói és dolgozóinak nevében.
Máté János, intézetvezető
(forrás: Szabolcs Online)
